Felálltam és egy hatalmas pofont lekavartam neki.
- Ez már rég ki akart jönni belőlem, de a tappancsok túl puhák! - fordítottam el a fejem róla, és leültem, vissza a kanapéra.
- Te hogy kerülsz ide? - telepedett le mellém a kanapéra, miközben a kezeibe vette az egyik kezem.
- Nem tudom. Nem is biztos, hogy itt vagyok. - rátottam vállat, és kirántottam a kezem az övéi közül.
- Jisung...
- Jó az új életed ugye? - néztem rá könnyekben ázó szemekkel. - Ő megadja neked amit én nem tudtam. Ő folyton csókolgat, törődik veled! Én mellette semmit sem tettem veled. Jobb nálam ugye?
- Nem... Én...
- Nehogy azt merészeld mondani, hogy engem szeretsz! - rivalltam rá. - Most mondtad neki. Tudod milyen fájdalmas volt hallani? Még a szemembe nézve tetted!
- Honnan a kurva égből tudhattam volna hogy te vagy az a macska!? - ugott fel a kanapéról.
- Nem kellett volna tudnod, hogy én vagyok az a macska! Tiszteletben kellett volna tartanod engem! Akinek megígérted, hogy addig vársz rám, amíg kell! Bíztam benned, hogy megvársz engem! A bűnöm az, hogy bíztam benned! - álltam fel én is.
- Egy elérhetetlen álmot nem kergethetek a végtelenségig! Nem szabad boldognak lennem? Fáj ha boldog vagyok Jisung?! - kiabált.
- Ha egy napot vártál volna! Egy kibaszott napot kellett volna várnod! Az első adandó alkalommal megcsaltál! - sírtam.
Tiszta ideg állapotba hoz ez a férfi!
- Miért jöttél vissza? - kérdezte lesújtóan.
- Mert szeretlek érted? Szeretlek! Mindennek ellenére én szeretlek! Visszajöttem mert megígértem! - halkultam el.
- Minden ellenem van megint! - fordult háttal nekem.
Ez egy tökéletes alkalom volt, hogy visszaváltozzak kiscicává és elültem a földre.
- Most mivan? Elakadt a szavad? Kiabálj! Ordíts, mert megérdemlem, hogy lebassz! - túrt a hajába. - Jisung? - fordult meg.
Leültem és úgy néztem fel rá, hogy mit fog csinálni. Egy macska vagyok, szeretnem kell a gazdámat. És szeretem is, de ő egy köcsög fasz. Cicaként szeretgethetem még...
- Jisung, változz vissza, és kiabálj velem! - parancsolt rám.
Oldalra döntöttem a fejem, mintha tényleg csak egy kiscica lennék.
- Jisung! - kiáltott rám könnyes szemekkel, mire egy kiscicához képes összerezdültem. - Bocsáss meg, nem akartalak megijeszteni. - hajolt le, és felvett a kezeibe.
Magához ölelt, és elkezdett sírni velem a kezeiben. Cica vagyok, nem tudok sírni, pedig ha most ember lennék, én is zokognék vele együtt.
[…]
Leült velem a kanapéra és a szívére helyezett. Lefeküdtem oda, és a szívét hallgatva figyeltem miket mond.
- Sajnálom Jisung! Nem bánthatom meg Junseot, mert kedvelem. Attól maradhatsz még a kiscicám rendben? Mindig szeretni foglak, mint egy kisállatot. - nem szégyellte ezt mondani.
Nekem, a volt szerelmének, aki még a kedvese sem lehetett, van esélyem az állatának lenni. Teljesen meghat a dolog. Lehetek a macskája. Szánalmas vagy Lee Minho. Még van bőr a képeden.
Egy nap alatt beleszeretett abba a fiúba. Én sem voltam vele sokat, de nehezebben sikerült belém szerertnie. Én voltam a hibás? Jobban kellett volna próbálkoznom?
Mit rontottam el, hogy most ahhelyett, hogy a karjaiban lennék mint a szerelme, a mellkasán fekszem, mint egy állat?
- Jisung, változz vissza és beszéljünk! - könyörgött tovább.
Úgy tettem, mintha aludnék. Nem fogom ezek után a kívánságait teljesíteni. Csúnyát átvágott, megérdemli, hogy bosszút álljak.
Nem azt mondom, hogy soha nem lehetünk többé egymás közelében, de bosszút fogok állni. Nem fogom ezt tűrni. Minho azt hiheti, hogy egy angyal nem fogja őt bántani.
És mi a legidegesítőbb az egész dologban? Hát az, hogy semmit sem tudok erről a Junseoról! Nem tudom milyen életet él, mivel foglalkozik, egyáltalán kijárta-e már a sulit.
Talán muszáj lesz visszaváltoznom, és Seungminnal beszélnem ezekről a dolgokról. Tudnom kell, hogy kivel van dolgom, hogy fel tudjak készülni.
Erősen fókuszáltam az emberi testemre, mire átváltoztam, így sajnos Minho ölében kötöttem ki. A már halkan szundikáló fiú sajnos így felébredt.
- Jisung? - ölelt magához.
- Engedj el! - ficánkoltam, és kiugrottam az öléből. - Nem miattad tettem!
- Beszéljük meg! - állt fel és szembe állt.
A tekintetemet látva viszont leddöbbent. Lesújtóan néztem a szemeibe.
- Mivan? Alábecsülsz egy volt angyalt? - tettem keresztbe a karjaim.
- Volt angyal?
- Igen. Tudni akarod miért tűntem el?
- Természetesen!
- Üzenetet kaptam akkor éjjel, amikor elaludtál. Sürgősen vissza kellett mennem, mert Lucifer hatalma kezdett gyengülni, és esetleges bukása miatt gyűlést tartottak. Még akkor éjjel beszéltem a főangyallal, hogy én a Földön szeretnék maradni. Engedélyt kaptam. Hallod Minho!? Megengedték nekem! Hagyták, hogy veled maradjak, és boldogok lehessünk! A szárnyaimmal viszont kezdenem kellett valamit. Sokáig keresgéltem, mígnem eladtam egy koboldnak, aki cserébe az alakváltás képességét adta nekem. Megvártam, amíg Chanék cicája megkölykezik, közben Seungminnek üzentem álmában. És most itt vagyok! Szenvedtem hogy itt lehessek veled! Itt vagyok, és az állatod vagyok! Hol itt az igazság?!
- Hibáztam oké?! Kurva nagyot hibáztam, de miért büntetsz érte? Bárki ezt tette volna! Nem várt volna akárki másfél évet!
- Ez igaz, de üzenni akartam, de te a kis kurváddal voltál. Az az éjszaka lett volna, amikor megérkezik az utolsó, legfontosabb üzenet!
- És most mihez akarsz kezdeni? - terelte a témát.
- Nem fogok új életet kezdeni. Itt maradok! - ültem vissza a kanapéra.
-Mi? Így nem maradhatsz! Mit fogok mondani Junseonak? - akadt ki.
- Kitalálod. - rántottam vállat.
- Csak akkor maradhatsz, ha macska leszel amíg ő itt van! - ült le mellém és mélyen a szemeimbe nézett.
- Meglátjuk mikor buksz le. - húztam félmosolyra az ajkaim.
Hogy mi tervezek a kis buksimban? Azt majd idővel elmesélem. A bosszú édes lesz és hosszú. Minho szenvedni fog azért amit velem tett. És mi a legaljasabb bosszú? A figyelmen kívül hagyás. Meglátjuk kinek van nagyobb szüksége a másikra.
Halihó! Pár napig nem lesznek ebbe a könyvbe részek, mivel szeretnék kicsit előrébb dolgozni az írásával, és ezen kívül még van 2 jikook könyvem is, amik szintén törődést igényelnek. Remélem megértitek, puszi!
