- Annyi minden tett keresztbe nekünk. Amikor megláttalak cicaként, már tudtam, hogy te vagy az. - hajtotta a fejét a vállamra.
- Ha elmondtad volna, akkor megértettem volna. Nem tettem volna keresztbe a tervednek. Talán még meg is menthettelek volna amikor ezt tette veled. - szorongattam a kezét.
- Mostmár elmúlt. Az a lényeg, hogy együtt vagyunk, és mostmár semmi sem állhat közénk. - puszilt az arcomra.
- Szeretlek hyung. - nyomtam egy kis csókot az ajkaira.
- Én is szeretlek Sungie. - ejtette vissza a fejét a vállamra.
- Menjünk be aludni. Késő van és te is fáradt vagy. - álltam fel a padról.
Minho is követett, majd a házba érve bezártuk az ajtót, és bebújtunk az ágyba. Minho szorosan bebújt a hátamba és úgy ölelt magához.
- Minho?
- Hm?
- Azt mondtad ez a nagyszüleid háza. Ha ők már nem élnek... Mi egy olyan házban vagyunk ahol kísértetek is lehetnek?
- Dehogy is! Nem kell hinni az ilyen marhaságokban, nincsenek kísértetek.
- De egerek azok vannak!
- Nem, egerek sincsenek! - mondta, s szinte láttam magam előtt, ahogy szemetforgat.
- Akkor mi a kurva élet kaparja a falat? - szorítottam össze a szemeimet, s még az erő is kiment a lábaimból.
- Mi van? - ült fel, s a telefonjával a kaparás felé vakuzott.
- Minho egy kibebaszott cseszett egér van a fejemtől két méterre a földön és a baszott falat kaparja. Nincs erő a lábamban még el sem tudok szaladni, csinálj valamit! - sipítoztam akár egy kislány.
- Jól van jól van nyugi van! - kelt ki óvatosan az ágyból, és felkapcsolta a villanyt.
- Meglátott! - kiáltottam el magam, amikor az egérrel szemeztem kemény 2 másodpercet, s az beszaladt egy szekrény mögé.
- Jisung, elkapom, nyughass már le! - morrgott Minho, miközben egy papucsot vett a kezébe.
- Az az én papucsom!
- Figyi, az egeret le kell ütni, vagy mi!? - vágott kérdő fejet.
Szerintem még ő sem tudja mit kell csinálni az egérrel.
- Az akkora volt, az nem döglik meg egy ennyitől Minho segíts már! - sírtam el magam.
- Jól van, ne sírj. - ült le az ágy szélére, és az arcomra simított.
- Mit csináljunk? Én így nem alszom itt! Így kísértetek is lehetnek! - sírtam.
- Ellopjuk a szomszéd macskát, és behozzuk! - pattant fel az ágyról, mint aki megnyerte a lottót, de visszahúztam a kezétől fogva.
- Hülye vagy?
- Utána elengedjük, és visszamegy. Legalább elkapja ezt a bestiát!
- Nem!
- Akkor változz át macskáva és kapd el!
- Mi? Biztos, hogy nem! Fújj basszus!
- Akkor? - döntötte oldalra a fejét.
- Nem fáj az oldalad? - simítottam az említett részre.
-Egy kicsit, de ez most hogy jön szóba? - vágott értetlen fejet.
- Menjünk vissza Szöulba! Kérlek.
- Fáradt vagyok Jisung. Veszélyes így. - simogatta az arcom. - Hidd el, megtenném, de nem akarom kockáztatni az életedet.
- Akkor a közelben nincs valahol egy hotel?
- Talán a kisvárosban ami nem messze van ott esteleg...
- Indulunk!
- Várj már! - húzott vissza nevetve.
- Igen?
- Néha olyan vagy mint egy gyerek. Nem mehetünk most. Ez nem olyan mint a nagyvárosokban. Ez sokkal bonyolultabb dolog.
- De kicsim nem akarok az egérrel egy házban aludni. - néztem rá boci szemekkel.
- Oké, kitalálok valamit. - kezdett gondolkodni. - De csak mert ilyen szépen megszólítottál...kicsim. - mosolygott aranyosan.
