Chishiya x reader

Vissza az igazi világba

Szóval igen lassan már 30 perce itt... vagyunk mivel, Chishiya fekszik a földön én meg mivel nem akarom, hogy nagyobb baja essen, ezért mellette ülök.

A vérzése hála az égnek elállt, de attól még orvosi segítségre van szükségünk. Chishiya csak nézte az eget. Az égen lévő csillagokat. Majd egyszer csak megszólalt.

-Tudod Y/n az életemben még egy emberrel nem találkoztam akit szívből tudnék szeretni és bízni benne.- Ahogy ezt kinondta rá néztem.

-És ezt most miért mondod el nekem?- nézek rá.

-Mert ez életemben eddig nem volt ilyen ember vagyis csak addig amíg nem találkoztam veled. Igaz az elején csak úgy tekintettem rád, hogy addig a játékig leszel a közelemben. De ez megváltozott amikor végeztünk volna. Valami legbelül azt mondta nekem, hogy ne engedjelek el. És nagyon örülök az összes megérzésemnek, mert a káró játékban csak 1 ember élte túl.

-Szóval ezzel arra akarsz célozni, hogy én vagyok az első ember akiben bízol?

-Meg igazából szeretlek is- nézett vissza az égre.- csak egy dologtól félek.- sóhajtott- ha mi valahogyan visszakerülünk a világunkba akkor lehet, hogy nem fogunk egymásra emlékezni.

-Ez is meglehet. És akkor mi lehet, hogy többet nem találkozunk.- folytattam a mondatát

-És ezért mondtam el, hogy hátha beteljesül a félelmem, akkor legalább nem lehet mit veszíteni.- mondta

-Hát ha ilyen a gondolkodásod akkor.... segítek, hogy nekem is tetszel. - mosolyogtam rá.

-Tényleg?- nézett rám.

-Nem basszus vicceltem- nevettem rá.- hát persze, hogy igen.

-Hát akkor ezesetben... lennél a barátnőm, lehet erre a kis időre is?- megint megvilágította a holdfény az arcát, mèg mindig ugyanolyan jól nézett ki így. Évekig tudnám nézni. Persze akkor ha válaszolnék is....

-Igen! Ezer örömmel!- mondtam neki.

Azzal a lendülettel, hogy kinondtam felült és megfogta a kezem aztán visszafeküdt. Átölelt és úgy nézte tovább a csillagokat.

-Mondtam, hogy ne eröltesd meg magad, mert megint vérezhet a sebet. Nem?- néztem rá csúnyán.

-De, de ezért megérte- nézett rám.

Majd egyszercsak elkezdtek mindenhol tűzijátékozni. Nagyon szép látvány volt. Ránéztem Chishiya-ra. Chishiya pedig rám. Elmosolyodott.

-Akkor lehet, hogy itt a búcsúzkodásunk.- mondta

-Meglehet- mondtam keserűen.

Majd megszólalt az ismerős női hang.

-Mindenkinek 2 lehetőséget ajánlunk fel. És a válaszát érthetően mondja. Akar-e ennek az országnak a polgára lenni?- sejtettem a kérdést.- Elismétlem mégegyszer. Mindenkinek 2 lehetőséget ajánlunk fel. És a válaszát érthetően mondja. Akar-e ennek az országnak a polgára lenni?

-Y/n neked mi a válaszod?- nézett rám Chishiya.

-Szerintem ez egyértelmű. Nem, nem szeretnék. És te Chishiya?- kérdeztem tőle.

-Elmosolyodott- Nekem is ez a válaszom. Nem szeretnék.

-Nagyon remélem, hogy emlékezni fogok rád.- mondtam neki.

-Én is!- helyeselt ő is.

Még utoljára jó szorosan megöleltem búcsúzásképpen és hideg, sötét lett minden. Pittyegést hallottam. Nem értettem, hogy hol vagyok és, hogy mi történt. Megpróbáltam felkelni.