A szerelem kezdete/ Hyunlix/

A gyógyulás

Felix szemszöge

A sötétség elnyelt tán mér nem is élek, de nem így van érzem, hogy nem most jött el az én időm. Érzem a melegségét a kezét a kezemben ami megnyugvást add nekem, egyben nagyon fáj mindenem a karom a lábaim és a fejem. Ki akarom nyitni a szemem, de nem megy ura vált rajtam a fáradság és a fájdalom. Imént elnyelt a sötétség. Legalább ő itt van mellettem. Másnap viszont, meg éreztem a korház illatát és mikor kinyitottam volna a szemem, belém hasított a fény és kis híján majd nem meg is vakulok így inkább a pislogással nyitom ki a szemeimet, hogy hozzá szokjon a fényhez. Körülnéztem és az egyik széken Hyunjin alut mellette a két testvérem. Hallkan, de még is érthetően szólítottam meg Hyunjint.

- Hyunjin! - suttogom neki.

Fel emeli a fejét és a fáradt szemeivel néz körül azt hitte be képzeli azt, hogy ébren vagyok ezért is dönti vissza a fejét, de mintha villámként csapta meg a gondolat és rám kapja a fejét. Megtelik a szeme könyékkel. Lassan bólintok hogy jól látt és igen is fel ébredtem. Oda pattant hozzám és kétkezébe fogta a fejem és forró csókokkal hinti be az arcomat majd meg is éreztem azt a számon is.

- Hál istenek végre, hogy fel ébredtél. Nagyon aggódtam érted. - suttogja.

- Éreztem, hogy itt vagy mellettem. - mondom neki.

- Megyek szolok az orvosnak, de előszőr a tesóidnak. - bólintok.

Oda lép a tesóimhoz és kis idő múlva már ők is felébretek és gyorsan hozzám siettek mindketten az ölembe hulltak és megkönnyebbülve sírtak. Míg én elvoltam a tesóimmal, addig Hyunjin elment szólni egy orvosnak. Beszélgetünk arról, hogy mi is történt valójában. Emlékszem minden kis percére a balest napján. Elindultam a reptére, hogy fel vegyem a tesóimat, lassan vezetem igy is a megszokottnál, már majd nem ott voltam de egy másik autó az én sávomba ment és hát nem is kell mondani, hogy mi is történt.Megjöttünk. - jön be Hyunjin egy orvossal.

- Jó napot! Hogy érzi magát? - kérdezi tőlem.

- Hát jól, de fáj mindenem. - mondom

- Nem csodálom válságos állapotban szállítottak ide. Eltört a bal lába és a jobb keze és van pár törött bordája is.

- De mi lesz igy a tánccal és a turnéval? - kérdezem

- Hát már több mint 2 honapja volt komában volt így nagyából meg gyógyult a lábba. Szerencséje hogy nem sérült olyan nagyon igy nyugodtan táncolhat. De ajánlom, hogy egy ideig csak üljön- mondta nekem és ki ment. Kicsit meg könnyebbültem, de egy részem nem. 

- Majd mindent megoldunk Felix. - jött oda hozzám

- De hogyan? Szükség van ahhoz, hogy tácoljak az az egyetlen dolog ami lenyugtat ami felejti velem a rossz dolgokat. - mondom neki siránkozva.

- Majd én lenyugtatlak és melletted leszek. - mondja Hyunjin.

- De mi lesz I.N-el? - kérdezem

- Mért mi lenne? - kérdez vissza össze húzott szemel.

- Neki is szüksége van ahhoz, hogy találkozón veled. Ennyire azért én se lehetek önző, hogy ki sajátítalak. - mondom neki és egy könnycsepp utat eresztett magának amit Hyunjin puha kezével le törölte és mosolyogva így szólt.

- Sose érezd azt, hogy bármilyen módon is elszakítanád a barátságomat I.N-el, amit teszek az azért van mert én szeretném. - mondja és leheletnyi csókot add a számra.

Mikor ezeket elmondta, akkor vissza jött az orvos. Meg kérdeztük, hogy haza mehetek-e. nem volt ellenére ezért el is ment, hogy megcsinálja a záró jelentést. Addig beszélgetünk egy kicsit mikor is már ki engedtek.

Most már Hyunjin ágyán feküdve néztem a telomat. Nem tudom tényleg nem szeretnék útban lenni I.N és Hyunjin barátságában, de nagyon szeretem, hogy elengedjem őt, mert szeretem mellette akarok lenni így inkább elhessegetem a gondolataimat. Kicsit már álmos voltam így inkább lefeküdtem aludni. Már kora este lehetet mikor is a többiek hangját halottam meg a szobában ezért ki nyitottam a szemem. Mindenkinek köszönetem, majd Hyunjin mellém feküdve beszélgetni kezdtünk.....