Elballagtunk. Igen, 3 hónap kellett, hogy ezt a rész kiszüljem magamból.
A egész ballagást egy bankett előzte meg, ahol tök jó hangulatban ettük a Mother melegszendvicsét. Majd sötétedés után a tesitanáriban pletyiztünk egy órár. Es végül éjfel körül elindultunk kifele és elloptam Edit néni kocsiját. De 100 méter futás után visszakapta...
A vicces, hogy nem hatott meg ez az elballagunk cucc. A ballagáson férfiasan nem sírtam. Csak a tanárbúcsúztatón. Történt ugyanis, hogy szépen lenyomtuk a műsort ajándékokat kiosztottuk, amikor is a kedvenc töritanár körbeölelgetése után Balázs megkérdezte a könnyeivel küszködő Lilitő: Lili, te sírsz?
Lili, már bömbölve: Neehheem.
Ez után mindenki egymás nyakában sírt.
A ballagást nagyjából túleltük sírás nèlkül. A nyitótáncot csodálatosan előadtuk. Amikor is jött az a rész, hogy körbetotyogjuk a sulit. A csokrokkal, lufikkal, anyámkínjával mindenestül.
Öregnéni: Ilyenkor nem kéne énekelniük ezeknek?
Erre Balázs elkezdte a Trónfosztót. A végére már az egész osztály énekelte. Még Edit néni is. A néni meg kicsit nagyon fel volt háborodva.
Az érettségin sikeresen mindenkit átrugdostak.
Fura, hogy vége. Felnőttünk. Bazsiból Balázs lett, Zsoltiból Zsolt és egyre több embert hívok a vezetéknevén. És majdnem vegigkövette a könyv csodálatos gimnazista éveimet. És bár ennek vége, az élet nem áll meg, rohanunk az új kihívások felé. És az itt szerzett igaz barátok mindig velünk lesznek.
-Máté, 2023
YOU ARE READING
Osztályom baromságai
HumorÉn eskü jó gyerek akarok lenni, csak az a gond, hogy minden bajban nyakig benne vagyok. Egyszer például beszorultam egy bébi hintába, máskor a menzát szidtuk, na meg ott van a csodálatos dekoráció is, amitől szegény ofőnk rosszul van. Ha érdekelnek...
