Sziasztok a nevem Lee Felix, egy 17 éves gimnazista fiú, akinek éppen most változik meg az élete. Fekete hajam van és fekete szemem amit anyukámtól örököltem.
171 cm-s magasságommal nem számitok alacsonynak, és hát nem vagyok egy sportember, inkább...
Hajnal négy óra van. El se hiszem, hogy ma láthatom a testvéreimet, meg az anyukám sírját. Én az első ébresztő hangjára fel is keltem, de Hyunjin csak dühösen le csapta a telefonját. Utál korán kelni, egyszerűen nyaggatni kell őt addig amig felnem kell. De én hagytam őt még egy kicsit piheni, a gépünk amúgy is fél hatkor megy. Ki szálltam az ágyból, és elindultam a fürdőig hogy rendbe szedjem magam. Fürdés után vissza mentem a szobánkba egyszál törölközőben gondolva azt hogy Hyunjin biztosan alszik még. A szekrény belsejébe turkálva már lassan eltemetve turkálni kezdek, addig míg egy rekedtes álmos hang megszolit és ez hang csak Hyun-é.
- Szeszi vagy. Többször kellene igy keltened. - mondja perverz hangon, de még szerencse hogy hátal állok neki igy nem látom az arcát.
Nem mondok neki semmit, csak folytatom a turkálást. Két perc telt el, de már is kezeket éreztem áttfonodni a hasamon. Hyunjin meg fordít hogy a szemembe tudjon nézi, csak ezzel az a gond hogy olyan piros vagyok mint a paradicsom és szégyenemben amit észre is vett és kuncogva megfogta az álamat és fel emelte a fejem. A szemeiben láttam az igaz szerelmet a vágyat és a fáradságot, közelebb hajolt és megcsókolt, de ez olyan csók volt amiben bene volt minden érzelme, viszonoztam. Még jobban magához szórtija a nesztelen felső testemet az ő fedett testéhez és úgy folytatta. Ránéztem az órára és testesült bennem hogy mindjárt öt óra igy kénytelen voltam elválni a puha ajkától.
- Hyu...Hyun..- mondom neki nehezen mert folyamatosan csókokkal hintette az ajkaimat.
- Hmmm..?- Kérdezi most már a nyakam hajlatát csókolgatni.
- Hyun el kellene már indulnunk esküszöm folytat hatod ha már Ausztráliában leszünk. - mondom.
Válaszul nyomott még egy csókot a számra, és rám kacsintva eltűnt a szobából. Zavarban folytattam azt amit elkezdtem. Kis idő múlva sikerült elkészülnünk is már csak a taxihoz kell lemenün. Az ajtót ugye nem kell bezárnunk hisz a ház szüleié volt akik most itthon vannak. Most már a taxiban ülve várom hogy meg érkezünk a reptére, pár perc elteltével meg érkeztünk. Siettünk becsekolni és már a repülőn voltunk. A gépen még aludni se tudtam hisz már vártam hogy ott legyek és ezt az érzést Hyunjin-nal. Apropó Hyunjin egész repülő alatt a telefonját bújta, nem is kérdeztem miért. Egyszer csak Hyunjin édes hangja ébresztett fel.
- Picim keljél mindjárt meg érkezünk. - szolt nekem és adott egy puszit.
Le szállt a gép a gyönyörű Sydneyben a szülő városomban. Mikor már a bőröndünkkel mentünk a kijárat felé ismerős alakokat láttam meg és, hogy kik voltak azok az én drágaságos testvéreim. Futva mentem oda hozzájuk akik tárt karokkal fogattak és sírva bujtunk egy más ölelésébe Pár percig voltunk igy addig míg észre vettem Hyunjint aki mosolyogva figyelt minket.
- Lányok itt az idő hogy bevalljam nektek, hogy meleg vagyok és ő a barátom Hwang Hyunjin. - mutatok a Hyunra. - Hyun ők a testvéreim a nővérem Lee Rachel és a húgom Lee Olivia.
- Sziasztok! - mondja Hyunjin mosolyogva.
- Szia- Köszönt neki vissza Rachel. - És Felix már tudtuk, hogy meleg vagy már akkor is tudtuk mikor még anya élt. - mondja nevetve.
- Tényleg. - mondom én is kacagva.
Elindultunk igy négyen, be szálltunk a kocsimban hogy el induljunk oda ahol igazából laktam ami nem más Seven Hilsbe ami Sydney egyik kis külvárosa volt. És igen nekem jogosítványom van. Amit Hyunjin nem tudott és kérdőn rám nézet.
- Komolyan jogosítványod van és te még is deszkával jársz be dolgozni? - kérdezi
- Igen mert ezt a deszkát még anyukám vette. De különben is szeretek deszkázni. - mondom nevetve.
- Akkor jobban szereted a deszkádat mint engem? - kérdezi miközben rám néz.
- Ha igy nézzük akkor igen. - mondom neki fúl komoly arccal.
- Hát igy állunk.- mondja sértetten.
Ezt csinálta az út felénél addig míg ki nem tört belőlünk a nevetés. Ezt a kis jelenetet testvéreim csak mosolyogva díjazták.
Hyunjin szemszöge
Az út alatt míg Felix az útra koncentrált én addig vissza emlékeztem a csókunkra. Akkor tudatam vele mindent amit éreztem. De az eszem mást gondolt, mert mikor kinyitottam a szemem és megláttam Felixet egyszál törölközőben nagyon tetszett a látvány. Amilyen kicsi olyan ki dolgozott felső teste van amit sajnos az apjától kapott sebeknek a helye kicsit csúnyává teszik, de nekem igy tetszik.
- Meg érkeztünk! - mondja Felix. Ki néztem az ablakon és egy temetőnél vagyunk. Óvatosan meg kérdeztem tőle.
- Az anyu....- mondom neki de be fejezi.
- Igen. - mondja és rám mosolyog
Ki szálltunk a kocsiból. Felix és a lányok vezetésével el indultunk a temető felé. Mit ne mondjak nagyon szép egy temető ha lehet ilyet mondani. Minden hol mint japánban cseresznye fa van ültetve amik ilyenkor nagyon szép. Egyre beljebb lépve több minden került a szemem elé mint például egy szökő kút is. Nagyon sokat kellett még sétálni, de mikor oda értünk mindent meg érte.
- Az anyukám egy szép kertben lett eltemetve mert nagyon szerette a nővényeket. A kertben édesanyám legkedvesebb nővényei vannak ültetve, de amit a legjobban szeretett az a Lilla japán akácfa van a sírja háta mögött . - mondja nekem felix.
- Nagyon szép- mondom neki és megfogom a kezét.
Felix és én meg a testvérei egy egy virágot helyeztünk el a sírjához. Felix elmondott egy szép kis idézetet ami igy hangzott
- "Always forgive, but never forget! Learn from mistakes, but never regret, People change, things go wrong, Just remember: life goes on...it just hurst a little without you..."- mondta felix
Ami annyit jelent, hogy Mindig bocsáss meg, de sohase felejts, tanulj a hibákból, de sose bánj meg semmit, Az emberek változnak, a dolgok elromlanak.. csak emlékezz: az élet megy tovább ... csak nélküled kicsit fáj. Átkarolta a derekamat és úgy bujt hozzám én meg hát annyit tudtam tenni, hogy támaszként ott vagyok mellette és támaszt nyújtok neki...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
