Sziasztok a nevem Lee Felix, egy 17 éves gimnazista fiú, akinek éppen most változik meg az élete. Fekete hajam van és fekete szemem amit anyukámtól örököltem.
171 cm-s magasságommal nem számitok alacsonynak, és hát nem vagyok egy sportember, inkább...
Nem hiszem el, hogy Bangchan ide adta a repülő jegyeit igy meg tudom lepni Felixet azzal, hogy elviszem őt az édes anya sírjához. De várjunk csak felix hol is született? Annyit tudok hogy Ausztráliában, de azon belül hol?.... Meg kérne kérdeznem Chantől. Meg is fogom elő vettem a telefonomat és tárcsázni kezdtem úgy is lix fürdik addig tudok Channel beszélni. Kis idő múlva fel is vette a telefont....
- Hello! Chan? - kérdezem tőle
- Igen én vagyok. Miben segíthetek?- kérdezi
- Azt szeretném kérdeni hogy Felix pontosan hol született?- kérdezem tőle kicsit izgatottan.
- Sydneyben.- mondja nekem rávágva amin meglepődtem.
- Köszönöm! Amúgy honnan ismered őt ennyire?- kérdezem tőle kíváncsian.
- Kis korom óta. Én és felix vagyis mind a ketten Sydneyben születünk, csak én már kis koromban ki költöztünk Dél Koreába. Azóta folyamatosan beszélgetünk és jó barátok lettünk. Sőt én tudtam meg elsődjére hogy meleg, még a nővére és a húga sem tudót róla. - mondja Chan
- Micsoda van egy nővére és húga?- annyira meglepődtem ezen.
- Igen van.
- És ők hol vannak? - kérdezem
- Sydneyben. Ők ott maradtak. - mondja nevetve mert tuti hogy nem hiszi el hogy eddig nem tudtam ezekről.
- Köszönöm szépen még egyszer.- mondom neki most már én is nevetve. - és szia
- Szívesen.. Szia- köszön el ő is.
El se tudom hinni, hogy Felixnek van két testvére. Nem baj legalább dupla ajándékot tudok neki adni, gondolom még a testvéreivel sem találkozott már mióta. Pont akkor fejeztem be a gondolataimmal való beszélgetés mikor felix nyitott be a szobába. Gyönyörű szemei csak ragyogtak a boldogságtól. Fel álltam az ágyamról oda megyek hozzá és két kezembe fogtam az arcát és úgy csodáltam őt. És tényleg szeplős az arca, ami annyira aranyos volt. Fogtam magam és szépen megcsókoltam amit viszonzott is. Annyira szeretem őt, soha de soha nem akarom elveszíteni. Ha meg bárki bántani meri az nem fogja túl élni. Mindentől meg fogom védeni. Kíváncsi vagyok hogy hívják a tesóit óvatosan meg is kérdezem:
- Hogy hívják a tesóidat?- kérdezem a puha ajkaitól elválva.
- Olivia és Rachel - mondja boldogan.
Ennyi elég is volt valahogy ráéreztem, hogy meddig kérdezősködhetek. Most már tudom, hogy mi fáj neki és, hogy mitől boldog. Fáj minden ami az édesanyához köthető az mindig is fájni fog neki. De ha Stray Kidsről van szó boldog hogy a tagja lehet. Olyan mély hangja van hogy szerintem Seungmin irigykedik. Ami egyéb ként elég vicces. Felix fogta magát és ledőlt az ágyamra. Fogtam magam és lementem a konyhában, hogy csináljak valami ebédet. Mikor kész lettem vissza mentem szólni Lixnek hogy jöhet enni, de mikor be nyitottam a szobába már nem volt ott. Vajon hol lehet? Kérdezem magamba. Egy hely van amit nagyon megszeretett nálunk az a téli kertünk. El is indultam megnézni hogy ott van-e. Benyitottam és lám igazam volt és tényleg itt van és, hogy mit csinált csak a kanapéról csodálta az eget.
- Mi jót csinálsz Lix?- kérdezem tőle és nyomtam egy puszit a homlokára.
- Csak pihenek egy kicsit.. Velem tartasz?- kérdezi a világ legaranyosabb mosolyával.
- Ígérem hogy vissza jövünk de mennyünk és együnk- mondom neki
El indultunk, hogy meg ebédeljünk. Ebéd közben elmesélte hogy mért laknak kint a testvérei. Elmondta hogy neki minden vágya volt ki költözni ide mert az édesanya imádta Dél-Koreát, de a testvéreit nem akarta elszakítani Sydneytől igy elhatároztak, hogy ők maradnak de Felix és az apja el jöttek. Ebéd után vissza mentünk a téli kertbe ahol helyet foglaltunk a kanapén, na jó inkább én foglaltam helyet és kényszeritettem, hogy üljön az ölemben. Nagyon izgultam, hogy mit fog szólni az ajándékomra.
- Lix... figyelj rám egy kicsit mondani szeretnék neked valamit- fogom meg az állát és szépen a fel emeltem hogy a szemembe tudjon nézni.
- Igen mondjad nyugodtan. - mondja és ad egy puszit a számra.
- Van egy ajándékom számodra. Egy közös barátunk által kaptam két repülő jegyet oda ahova elszeretnélek vinni, hogy boldoggá tegyelek. Elviszlek Ausztráliába azon belül Sydneybe. - mondom neki
- MICSOOODAAAAA!!!!- pattant fel és örömében ugrálni kezdet. Fél perc telt el és boldogan huppant le az ölemben. Át karolt és a fejét a nyakam hajlatába temette és így szólt- Úristen! Köszönöm szépen.- motyog a nyakamba.
Én meg csak hallkan figyeltem hogy az örömtől el ered a könnyei, át karoltam szorosabban kezdtem őt ölelgetni és csak tűrtem. Hihetettlenül boldog hogy láthatja az anyukája sírját és a testvéreit. De várjunk már kikel kérnem őt a suliból azt hogy a szarba kell csinálni.........
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
