Mielőtt megérkezhettek volna felébredtem és lezuhanyoztam. Régen volt már az is biztos. Macskaként valahogy nem vonz a víz annyira, emberként viszont imádom.
A lényeg a lényeg, levettem a ruháimat, -igen, ha visszaváltozom vannak ruháim-, és összefogva letettem a mosógépre. Beálltam a zuhany alá, és megengedtem a csapot.
- Bazd meg, ez nagyon hideg! Áh! - ugrándoztam a vízsugár alatt.
Ki az a balfasz, aki reggel jéghideg fürdővel indít? Ja az csak Minho! Nem tudom, hogyan bírja ezt ki, ez borzasztó érzés.
Végül átállítottam a vizet langyosra és bevizeztem a hajam meg a testem. A kis polchoz nyúltam, de ekkor olyan dolog csapott szembe, amit nem gondoltam volna.
Az epres tusfürdő, epres sampon mind ott voltak az övéi mellett, viszont látszott raja, hogy csak egyszer volt használva. Ez olyan...szívemelengető. Akármennyire haragszom is rá, ez tényleg aranyos, és megdobogtatja a szívem.
Kis szégyenlős mosollyal az arcomon elvettem a sampont és besamponoztam a hajam vele. Később a tusfürdőt is használatba vettem. Amint a habot mostam le magamról, hideget éreztem meg a hátamon, majd valaki közelségét magam mögött.
Kíváncsian fordultam a hideg levegő irányába. Minho állt előttem, meztelenül, egy kis félénk mosollyal az arcán. Óvatosan becsukta az üveglapot maga mögött, majd csak bámult a szemeimbe.
- Nem Junseoval kéne lenned? - motyogtam a meglepettségtől, és hatalmas szemekkel bámultam rá.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Fájt kimondani ezt úgy, hogy itt áll előttem Minho, a legnagyobb bűnös, de a legnagyobb áldozat is. A fiú, aki két tűz közé került miattam. Tudom, hogy szeret, de közben a másik fiú iránt is táplál érzéseket. Minden olyan bonyolult.
- Hm? - kérdeztem ismét rá egy hümmögéssel.
- Hazavittem. - harapta be zavartam az ajkait.
- Azt hittem ma nekifogtok a 9. résznek. Az nagyon érdekes lesz, már láttam. - mosolyogtam rá hamisan.
Nem akarok elpuhulni, de ha továbbra is így néz a szemeivel, akkor lefolyok a lefolyón. Kurvára szerelmes vagyok, és baszottul nem tudom tartani magam a terveimhez, ami kiakaszt!
- Nem, ma nem lesz sorozatozás. - mosolyodott el halványan.
- Akkor? Miért jöttél ide? - nyeltem egy picit a torkomban növekvő gombócot próbálva legyőzni.
- Mert hiányzol nekem! Minden egyes nap hiányzol Jisung, de itt van Junseo és ha vele vagyok, akkor kiürül a fejem! Olyan ez az egész, mintha szirén lenne és kordában tartana. - túrt a hajába.
- Nyugi. Felfogtam, szereted Junseot, nekem pedig háttérbe kell szorulnom. Világos, értem! - zártam el a csapot, és ki akartam kerülni őt, de megakadályozott ebben. - Minho, kérlek engedj innen ki!
- Nem Jisung, maradj velem! - erősködött.
- Engedj ki! - kiáltottam rá, és nagyobb erővel próbáltam szabadulni.
- Azt mondtam nem! - vágott neki a hideg csempének. - Jézusom, bocsáss meg, kérlek! - esett le neki, hogy mit is tett.
- Hagyj már békén! - sírtam el magam, és karjaimat görcsösen összefogtam a mellkasom előtt.
- Jisung és nem akartam. Kérlek bocsáss meg nekem! - mentegetőzött.
- Mindig bántassz engem! Amióta csak itt vagyok folyton bántassz! Vagy azzal a fiúval vagy, vagy azzal a fiúval irogatsz! Minho nem tudom mi ütött beléd, de nagyon elhanyagolod a cicád... - halkultam el a végső mondatra.
- Én nagyon sajnálom Jisung!
- Mikor etetted meg Hanit utoljára? - néztem fel a szemeibe könnyeimen keresztül.
- Nem tudom... - sütötte le a tekintetét.
- Nem figyelsz másra, csak Junseora.
Nem mondott semmit, csak felnézett a szemeimbe, és hirtelen megölelt. Szorosan a testem köré fonta a karjait és arcát a nyakamba temette. Hangos zokogásban tört ki, ami számomra csillapíthatatlannak tűnt.
- Miért basztunk el mindent Minho? - simogattam a haját.
- Én szeretlek Jisung!
- Én is szeretlek, de neked ott van ő. - mondtam ki az utolsó szót a legnagyobb fájdalommal.
- Ne változz cicává kérlek! Maradj velem így. - vált el tőlem, és a szemeimbe nézett.
- Ne tedd ezt velünk Minho, így csak szenvedünk. - ráztam a fejem, de már túl késő volt.
Nemhogy elvesztem a szemeiben, de én kezdeményeztem a csókot, ami később olyan kimenetelű dologba ment át, amit minden erőmmel ki akartam kerülni...
- Eperke, kérlek ne tedd ezt velünk... - motyogta.
- Te már megtetted. - tettem mancsaimat a mellkasára.
És nem, nem a cica mancsokról van szó nyugi. Nem hinném, hogy Minho felizgulna egy kiscicára, bár ki tudja. Ha én vagyok a kiscica, akkor bármi lehetséges.
