Erdőszéli kis házikó(Befejezett)

1.

Missy dolgos asszonyka volt; icipici, bár annál otthonosabb házikója egy domboldalon állt, egy aprócska lankán, ahol kerti növényeit nevelgette. Volt szőlője, almafája, krumplija és paprikája, fűszernövényekkel teli, a déli falon napozó virágládák, körülötte erdő. Árnyékában az éppen szaladni tudó Nolan, Missy egyéves kisfia.

Házukban jól megfértek a lusta macskával, aki a kályha mellett durmolt sokszor egész nap, a kályhán meleg tea, és leves illatozott. Az otthon illata, bár Arthur, Missy férje nem sokra tartotta mindezt.

Arthur magának való ember volt, hajnaltól napnyugtáig dolgozott, fát vágott egy maréknyi emberrel a hűbéruruknak. Nem sokat zavarta otthon a vizet, olyankor is sörtől mámorosan horkolt, vagy éppen kivágott pár fát, kikapcsolódásképpen. Nem sokmindenben lelte örömét. Így Missy-nek kellett gondoskodnia mindenről, ami a háztartásban kellett: fűszernövényeiből és befőttjeiből lett annyi felesleg, amiket el tudott cserélni textilre, gabonára, sőt, pár tyúkjának tojása is időnként aranyat ért. Nem hiába figyelt oly nagy gonddal a ház környékére.

*

Nolan nyűgösen kelt aznap. Nem találta helyét a piciny házban, a macska elmenekült előle, Missynek pedig szüretelnie kellene az oregánót, és az újabb palántákat elültetni, mert a javasasszonynak elfogyott a citromfüve. Hiába, nem mindenkinek van türelme a növényekhez. Missy-nek a nyűgösködő gyerekhez nem volt. Hátára kötötte a gyermeket, hátha megnyugszik, felhúzta saras csizmáját, és elindult a madárcsicsergős reggelen.

Ásónyomás, palánta, földet rátesz, tövénél megnyom, jöhet a következő. Az egyik ágyás megtelt, Nolan elaludt Missy hátán, az asszony pedig komótosan bement a házba begyújtani, hogy legyen meleg fürdővíz, mire hazaér. Be kell menni a faluba, elfogyott ez-az. Batyuba készítette a csereárut, ám amint a ház előtti kis útra ért, a fák mögül lovasokat pillantott meg. Tizen, maximum húszan lehettek, élükön fehér lovon egy hosszú, ezüsthajú férfi. Amint közelebb értek Missy tudta, nem idevalósiak, ruhájuk túlságosan úri, tiszta és díszes, az elöl lovagló férfi homlokán pedig egy vékony korona volt. Mintha zsenge fűzfavesszőből fonták volna, a napsütésben néha megcsillant, majd egyre jobban kivehetővé váltak a férfi arcvonásai is. Komor volt, méltóságteljesen kihúzta magát, lovának homloka merőleges volt a sáros talajra, mindketten erőteljesnek tűntek, mint akik csatába készülnek.

- Hey! - kiálltott az egyik lovas, mire Missy odakapta a fejét.

Megfeledkezett magáról, észre sem vette, hogy egészen idáig az ezüst hajú lovast bámulta.

A lovas valami idegen, de dallamos nyelven beszélt, aminek hallatán Missy-nek eszébe sem jutott, hogy Nolan esetleg felébredne. Tünde nyelven beszélhet, mert a fülük hegyes, kardjaik markolata pedig aranyozott. Hát persze!

Missy csak rázta a fejét finoman, egy szót sem értett, mire a lovas a nő által használt emberi nyelvre váltott:

- Adót szedni jöttünk! Fizesd meg aranyban, ezüstben, vagy dolgozd le!

- Én már fizetek egy úrnak! Egy embernek!