A szerelem kezdete/ Hyunlix/

Bonyodalom és élvezetek 18+

Hyunjin szemszöge

Mikor haza jöttünk Dél-Koreába, azon belül a szüleim házába, elfogót egy rossz megérzés még a repülőn. Az óta nem is tudok koncentrálni se a próbára, se a kürtöltem fontos személyekre sem. Ma is mikor kinyitottam a szemem és megláttam, hogy Felix nincs mellettem aggódtam. Tudtam jól, hogy mér nincs itt mert mikor vissza jöttünk nagyon hülyén bántam vele, ő meg hát az óta nem szól egy szót sem hozzám. Amit bevallok nagyon fájt. De ez mind az én hibám. Nagy nehezen rá vettem magam, hogy ki száljak az ágyból, mikor már sikerült át vonszolnom magam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Gyors le zuhanyoztam, fürdés után vissza mentem a szobámba, hogy keresek valamit amit fel tudnék venni, ami egy fekete póló volt rajta egy inggel és egy fekete farmer volt. Felöltöztem és a lépcső felé vettem az irányt, lementem egyenes a konyhába meglepetésemre Felix ott ült az egyik bár széken és csak meredt maga elé. Nem szóltam semmit, de valahogy érdekel, hogy mért nem ment a próbára. Oda megyek a hűtőhöz és néztem hogy vajon mit ehetnék.

-Ne fáradj. Csináltam kaját. - szólal meg Felix.

-Oo... Köszönöm! - mondom reménykedve hátha meg bocsát nekem.

-Ne néz így rám. Megnehezíted a dolgom. - mondja kicsit mérgesen.

-Hogy érted, hogy ne nézzelek?! - kérdezem

-Ilyen boci arccal aki a megbocsátásomra vár. Ne fáradj vele mert nem haragszom.- mondja

-Tudom hogy haragszol és bocsáá... Várj azt mondod nem haragszol?- kérdezem mosolyogva.

-Igen. Vagy is az elején igen, de aztán rá jöttem hogy ahelyett hogy durciztam mint egy gyerek.

-megkellett volna kérdeznem mi a baj. - mondja szomorúan. Most komolyan magát hibáztatja az én szar hangulatom miatt.

-Felix ez nem a te hibád. - mondom ki oda megyek hozzá és szorosan magamhoz öleltem. - én hibáztam, mert nem mondtam el hogy elfogót egy rossz érzés.

-Rossz érzés? - kérdezi Felix miközben át karol.

-Nem tudom pontosan mi ez. Csak félek hogy rossz fog történi. - mondom neki és egy könny csepp gördül ki a szememből.

-Hyun.. Ne kérlek ne sírj. Pont ezért vagyunk együtt, hogy segíteni tudjunk egy másnak. Fontos vagy nekem... és szeretlek. - mondja amitől meg melengette a szívemet válaszul csak el toltam magamtól egy kicsit és ekkor láttam hogy ő is sír.

-Mi a baj? - kérdezem a hátán végig simítva.

- Csak rossz így látnom téged.

Nem hiszem el, hogy azért sírt mert én sírtam. Ennél cukibb dolgot nem is tudtam volna el képzelni. Válaszom csak az volt hogy szenvedélyesen megcsókoltam. Amit viszonzott is. Még mindig olyan finom az ajka hogy alig tudtam elválni az ajkairól. De muszáj volt, mert menünk kellett a próbánkra. Még szerencse, hogy van olyan rész a táncba ahol megfoghatom Felix kezét. El is indultunk a próbára csak most kocsival mentünk mert mióta tudom, hogy tud vezetni néha rá veszem hogy kocsival mennyünk. Igy hamar oda érve a JYP bejárat előtt már tudtam hogy a srácoktól is bocsánatot kell kérjek a teljesítésem miatt nem ezt ígértem Channak. Így hát szemük előtt állva kicsit nehéznek tartottam, de szerencsére Felix mellettem maradt és erősen megszorította a kezem aminek a hatására kaptam egy kis löketet.

-Nagyon sajnálom, hogy ilyen hülyén viselkedtem nem ezt érdemlitek. Sajnos nem tudtam koncentrálni a próbánkra ami miatt megnehezítettem a dolgotokat. Még egyszer sajnálok mindent.- mondom nekik

-Semmi baj. Az volt mindig is az volt a legjobb amit a legjobban tudtál teljesíteni és adni. Csak leközelebb mond el ha valami bánt téged- mondja Bangchan.