Sziasztok a nevem Lee Felix, egy 17 éves gimnazista fiú, akinek éppen most változik meg az élete. Fekete hajam van és fekete szemem amit anyukámtól örököltem.
171 cm-s magasságommal nem számitok alacsonynak, és hát nem vagyok egy sportember, inkább...
Reggel mikor kinyitottam a szemem meg pillantottam magam mellett azt az embert aki miatt megváltozhat minden és aki miatt valaminek a kezdete is lehet. Felix pillantottam meg, aki oly szorosan ölelt engem magához amit csak mosolyogva tudtam reagálni. Még úgy öt percig csodáltam őt és ez alatt elgondolkodtam hogy mi is lehetek igazából. Lányok valahogy sosem kelltették fel a figyelmem, lehet hogy eddig a fiúkat szeretem csak nem tudtam rá jönni mert nem voltam annyira biztos mint most. Mert mikor megpillantom felixet és látom a szép arcát egyszer csak elönt valamien fura érzés. Szerintem ez az mikor szerelmes az ember. Gondolkodásomat Felix mocorgása zökkentettki, le pillantottam rá és szépen ki nyitotta a szemeit.
- Jó reggelt Yongbok!- mondom neki mosolyogva.
- Jó reggelt Hyun- mondja nekem kuncogva.
- Amijen pöttöm vagy olyan mély is a hangod- cukkolva mondom.
- Hát akkor inkább el se mondom hogy mi van a sminkem alatt mert a végén azzal is cikizel pedig szerintem az az egyetlen dolog amit szeretek magamon. - durcizik be.
- Naa csak vicceltem! Mutasd meg hogy mi van az arcodon plz?- mondom kutya kölyök szemel.
- Oké de te szépen le mész csinálsz valamien kaját mert éhen pusztulok, én meg addig leszedem a sminket.- mondja mosolyogva.
- Rendben van.- egyezek bele.
El is indultam hogy csinálja valamijen reggelit, választásom meleg szendvicsre eset. Amig csinálni kezdtem a kaját felix a fürdő szobában csinálta a dolgát. Kíváncsi vagyok, hogy mi az amit annyira rejteget az arcán. Mindegy ezen most nem fogok lovagolni. Mikor végeztem a kajákkal megérkezett felix is aki nem mosta le az arcáról a sminket, nem szeretném megkérdezni inkább csak hagytam hogy egyen. Miután megette, utána is nagyon lehangoltnak tűnt jobbnak láttam most már megkérdezni, hogy van:
- Minden oké- kérdeztem nagyon halkan.
Erre csak bólintott, leültem közvetlen mellé és megfogtam azt a puha kis kezét.
- Sajnálom! Csak minden ami rajtam van azt az anyukámtól örököltem aki lassan már 3 éve hogy meghalt és kicsit fájdalmas vissza tekintenem arra amit annyira szeretett rajtam. De amit takargatok azok a szeplőim.- mondja egy kedves mosollyal aminek a végén látható volt hogy hiányzik az édesanya.
- Várj várj szeplős vagy?- kérdezem meglepetten.
- Igen... mi olyan meglepő? - kérdezi nevetve.
- Az hogy Koreában nagyon ritka a szeplő mint akinek kék szemei vannak.- mondom most már nevetve én is. - nézünk valamijen filmet?
- Aha.- monda fel állt és leült a kanapéra.
Pattogtattam popcornt, majd hoztam egy pokrócot és leültem mellé, fogtam és a pokróccal betakartam, majd el indítottam a egy vicces filmet. Felix a vállamra hajtotta a fejét és úgy kezdte el nézni a filmet . Megsimogattam a fejét, és mint ha bele bújt volna az érintésembe. Pár perc múlva halk, de aranyos szuszogást hallottam magam mellől, felix volt az . Kicsit néztem még a filmet de a gondolataim nem engedtek. El akarom mondani, hogy mit is érzek iránta csak oly szomorú volt az édesanyukája miatt hogy nem akartam még jobban fájdalmat okozni neki. Fel álltam ki mentem a kertbe hogy friss levegőt tudjak venni. Úgy kb 10 percet voltam a gondolataimal amikor csatlakozót hozzám felix. Nem szolt semmit csak némán álmos fejel nézte azt amit én.
- Felix?- szólítom meg hallkan.
- Igen?- kérdezi
- é..én szeretlek...- mondom ki a szemeibe nézve amik kicsit meglepődőtek voltak.
- U...gyan... ezt ... érzem én is.... Vagy is én is szeretlek Hyunjin.- mondja és az arcát teljesen elöntötte a pír. Közelebb megyek hozzá meg fogom az arcát és szépen lassan megcsókolom. Amit kicsivel később viszonoz is.....
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
