- Han Jisung! - rontott be a konyhába egy ideges Seungmin fél óra elteltével.
Minhoval éppen reggeliztünk, és beszélgettünk mindenféle dologról, amit majd a jövőben szeretnénk csinálni. Rá kellett jönnöm, hogy szeretek a közös jövőnkről fantáziálni.
- Lee Minho! - szaladt utána Bangchan és Felix.
- Elég híresek lettünk ma reggel nem gondolod baby? - vett a szájába egy darabka kaját Minho.
- De, szerintem is.
- Most azonnal el kell mesélnetek mindent, és mi az, hogy itt ketten nyugodtan reggelizgettek!? Halálra aggódtuk magunkat!
- Nyugi van emberek, biztos van okuk rá! - nyugtatta a népet Hyunjin.
- Most azonnal mindent el kell mondanotok Jisung! Most rögtön! - támadott le Seungmin.
- Oké, először mindenki higgadjon le és foglaljon helyet. - parancsolt a négy fiúra Minho, akik meg is tették amit mondott.
- Ki kezdi? - nézett hol rám, hogy Minhora Seungmin.
- Mindent elmondok, de csak a végén szólhattok közbe. - nézett végig a társaságon Minho, majd az én szemembe, aki vele szemben ültem.
Bólintottam egy aprót, ezzel bátorságot adva neki, hogy nyugodtan kezdje el, mert én itt vagyok vele, és nem fog történni semmi baj.
- Junseo, mint észrevetettek eltűnt.
- Hazament. - mondta Seungmin.
- Nem, nem otthon van. - rázta a fejét Minho.
- Mit csináltál az unokatesómmal?!
- Kezdjük ott, hogy Junseo nem az unokatesód! Ő csak egy ember, aki annak adta ki magát. Egy keresett bűnöző fia, akinek az a hobbija, hogy nála idősebb férfiakat csábítson el, majd amikor már teljesen megbíznak benne az emberek, szex közben leláncolja, és megölje őket. Első együttlétünk alkalmával láttam meg a telefonja kijelzőjén a fura üzeneteket, amiket lefényképeztem, és bevittem a rendőrségre. Ők arra kértek, hogy adjam tovább az értetlent, de ne mondjam el ezt senkinek. Végül a múlthéten csütörtökön sikerült elkapnunk.
- Hogy kaptátok el? - kíváncsiskodott Chan, aki még nem fagyott le teljesen a hallottaktól.
- Hát, kezdeményezett, majd megpróbált megölni, de felkészült voltam és kiszabadítottam magam. Kisebb sérülésekkel megúsztam. - mosolyodott el halványan.
- Elképesztő milyen elbaszott életet élünk. - temette kazaibe arcát Seungmin.
- Tiszta horrorfilmbe illő. Az elején egy rossz romantikus filmnek ítéltem meg a történeteteket, de ez már nem tiszta románc. - állapította meg Felix.
- A lényeg az, hogy jól vagyunk. - mondta kicsit hangosabban Minho, ezzel próbálva kissé elfeledtetni magával a történteket. - Jisungnak nehéz volt, de nekem is. Viszont jó dolog érdekében tettem.
- Hol sérültél meg? - kérdezte váratlanul Hyunjin.
- Nem vészes. - rázta a fejét Minho, nekem pedig ekkor jutott az eszembe, hogy nem fertőtlenítettem le a sebeit.
- Még le kell fertőtlenítenem. A tegnap ezért jöttünk haza.
- Meg ugye az egeret se felejtsük el, ugye Han Jisung? - vigyorodott el gúnyosan Minho.
- Úgy hallom jó kalandjaitok voltak. - mosolygott Bangchan.
- Igen. - bólintottunk egyszerre Minhoval.
- Tudjátok mit nem láttunk még? - kérdezte Felix tőlünk.
- Na mit? - kérdezett vissza Hyunjin.
- Minho sebeit.
- Nem is fogjátok látni. - rázta a fejét Minho.
- Ugyan kicsim, legalább meglátják, hogy miket okozott neked ez a féreg.
- Jól van, rendben. - állt fel az asztaltól Minho, majd óvatosan felhúzta a hátán és oldalán a fehér pizsama pólóját, így látszottak a vágáscsíkok.
- Basszus, azt mondtátok kicsit sérült meg! - takarta el a szemét Felix.
- Ez ahhoz képest semmi, hogy Jisung elhagyott engem egy hétre. - nézett rám Minho csillogó szemekkel.
- Úúú, valaki nagyon szerelmes. - zsongott be Seungmin.
- És tudjátok mit nem láttunk már régen. - kezdte a játékait ismét Felix.
- Na mit? - kérdezte Seungmin.
- Minhot és Jisungot csókolózni!
- Aha, tényleg! - mosolyodott el Chan is pimaszul.
- Na, csókot! - kezdett szurkolni Felix.
- Pecsételjétek meg, hogy újból együtt vagytok és szeretni is fogjátok egymást örökre! - tapsolt Chan.
- Csókot! Csókot! Csókot! - kezdtek mind a négyen tapsolni.
Ülő helyzetemben elpirultam, és úgy néztem fel Minhora. Lassan álltam fel a székről, és mentem oda Minho elé. Barátaink hangja erősödött, én pedig csak jobban pirultam.
Egyszercsak, Minho hirtelen elkapta az egyik lábamat, és a derekamat. Lábamat felemelte, a derekamtól hátraddöntött kicsit, és ajkaimra hajolt egy pimasz kis vigyorral.
Karjaimmal átkaroltam a nyakát, és boldogan csókoltam vissza, hallgatva, hogy barátaink meghalnak az általunk okozott fangörcsben.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Vége
Tudom mit ígértem, de ezt mostmár gondoltam befejezem.
