Rossz döntés

13. rész

Phayu

Egyenes háttal nézek ki irodám üvegfalán, gyönyörű a kilátás ebből a magasságból. Egy tízemeletes épület legfelső szintjén helyezkedik el az irodánk. Tágas, jól bevilágított, igényes, de letisztult helyiség. Közvetlen irodámból egyszerre látok le a Csaophraja folyóra és az őt átívelő Bhumibol hídra. Főleg az éjszakai kivilágítás fényeit szoktam élvezni. Lassan öt éve nyitottuk meg vállalkozásunkat Paijal. Éjt nappallá téve dolgoztunk, éjszakákba nyúlóan túlóráztunk, hogy vigyük valamire. Végül a belefektetett munka, energia meghozta gyümölcsét.

Odamegyek íróasztalomhoz, majd kényelmesen dőlök hátra székemben és elmerengek a múlton. Tíz év alatt sok minden tud történni az ember életében. Sikeresen leérettségiztem, utána felvettek a Kasetsart Egyetem építészmérnöki szakára, szerencsére Pai is odajött továbbtanulni üzletvezetés és marketing szakon. Kiváló tanulmányi eredménnyel szereztem meg diplomámat, ami segített az előrébb jutásban. Végül Pai és én összeraktunk egy nagyobb összeget és megalapítottuk vállalkozásunkat a Sermsongwittaya & Thitipong Ltd.-t., melynek fő profilja épülettervezés, kivitelés és értékesítés. Egyre szélesedik az ügyfélkörünk, így éppen új kollégákat keresünk tervezői csapatunkba. A feladatot rábíztam a HR-es kolleginára, válogassa ki a legmegfelelőbbeket, utána megnézem a jelentkezőket.

Már messziről látom, hogy kedves barátom-üzlettársam mosolyogva közeledik. Kopogás nélkül kinyitja ajtómat és belibben rajta. Felvont szemöldökkel figyelem szokatlanul mosolygós jó kedvét, nem tudom eldönteni, hogy ennyire jól telt neki az éjszaka vagy... Gondolataimat félbeszakítja...

- Phayu... Tudod miket tartok a kezemben? - Kérdezi kissé önelégülten.

- Nem, de szerintem mindjárt megtudom. - Felelem kissé derűsen. Nem tudom mi van vele, de teljesen el van varázsolva.

- Tudod, most voltam a HR-es kolleginánál. Csak egy pillantást akartam vetni a jelentkezőkre mielőtt leszelektálja őket.

- Pai, tisztában vagy vele, hogy nem a kinézetük alapján veszünk fel új kollégákat ugye? Az nagyon etikátlan lenne.

- Ha te mondod! Akkor már meg se mutatom ezt a két jelentkezőt.

Kíváncsian vonom fel szemöldökömet, nem értem izgatottságát.

- Na jó, add ide! Megnézem.

- Biztos, hogy akarod? Utána ne vádolj részrehajlással. - Mosolyog rám sejtelmesen, majd helyet foglal asztalom sarkán, kezembe adja a két mappát és rám szegezi tekintetét.

Félve óvatosan nyitom csak ki, és nem tudom, hogy a szemem guvadt ki először vagy az állam esett le. Hirtelen szívem kihagyott pár ütemet, ahogy emlékek tolulnak fel emlékezetemben.

- Rain Nuttarat. - Ejtem ki nevét halkan, attól félve, ha hangosan mondom ki, elillan akár a szél.

Mereven nézem az önéletrajzához csatolt fényképet, szinte semmit se változott. Végül összezárom a mappát, és előre tekintek.

- Pai, hány éve is? - Kérdezem.

- Már tíz éve... - Vereget hátba szomorúan.

- Olyan rég?

- Igen, de nézd meg a másikat is. Ajánlom.

Gyorsan eleget teszek kérésének, és meglepődök, Sky Chaijinda, Pai mumusa. Emlékszem, hogy kerülgette őt, mindenáron be akarta cserkészni, de valahogy nem sikerült neki. Mai napig tüske maradt a szemében, ő volt az egyetlen ember, aki nemet tudott mondani a nagy Prapai Sengngainak.

- Most magadra hagylak, jól gondold át. Szóltam a HR-es Ple-nek, hogy várjon a további keresgéléssel.

Bólintok és magamra hagy gondolataimmal. Újból kinyitom Rain mappáját, nem akarok hinni a szememnek, tíz év után újra előttem van, még ha csak fényképen is. Végighúzom rajta ujjamat, majd elmosolyodok. - Nem sokat változtál. - Suttogom. Átolvasom adatlapját, úgy látom visszaköltözött Bangkokba, de nem a régi házukba. Végül is felnőtt férfi, jó hogy nem a szüleivel él. Vagy esetleg...Nem az nem lehet? Gyorsan kikeresem a családi állapotát. Egyedülálló. Hatalmas kő esett le szívemről, valósággal megkönnyebbültem. Tanulmányi eredményei nem sokkal maradnak el az enyémtől. - Szóval mit csináljak most Rain Nuttarat? Mi lenne a legjobb döntés? Hmm. - Nézegetem a képét, végül emelem a kagylót és tárcsázok.