Osztályom baromságai

Irodalmi kritika

Utálom az irodalmat. De nagyon.
Jó, pontosítsunk egy kicsit. Alapvetően könyvekkel vagyok körülvéve és minden szabadidőmet írásba fektetem. Jelenleg is bámulom a fehér google dokumentumot, valamiért nem akarja magát megírni a fanfiction.
Tehát én szeretném az irodalmat, DE a kötelező, tantárgyi irodalomtól kedvem támad a sarokban sírni. Frissítés: Gyakorlatilag most is magzatpózban fekszek és törölgetem a könnyeimet. Az ok egyszerű: magyar intenzív hét. Négy napig 5 magyaróra azzal a szottyadt boszorkánnyal aztán vizsga.

9.ben volt egy jó magyartanárom, aki értékelte, hogy írok, sőt ő is Pj fan volt. Félévkor kiment Finnországba.

Az a k.rva, akit kaptunk meg borzasztó. Nem tudja a nevemet se és folyamatosan érzékelteti, hogy az mes osztály felsőbbrendű.

Talán csak a Pál utcaikat olvastam el teljesen, de az biztos, hogy egyedül az tetszett. Aranyembert utáltam nagyon, Egri csillagokat csak filmen láttam és utáltam.

A költők. Petőfi a történelem legnagyobb díszbuzija. Állandóan pattog, nagyon irritáló személyiség. Meg az oktatás állandóan nyomja, csak tudnám, hogy miért.

Himnusz.
Talán még tetszene is, máig van benne olyan, ami igaz. De faszert kell mind a 89906 verszakot kívülről tudni?
Himnusz, mint himnusz: a vilag legdepresszívebb himnusza. Eret akarok vágni. Miert ezt használjuk minden sporteseményen?

Szózat.
Itt születtél, szépen maradsz a picsádon és itt fogsz megdögleni. Pont. Nincs választásod.

Arany János. Őt nem bántom, mert nem utálom. Nem szeretem, de nem utálom. A Toldi meg a balladái egész jók.

Móriczot nem bírom. Még egy olyan életképtelen lényt, mint Misi nem lehet kitalálni...

Köszönöm, ha elolvastad ezt a mélyenszántó kritikát (=panaszkodást), ha valamivel nem értesz egyet írd le nyugodtan.