Rossz döntés

20. rész

Rain

Álmos szemekkel ülök fel a hatalmas franciaágyban, hirtelen azt sem tudom, hol vagyok. Mindkét szememet megdörzsölöm, próbálom elűzni belőlük az álmosságot, nagyjából sikerül is. Kicsit nyújtózkodok, de csak óvatosan, nehogy a mellettem édesen szuszogó alakot felébresszem. Úgy döntök, hogy visszadőlök még pár percre, majd oldalamra fordulok, és felkönyökölök. Tekintetemet végigjáratom P'Phayun, olyan mélyen alszik, ha ágyúval lőnének mellette azt se venné észre. Az éjszaka folyamán felkötött selymesen csillogó haja teljesen elszabadult, és most szétterül párnáján, kontrasztot képezve fehér arcbőrével. Szemöldöke teljesen ki van simulva, ajka még álmában is mosolyra húzódik, igazán szexi látvány. Felsőtestét nem fedi takaró, így végre tüzetesebben szemügyre vehetem, és látványától majdnem elalélok. Vállai szélesebbek, karjain csak úgy fodrozódnak az izomkötegek, mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed, mellizmai kissé kitüremkedik, ahogy a hasizmai is kirajzolódnak. Hozzá képest én kis nyurga vagyok, nézek végig magamon. Pedig rajtam is található izom, de mégis sokkal vékonyabbnak, törékenyebbnek tűnök nála. Ábrándozásomból egy hangos sóhaj térít magamhoz, újra P' arcába nézek, és elmosolyodok, majd hozzáhajolok, és lágyan arcon csókolom. Végül óvatosan kimászok a puha, meleg takaró alól, nehogy felébresszem, és megkeresem a fürdőszobát.

Gyorsan letusolok és a kölcsönvett törölközővel megszárítom magam. A tükörbe nézek és egy végtelenül nagy vörös foltot látok nyakamon - P'Phayu! Nem vagyunk már gyerekek! - Suttogom, de azért pirulva elmosolyodok, igenis jó érzéssel tölt el, hogy megjelölt. Visszaosonok a hálóba, és P' szekrényébe kezdek kotorászni valami ruhanemű után. Sikerrel járok, találtam egy szürke melegítőnadrágot és egy fekete trikót, felvéve mindkettő nagynak bizonyul, de nem számít. Rajta biztosan tökéletesen áll, ott passzol ahol kell, lelki szemeim előtt meg is jelent a kép, mire nagyot nyögök. Összeszedem szétdobált ruháinkat és halkan elhagyom a szobát, hang nélkül becsukom az ajtót nagyot sóhajtok. - Oké, akkor foglaljuk el magunkat!- Szétnézek és itt is ugyanaz a helyzet, ruháink szanaszét szórva, a gombjaimról már nem is beszélve. Itt is összepakolok, túl sok mindent azért nem kellett takarítani, P'Phayu pedáns ember. Egy idő után megkordul a gyomorom, jelezve, hogy tegnap óta nem kapott enni. Odamegyek a hűtőhöz, kinyitom, és szemügyre veszem tartalmát. Narancslén kívül semmit nem találok benne, amit szomorúan veszek tudomásul, és ami még ennél is rosszabb gyomrom újabb panasszal él. Gondolok egyet és ránézek P'Phayura, ki még mindig jóízűen alszik, így újból magára hagyom, magamhoz veszem a lakáskulcsot és lemegyek a boltba.

Viszonylag ráérősen vásárolgatok, megnézek minden érdekességet, és amire úgy gondolom, hogy szükségem van, belepakolom a kosaramba. Elmosolyodok a gondolatra, hogy valami finom reggelivel ajándékozhatom meg, úgy gondolom, határozottan jó úton haladunk. Kifizettem a számlát és indulok is vissza két hatalmas szatyorral megrakodva, még szerencse, hogy közel lakik P'. Ha nem így lenne, leszakadna a kezem mire visszaérnék.

Már fordítom a zárat, mire kivágódik az ajtó és egy végtelenül mérges, kétségbeesett P'Phayuval találom szembe magam. A frászt hozza rám, és a két szatyrot mi kezembe volt leejtem, tartalma szanaszét gurul a földön. P' odajön hozzám és erős karjaival átölel, hogy még a szusz is kiszorul belőlem. Gyengéden visszaölelem, lábujjhegyre állok és ajkára pihekönnyű csókot lehelek.

- Mi a baj P'Phayu? - Élvezettel túrok hajába.

- Azt hittem, itt hagytál. - Feleli szomorúan.

- Olyan kis buta vagy! Megígértem, hogy nem megyek sehová! - Mosolyogva nézek szemeibe, mik aggodalommal vannak teli. - Gyere, csináljunk reggelit!

Egyszerre hajolunk le összeszedni az elgurult élelmiszereket, és összekoppintjuk fejünket, mire elnevetjük magunkat, ezáltal oldódik kicsit a feszültség. Miután mindent összeszedtünk a konyha felé vesszük az irányt, és kipakolunk a szatyrokból a konyhapultra.