Rossz döntés

14. rész

Rain

Boldogan hívtam fel Skyt, mikor megkaptam az értesítést, hogy behívtak állásinterjúra a Sermsongwittaya & Thitipong Ltd-hez. Viszonylag friss vállalkozás, de annyi potenciál van benne, innovatív, fiatalos, lendületes. Csak jót hallottam a vállalatról, nagyon rugalmas, emberbarát, megfelelő béren kívüli juttatásokkal, fejlődési lehetőségekkel és továbbképzésekkel.

Mikor visszatértem Bangkokba közel négy év után, felvételt nyertünk a kiszemelt egyetemre. Sky-al úgy döntöttünk, hogy közös lakást fogunk bérelni, így össze is költöztünk. Kemény öt év tanulás volt az egyetemen, utána még egy év mesterképzés. Azt hiszem egy életre elegem lett a tanulásból, na jó, nem egy életre, csak egy darabig. Elküldtük jó pár helyre az önéletrajzunkat, be is hívtak néhány céghez, de valami mindig hibádzott. Most viszont! Előttünk a lehetőség, hogy bekerüljünk a számunkra legjobb helyre. Holnapra kaptunk mindketten időpontot egy óra eltéréssel. Megforgatom a karkötőmet, hogy hozzon szerencsét. Régen még Skytól kaptam, és az óta kineveztem szerencsehozó kabbalának, és mindig segít elérni a céljaimat.

Másnap az interjú után boldogan léptünk ki az épület ajtaján. El sem akarom hinni, hogy sikerült, méghozzá mindkettőnknek! Az interjúztató hölgy nagyon kedves volt, minden kérdésünkre válaszolt, cserébe rengeteget kérdezett. Többnyire tanulmányainkról, elképzeléseinkről, elvárásainkról, szerintünk mit nyújthat nekünk a vállalat és mi mit nyújthatunk a vállalkozásnak. Elmondta, hogy két igazgató van, egyik az üzletvezetésért és a marketingért felelős, míg a másik a tervezésért, kivitelezésért felelős. Nagyon jól kijönnek, kiegészítik egymást, valószínűleg ezért is működik ilyen jól a vállalat. Ezeket hallani is megnyugtató volt, beigazolódott, hogy jól választottunk. Az interjú végén a hölgy megállított és megkérdezte, hogy szeretnék-e nekik dolgozni. Szó nélkül igent mondtam. Sky mesélte, hogy az ő interjúja is hasonlóképpen zajlott, és szeretnék, ha ő is csatlakozna a csapathoz. Így, hát sikerült bekerülnünk álmaink munkahelyére.

Délután vissza kellett mennünk, aláírni a munkaszerződést és megbeszélni a további részleteket. Ilyen részletesen még soha egyik vállalatnál sem magyaráztak el semmit. Megállapodtunk abban, hogy három hét múlva kezdünk. Legalább van időnk átköltözni újonnan bérelt lakásunkba, ami tíz perc sétára van a leendő munkahelyünktől. Gyorsan arra is vesszük utunkat, hogy megnézzük, mire van még szükségünk. Felérve az üres lakás fogadott. Tökéletes, az előző lakó kiköltözött, tisztasági festés elvégezve. Ülőhely híján a földre ülünk egymással szemben, és átbeszéljük a dolgokat.

- Gondoltad volna, hogy sikerül? - Kérdezem mosolyogva, miközben kortyolok egyet italomból.

- Őszintén? Nem, de nagyon örülök neki! - Mosolyog.

- Végül elérjük céljainkat! Hihetetlen!

- Csak mert megérdemeljük! - Koccintsuk össze poharainkat.

- Szerinted sikerül addigra beköltöznünk? - Kérdezem.

- Persze, a mi cuccaink már össze vannak készítve, csak beszélni kell a költöztetőkkel. Azt holnap elintézem.

- Hmm... Oké. Mit kell még beszerezni? A bal vagy a jobb oldali szobát választod?

- Legyen a bal, messzebb van a bejárattól! Szerintem csak a nappaliba kell még bútorokat szerezni, minden más megvan.

- Akkor a héten ezt is elintézzük, jövő héten költözünk, berendezkedünk. Utána pedig rápihenünk a munkára!

- Legyen így!

Továbbiakban megbeszéltünk minden apró részletet, majd hazaindultunk. Teljes lázban égtünk, úgy éreztük miénk a világ. Akkor még nem sejtettük, hogy mi vár ránk a közeljövőben.