Táborban vagyunk. Felügyelünk. Valahogy a tanár és a táborozó között állunk félutón. Vigyázunk a gyerekekre, ez a rész viszont akkor játszódik, amikor volt kivételesen 10 perc nyugtunk.
3 éve ebben a táborban jöttünk össze Annával. A táborhoz tartozik egy tó és ott van egy stég. Anno itt csókoltam meg először. 16 évesen iszonyat bénán lefejeltem és majdnem eltörtem az orrát. Ez volt a kávémérgezés előtti este. Ugye milyen romi?
Tehát a naplementében erre az ikonikus helyre vittem ki, hogy egy nagy kérdést feltegyek neki. Féltérdre ereszkedek, Anna szeme meg enyhén gyilkosan villog. Lenyomok egy gyönyörű monológot rólunk, majd megkérdezem:
-Elmegyünk pizzázni?
Anna megkönnyebülten röhög:
-Bolond!- majd belök a tóba. Én meg rántom magammal. Nevetve próbálunk nem belefulladni a horgásztóba, amikor az idegbeteg Edit néni megérkezik.
-MIT KÉPZELTEK MAGATOKRÓL?! Mi van, ha a kicsik meglátják és ők is be akarnak menni?! 5 méter mély, na húzás kifelé, 3 perc és vacsora!
Kivételesen időben rakom ki, de annyira, hogy még csöpög a gatyámból a víz
أنت تقرأ
Osztályom baromságai
فكاهةÉn eskü jó gyerek akarok lenni, csak az a gond, hogy minden bajban nyakig benne vagyok. Egyszer például beszorultam egy bébi hintába, máskor a menzát szidtuk, na meg ott van a csodálatos dekoráció is, amitől szegény ofőnk rosszul van. Ha érdekelnek...
