Rossz döntés

25. rész part 1.

Sky

Behúzom az ajtót magunk után, P'Pait leültetem az ágyamra, amit nemrég még ketten osztottunk meg. Ránézek, és az ágynemű még mindig gyűrötten hever az ágyon, az üres óvszeres csomagok szanaszét szórva a padlón. A síkosító flakon feldőlve az éjjeliszekrényen, melyből vékony csíkban csordogál a kenőanyag. Hát igen, eszeveszett éjszakán vagyunk túl, az intenzitástól még a négy fal is beleremegett. Belegondolok, és bizsergés lesz úrrá testemen, nem szabadna ilyen hatással lennie rám. Zavarban vagyok, ezért nem is tudok P'Pai meleg tekintetébe nézni. Idegességemben járkálni kezdek, mire elkapja kezemet és magához húz.

- Ne legyél ideges! Csak a történetedre vagyok kíváncsi, ha már közöm van hozzá. - Fonja körém karjait és fejét hasamhoz dörzsöli.

Jóleső melegséget érzek bensőmben, ezért akaratlanul is barna tincseibe mélyesztem ujjaimat. Hirtelen hátradől és magával ránt, mire halkan kuncogni kezdek.

- Nahát, te mosolyogni is tudsz! Nem hittem volna! - Puszilja meg homlokomat, majd addig fészkelődik, hogy kényelmesen terüljön el az ágyon, feje alá igazítja párnámat. Majd megfogja csípőmet és addig kormányoz, míg ágyékán kötök ki. Kezeimmel mellkasán támaszkodok meg, és végre belenézek a legszexibb szempárba, amivel eddig volt szerencsém találkozni. Kedvesen rám néz, majd felemeli kezét, tenyerével megsimítja arcomat, amibe én készségesen belehajolok.

- Most pedig, érdeklődve hallgatlak!

- Hát akkor elmesélem, de kérlek, ne szakíts félbe. - Mondom kínosan. - Eléggé kellemetlenül érzem miatta magam, most, hogy el kell meséljem.

- Ezen egy percig se aggódj, kíváncsi vagyok, hogy jártál túl az eszemen! - Mosolyog fel rám.

- Hát jó...Emlékszel, amikor...

„Éppen a tizennyolcadik szülinapom után történt, mikor is éppen vége lett egy igen bántalmazó kapcsolatomnak. Na, nem fizikai bántalmazásról volt szó, inkább lelki terrorról. Szerencsére időben észbe kaptam, hogy nekem erre nincs szükségem, és léptem. Mondjuk attól még megviselt, nem azért mert annyira szerelmes lettem volna, oh nem! Inkább az zavart, hogy hagytam magam hülyének nézni. Pont Signek ecseteltem a helyzetet a szakításról, mivel nagyon jó hallgatóság, és mindig jó tanácsokkal lát el. Szóval felvetette, mi lenne, ha hétvégén elmennénk egy házibuliba, amit az egyik barátja szervez. Azonnal igent mondtam, de akkor még nem tudtam, milyen hatással lesz az életemre.

Lassan elérkezett a buli estéje, ezért elmentem Sighez szépen felöltözve, csinos nadrág, ing,pont ahogy egy bulira fel kell öltözni. Mikor meglátott, elkezdett nevetni, mire kérdőn néztem rá.

- Sky! Lehet elfelejtettem mondani, hogy ez nem sima buli, hanem álarcos bál, minek fő témája a görög istenek.

- Ezt miért nem mondtad? - Kérdezem mérgesen.

- Mert akkor nem jöttél volna el! Márpedig, most erre szükséged van! Gyere, öltözz át! Szereztem neked ruhát.

- Sig, én inkább kihagynám.

- Szó se lehet róla! Talán nyuszi vagy? - Kérdezi vigyorogva.

- Nem vagyok nyuszi! Mutasd azt a ruhát!

Bementem a lakásba, majd megálltam a nappali közepén. Sig bement a szobájába, és előhozott valami fehér lepedőt.

- Ez most mi akar lenni? - Kérdezem óvatosan. Signek ugyanis eléggé furcsa dolgai vannak.

- Bízd rám magad! Ma én fogok gondoskodni rólad!

- Ettől félek én is! - De azért csak rá bíztam magamat.