Vásároltunk kajákat, és minden szükséges dolgot, majd visszamentünk. Minho főzött nekünk valamit és pedig addig kint fedeztem fel a tájat. Fura módon nem félt, hogy elszököm, pedig megfordult a fejemben, de ez egy falu, hamar eltévednék.
- Jisung, telefon! - kiáltott ki az udvarra.
- Ki az? - szaladtam hozzá.
- Seungmin. - forgatott szemet. - Mondd meg neki, hogy nem erőszakkal hoztalak ide! - adta át a készüléket.
- Seungmin? - szóltam bele a telefonban.
— Jisung?! Minho bántott? Hol vagytok? - kérdezett a hallhatóan kétségbeesett Seungmin.
- Figyelj Minnie! - próbáltam nyugatni. - Nem kell értem aggódni, rendben? Itt vagyok Minhoval Yangdongban, a nagyszülei házánál. Minho nem bántott, és nem is fog. Beszélni valóink vannak, majd jelentkezünk rendben?
— De ha bántani mer én...
- Nem fog. - néztem Minhora miközben kimondtam ezt. - Nyugodjatok meg mindannyian!
— Rendben Jisung. - szólt bele a telefonba most Chan. - Ha te azt mondod, akkor türelemmel várni fogunk.
- Köszönöm. És Chan, kérlek nyugtassátok a többieket! Nem lesz bajom, ígérem.
— Rendben.
- Szeretlek titeket.
— Mi is, szia. - bontotta a hívást Chan.
- Tessék a telefonod. - adtam vissza a telefonját Minhónak.
- Ha akarsz akkor játszhatsz rajta.
- Nem akarok. - nyomtam a kezébe, majd kimentem és újból kihasaltam a fűre.
[…]
- Szóval? - kérdeztem Minhotól.
Este, fürdés és vacsi után azt mondta, hogy a diófa alatt szeretne velem beszélni végre.
Most itt vagyunk, de nem akar megszólalni.
- Tudok mindent Jisung.
- Hogy értve mindent? - fordultam felé teljes testemmel.
- Junseoról.
- Aha. Az jó, végre.
- Tudom, hogy tudtad te is. - emelte rám a tekintetét.
- Ez nem javít a helyzeteden. Amit aznap tettél, az gerinctelen volt. - idéztem fel a napot amikor eljöttem tőle.
- Muszáj voltam Jisung. - rántot vállat. - Junseo egy rossz ember. Amikor először nálunk volt, és lefeküdtem vele, ő már aludt de a telefonja üzeneteket jelzett be. Elolvastam a kijelzőn lévő üzeneteket, és mint kiderült Junseo egy bűnöző fia. Mellesleg nem is Seungmin unokatesója, csak annak adja ki magát. Minnie ezt elhitte, mert régen látta Junseot.
- Honnan jöttél rá ezekre?
- A telefonommal lefényképeztem az üzeneteit, és elmentem velük a rendőrségre. A nevek alapján beazonosították az apját és őt is. Mint kiderült férfiakat csábít el, és utána szex közben kinyírja őket, amikor a partnerük már teljesen megbízik bennük. Nézd! - emelte fel a pólóját az oldalán és a hátán. - Ezeket ő tette.
Jobban szemügyre vettem. Különböző méretű, mélységű vágások és lila foltok díszítették a hátát és oldala egy részét. Ez kegyetlen. Ez sosem fog teljesen elmúlni.
- Ez ő volt? Mivel tette?
- Mindenféle konyhai eszközzel. A rendőrség először az apját akarta elfogni, utána Junseot. Amíg az apját elkapták, Junseo már képzeletben eljutott arra a szintre, hogy "megbízom" benne. Kezdeményezett, majd kikötözött és ezt tette. Szerencsére biztonsági okokból volt a párnám alatt egy kés, azzal védekeztem. Kicsit későre de megmenekültem. Lekötöttem és kihívtam a zsarukat.
- Ez... - maradt távta a szám.
- Muszáj voltalak elküldnei téged akkor Jisung. Ha Junseo elhagy, akkor tovább folytatta volna a gyilkolászást. - fogta meg a kezeim. - Nem árulhattam el előbb, mert a rendőrség titoktartásra kötekezett. Ha nem hiszel nekem, elviszlek a szöuli rendőrségre. Hét nap múlva lesz Junseo és az apja tárgyalása.
- Én most sokkolódtam... - fordítottam el könnyes tekintetem.
Nem kene hinnem neki, de ott vannak azok a sebek, azokat nem tudta volna magának csinálni, és azért nem beteg, hogy valakivel megcsináltassa. Én hiszek neki.
- Most azért hoztalak el ide, hogy nyugodt körülmények között el tudjam mondani ezt neked. Szöulban mindig megzavarnak. Meg tudsz nekem bocsátani amiért hűtlen voltam, és titkolóztam? - fordította magával szembe az arcom.
Könnyes tekintetem találkozott az övével, ahol szintén csillogtak a sós könnycseppek.
- Először komolyan gondtad vele?
- Először igen. Nem voltál velem, és próbáltalak pótolni téged. De téged senki sem képes pótolni... - szipogott.
- És mi van azzal a mondattal, amivel idekényszerítettél? "Ha nem jössz Seungmin bánja." - imitáltam a hangját.
- Nem akartam bántani egyiküket sem, de láttam, hogy közel kerültél Seungminhoz, így gondoltam érte eljönnél. - simogatta ujjaival a kezem.
- Ismersz. - tettem ugyan azt amit ő.
Kétség kívül megbocsátottam neki, és képes vagyok vele újra kezdeni mindent. Egy bűnöző familiát juttatott a börtönbe, ami igazán példára méltó.
- Szeretlek. - súgtam oda neki, ugyanis nem tudtam, hogy hol tudnám elkezdeni a megbocsátó szövegemet.
- Én is szeretlek.
Közelebb húzódtam hozzá a padon, majd egy óvatos puszit nyomtam a homlokára. Pont ebben a pillanatban csordult ki egy könnycsepp a szeméből, és sírta el magát. Óvatosan bújt bele a mellkasomba, hogy ne húzódjanak a sebei.
A haját simogattam, és az arcát, miközben ugyanúgy én is zokogtam. Már hogyne zokogtam volan, amikor kiedült, hogy az ember akit egész életemben szerettem, mégsem cserélt le, csupán csak egy jó cselekedet érdekében megvédett mindkettőnket. De neki így is bántódása esett.
- Nagyon szeretlek! - hajtottam a fejem az övére és apró csókokat nyomtam a hajába. - Nagyon nagyon szeretlek!
- Ugye velem maradsz? - emelte fel a fejét a mellkasomból.
- Sosem tudnék nélküled élni ezen a Földön. Persze, hogy igen. - bólintottam szaporán.
A hirtelen ért örömtől az ajkaimra tapadt és szenvedélyesen kezdte becézgetni ajkai után sóvárgó párnácskáimat.
- Te vagy az én hősöm. - simogattam az arcát, amikor elváltunk egymástól.
- Leszel mostmár igazából, minden kitérő nélkül a párom? Minden álmom az, hogy az enyém legyél teljesen! - kérdezte.
- Minden álmom, hogy a tied legyek, és a párodnak hívhassam magam. - döntöttem az övének a homlokom.
- Kis angyalkám. - motyogta, majd becsukta a szemét.
Pár percig csak néma csendben hallgattuk egymás szipogásait, törölgettük egymás könnyeit, és átadtuk magunkat a falusi nyári estének.
Na erre ki számított?
Késő van és suli lesz holnap én mégis itt vagyok, hogy ne öljön meg titeket a kíváncsiság. Amúgy szívesen teszem, és szívesen írok nektek mert legalább látom a visszajelzésekből, hogy tetszik nektek. :)
