Rossz döntés

15. rész

Phayu

A fiúk érkezése óta pár nap eltelt, és sikerült őket teljesen figyelmen kívül hagynunk. Azért titokban folyamatosan Rainen tartottam a szemem, főleg most, hogy újra előttem van. Alig tudom elhinni. Sose reménykedtem, hogy ilyen szerencsében lesz részem. Az érzés mi bennem volt, idővel elhalványult, majd feledésbe merült, mint az emléke is. Viszont, mikor megláttam a fényképét, mintha valami megmozdult volna bennem, ami azóta is folyamatosan a felszínre akarna törni. Figyeltem a munkához való hozzáállását, melyben hibát nem találok. Folyamatosan jegyzetel, figyel, kérdez. Tetszik a hozzáállása, jó munkaerő lesz, somolygok magamban. Most van esélyem jobban szemügyre venni, éppen Chai-al egyeztetnek nekem háttal. Megnőtt, mióta nem láttam, de még így is magasabb lehetek fél fejjel. Haja kicsivel hosszabb, mint emlékszem, hátul éppen a tarkóját súrolja, feje búbján kettéválasztva, kicsit megemelve és olyan hosszú, hogy a füle mögé tudja tűrni. Nyaka karcsú és hívogató. Ha tehetném, órákig csak kényeztetném azt az érzékeny puha bőrt. Felsőteste talán egy hajszállal kidolgozottabb, mint volt, de pontosan nem tudom megmondani. Dereka oly vékony, hogy sok lány megirigyelné. Feneke kicsi, de formásan kerek, pont tenyérbe simuló, mit már majdnem érzek is, úgy bizsereg. Hosszú combja formás, de nem túl vastag. Emlékszem, milyen érzés volt közéjük férkőzni, mikor körém zárt és szorosan tartott. Megjelenése kifinomult, kissé feminin, ami még vonzóbbá teszi szememben. Minden nap karcsúsított ingben jön dolgozni, de ügyesen választja ki őket, véletlenül se mutasson többet, mint amit illik egy munkahelyen. Nadrágjai egytől egyik jól szabottak, ott simul, ahol kell. Szemet gyönyörködtető látványt nyújt minden nap, már alig várom, hogy felmelegítsük kapcsolatunkat. Mert bizony, hiába múlt el annyi idő, a mi történetünket még nem zártuk le.

Úgy döntöttem, ideje felkavarni az állóvizet. Először Painak szólok, hogy jöjjön át, mert kezdődik. Utána felhívom a titkárnőt, hogy szóljon Chainak, hozza be bemutatni az újoncokat. Pai komótosan besétál, majd féloldalasan ráül az asztalomra.

- Felkészültél? - Kérdezem ráemelve tekintetemet.

- Azt hiszem, igen. - Mosolyodik el.

Az irodából figyeljük, ahogy Chai közli a két fiúval, hogy most van itt az idő bemutatkozni a két igazgatónak. Látom rajtuk, egy pillanatra megmerevednek, szemeik összevillannak, végül halványan ugyan, de elmosolyodnak. Nem is lehetne észrevenni, ha az ember nem figyeli őket. Lassan araszolnak felénk, majd belépnek az ajtón.

- Mr. Chaikamon és Mr. Sengngai, hadd mutassam be a két újoncunkat a tervezői részlegről. - Azzal eláll az útból, hogy tetőtől talpig végigmérhessük a fiúkat. Mindkét fiú szálfaegyenesen áll, fejüket büszkén emelik felfelé, és egyenesen szemeinkbe néznek.

- Ő Rain Nuttarat a másik srác pedig Sky Chaijinda. Mutatja be őket Chai.

- Fiúk, hadd mutassam be nektek két igazgatónkat Mr. Phayu Chaikamon Sermsongwittaya és Mr. Prapai Thitipong Sengngai urat.

Felállok, odamegyek és először Sky-al fogok kezet, majd Rain-el. Rain kezét talán egy leheletnyivel tovább fogom, érzem puhaságát, kicsit nedves, talán az idegességtől.

- Üdvözöllek közöttünk benneteket, ha kérdésetek van, vagy segítségre van szükségetek, forduljatok bizalommal hozzám. - Mondom mosolyogva, de nem mutatom, hogy felismerem őket. Teljesen idegenként kezelem a két fiút, ezzel kissé összezavarom őket. Pai is ugyanígy tesz, majd elnézést kér, és munkára hivatkozva magunkra hagy.

- Nos, ha nincs kérdésetek, akkor bocsássatok meg, de dolgom van. - Ülök vissza helyemre és az előttem lévő tervrajzra összpontosítok.

Chai értette a célzást és kitessékelte a két fiút, ő még maradt pár szóra.