Rossz döntés

26. rész part 2. +18

- Szóval akkor jöhet a folytatás? – Kérdezem P'Paira mosolyogva, mire ő csak bólint egyet.

- Oké! Akkor ott tartottam, hogy...

„ Már javában tartott a buli, dübörgött a zene, folyt az ital mindenfelé. Én csak keringtem a nagy teremben, de úgy, hogy mindig P'Pai látókörébe kerüljek, de ezt is úgy csináltam, mintha merő véletlen lenne. Sose néztem a szemébe, de mindig magamon éreztem égető tekintetét. Amikor észrevettem, hogy különös figyelmet szentel nekem, fogtam egy fürt szőlőt és a legerotikusabb módon kezdtem el eszegetni, vagy éppen bort kortyolgattam és felemeltem fejem, hogy még jobban szemügyre vehesse kecses nyakamat, illetve ádámcsutkám mozgását. Azt hiszem sikerült elérnem, hogy csak engem lásson. Rafináltan elmosolyodom, nagyon úgy néz ki, sikerül elérnem célomat. Újra az asztal felé hajolok, kissé pipiskedek, hogy elérjem a belső tányéron lévő szőlőfürtöket, mire érzem egy kemény testet hozzám simulni.

- Hadd segítsek! – Suttogja fülembe édesen.

- Köszönöm! – Mondom neki, mire megfordulok, így közvetlen előtte állok meg. Még szerencse, hogy rajtam van az álarc, mert különben látná kipírosodott arcomat a lágy megvilágításban.

- Majd én segítek! – Tép le egy szőlőszemet, majd ajkaimhoz tartja, én meg óvatosan fogaim közé veszem, végül bekapom.

- Egyedül is megy! – Felelem kissé kacérkodva.

- Lehet, de így izgalmasabb! Emel újabb szemet ajkamhoz, amit megint csak bekapok, miközben nyelvemmel könnyedén érintem ujjait.

Látom, ahogy a vágy szikrája felizzik tekintetében, teste reagál érintésemre, mely jóleső érzéssel tölt el. Valamilyen oknál fogva azt érzem, hogy van hatalmam felette, és ez megrészegít.

- Szóval, hogy is hívnak? Ne haragudj, de elfelejtettem. – Érintem meg lágyan vállát.

- Árész...De a te szádból az igazi nevemet szeretném hallani.

- Hmm... Mi lenne az? – Kérdezem érdeklődve, mintha nem tudnám az igazat.

- Szólíts Painak, csak így egyszerűen.

Közelebb hajolok hozzá, lábujjhegyre állok, és fülébe suttogom a tőlem telhető legerotikusabb hangon.

- Pai...Köszönöm, hogy itt lehetek! – Nézek körül, majd tarkójára simítom egyik tenyeremet. – Nagyon izgalmas a parti, de úgy gondolom, hogy igazán izgalmas itt, egyedül te vagy! – Csókolok a füle alá, majd eltávolodom tőle. – Köszönöm a finom falatot! – Kacsintok rá, majd megpróbálok elmenni mellette, de nem sikerül, megragadja derekamat és köré fonja karjait.

- Ne húzogasd a cica bajszát, ha nem akarod, hogy megharapjon. – Feleli kimért, de játékos hangon.

- Ki mondta, hogy nem akarom? – Kérdezem ártatlan hangon, majd kibontakozom öleléséből.

Újra körbejárom a termet, lassan, hogy szemmel tudjon követni. Tudom, hogy figyel, hátamban érzem tekintetét. Majd megállok az emeletre vezető lépcsőfokok előtt, úgy tettem, mintha tanácstalan lennék, kicsit oldalra is döntöttem a fejemet. Végül hátranéztem, figyel-e valaki, persze P'Pai-ra direkt nem néztem. Mikor ezzel megvoltam, elkezdem egyesével szedni felfelé a lépcsőfokokat. A közelben meglátok egy gyéren kivilágított teraszt, úgyhogy arra veszem az irányt, úgy is szükségem van egy kis friss levegőre. Nagy levegőt veszek, és elcsodálkozom magamon, hogy honnan van nekem ehhez bátorságom. De a gondolat, hogy Som a mocskos mancsát P'Pai-ra tegye mély hányingerrel tölt el. Annyira elmerülök, gondolataimban, hogy észre se veszem, nem vagyok egyedül. Arra eszmélek, hogy erős karok fonódnak derekam köré, mitől kicsit megijedek. Mi van, ha nem az ölel, akit vártam? Akkor lennék igazán nagy bajban!