Én és az írás

851 127 30
                                    

Utálok írni. Nagyon.

Na akkor pontosítsunk kicsit, mert ez így bajos.

Imádok írni. Nagyon.

Na akkor pontosítsunk kicsit, mert ez így bajos.

Tehát. Az írás a legjobb módja, hogy átadjam a gondolataimat, érzéseimet és ezzel gondolatokat, érzéseket ébresszek az olvasókban. Akár egy kitalált világban, akár a saját életem alapján. És talán itt szabadulok meg az elnyomott traumaktól, mert a humor gyógyít. Belegondolva rohadt szarnak hangzik, hogy 12 eves gyerekek késsel fenyegetnek vagy, hogy a nénik zaklatnak, de már én magam is viccnek élem meg.
Szerintem nekem, mint "írónak" egy fő feladatom van: Szórakoztatni.
És emellett próbálok néha valamennyit átadni az értékrendemből: pl az emberek elfogadása, segítése vagy olyan élettanulságok, mint: ne ülj a bébihintába, mert beleszorulsz.
És imádom, hogy vannak akik olvasnak engem.
Nektek megengedem, hogy olvassatok engem.
Viszont vannak olyanok, akiknek ezt nem akarom megengedni. Ilyen szinte minden ember, aki a valóságban is ismer engem. Ezalól csak Balázs és Anna a kivétel.
Balázs tesztolvasóm is a Már minden rendben c. csodálatos alkotásomnak. Bazsi, nagyon viccesen fangörcsölsz. Anna meg mindig azt mondja írhatnek róla kedvesebben XD.

Kicsit elkanyarodtunk.
Tehát utálom amikor akár a csaladtagjaim vagy barátaim olvasnak tőlem bármit. Olyan, mintha a fejemben turkálnának.
Az irodalomóra maga a pokol. Utálok írni. Ilyenkor mindig feszülten azon kattogok, hogy miaz, amit még elmondhatok magamról,úgy hogy az még ne fájjon nekem.

Közben az a némber elvárná, hogy olyan mélyenszántó gondolatokat fogalmazzunk meg szívetfacsaró, érzelmes és gyönyörű módon, hogy az megváltsa a vilagot és irodalmi Nobelt kapjunk. Mindezt 20 perc alatt.

Ja ez az egész kisregény azért készült el, mert felbasztam magam azon, hogy 2est adott a fogalmazásomra.
Indoklás: Rossz szövegtagolás, folyamatosan ismétlődő alapvető stílushibák, nincs mondanivaló.
*Khm..baszdmegmagad...khmmmm*

Osztályom baromságaiWhere stories live. Discover now