Chishiya x reader

Emlékek

Eljött a hétvége. Vagyis indulok sétálni az emlékeim visszatérésének reménye miatt. Egész Tokyo előttem van. Bárhol lehet, hogy visszajön de persze ez sem biztos. Azt sem tudom, hogy abban az emberben megbízhatok aki ezt mondta nekem. Elvileg ismerem, gyakorlatilag nem. De mindegy is menjünk nézzünk körbe a környéken.

Körbenéztem a környéken de semmi. Akkor menjünk egy kicsit messzebb.

Na ezt addig folytattam amíg 10km-rel odébb voltam. Ami azt jelenti, hogy egy börtön elött. Megáltam a bejárat elött felnéztem az épületre. Abban a pillanatban, hogy ezt tettem iszonyatosan megfájdult a fejem és beugrott egy kép.

Megálltam az épület előtt és az egykori börtön "szép" látképet adott nekem. Az épület felett az léghajó és az alatta lévő kör Jumbo lap. Belenyúltam a zsebembe és kivettem a benne lévő lapot. Most, hogy nézem őket sosem gondoltam volna, hogy ennyit fognak nekem jelenteni ezek a lapok. És még is rengeteg ember halála kötődik ezekhez itt a kezemben.

Nagyon fájt a fejem. Nem értettem ezt az egészet.- Miért franciakártyák vannak az emlékeimben? És ráadásul miért voltak ennyire fontosak? Igaz, hogy szeretek velük játékokat játszani de ennyire nem. És hogyan jutottam be oda?- tűnődtem ezeken a dolgokon.

-Á ide találtál? Én mindennap ide járok sétálni.- jött mellém

-Miért voltak ennyire fontosak azok a franciakártyák?- Fordultam felé (de még nem néztem rá) és közben fogtam a fejem ahol fájt.

-Szóval van esély rá, hogy visszajönnek az emlékeid.- vonta le a következtetést.

-Miért voltak ennyire fontosak azok a kicseszett franciakártyák?- néztem rá éd beugrott mégegy emlék amire mégjobban fájt a fejem.

Ahogy felektem, vagyis csak próbáltam, mert egy kéz nem engedte. Nagy nehezen hátrafordultam és egy alvó Chishiya-val találtam szembe magam. Lehet, hogy rideg amikor ébren van de alvás közben... egy szeret hiányos kisgyerekre hasonlít aki éppen szeretet kap. Vagyis nagyon cuki látványt nyújt. De persze mint mindennek ennek a látványnak is vége lett pár percen belül. Hiszen ébredezett.

-Jól vagy?- nézett rám, gondolom látta, hogy mostmárt nagyon szarul vagyok.

Miért most amiután az épületnél voltam? És miértnem azelőtt, hogy itt jártam volna, hisz eddig is volt amikor ránéztem.

-Chishiya!- mondtam neki mérgesen és egyben fájdalmasan.

-Tessék?- Lepődött meg, hogy a nevén hívtam.

-1. Miért voltak annyira fontosak azok a franciakártyák? És miért van veled egy kisebb közös múltam?- néztem megint rá.

-Nem biztos, hogy akarod tudni.- mondta.

-Hát akkor ezesetben mentem haza. Mert nagyon fáj a fejem.- mondtam és indultam volna. Amikor még megállított Chishiya.

-Haza kísérlek, nehogy nekem majd összeess útközben és nem lesz ott senki aki segít.- és indult utánam.

-Miért felejtettem el mindent?- néztem rá.

-Nem tudom. Lehet, hogy mivel visszatértünk ide és a játékészítő így akarta.- Mivan?

-Játék készítő?- néztem rá értetlenül.

-Elszóltam magam- vont vállat.

-És ha csak ennyire fogok emlékezni?- Hangomon hallatszott az aggódás.

-Akkor lehet ennyit kell tudnod.- mondta.

-Szóval nem mondanád el nekem?- pedig érdekel, hogy mi történt.

-Ha a sors úgy akarja akkor nem tudod meg.- De fhuuuuuu

-És ha a sors azt akarja, hogy te mond el nekem?- próbáltam meg kijátszani a  rendszert.

-Meglehet, hogy így akarja.- miért ilyen halál nyugodt?

Miért vagy ilyen halál nyugodt mindig?- Kicsúszott a számon ez a kérdés.

-Ha valahogyan megtudod, hogy mi is történt a múltban akkor rájössz. És mik eddig az emlékeid amik visszajöttek?- érdeklődött.

Elmeséltem neki, hogy eddig mik az emlékeim. - meg van egy olyan is ahol nincsenek se kocsik se emberek az utcán. Akkor mi történt?- kérdeztem tőle.

-Akkor ezt az egyet elmondom.- sóhajtott- átkerültünk egy olyan világba ahol franciakártyákért ment a játék és csak Tokióban ahol azok az emberek voltak akik megsérültek esetleg meghaltak a bomba robbanás miatt. - mivan?

-Ezt nem hiszem el.- mondtam kicsit félve. - hogyan kerültem volna át egy másik világba? Ez lehetetlen.

Pont mentünk egy utcán és felnéztem az égre. Megint jött egy emlék.

Léghajók voltak az égen a formás lapokkal díszítve.

-De igazat mondasz- fogtam megint a fájó részen a fejemet.

-Szóval megint visszajött egy emlék.- mondta. A periférikus látásommal láttam, hogy mosolygott.

-Mosolyogsz. - mondtam neki amire lefagyott.

(Chishiya szm.sz)

Akkor mosolyogtam rá először amikor túlélte az 1. Kört a magánzárka játékban. Ezekszerint akkor is észrevette, de mivel akkor az élet volt a tét és nem érdekelték mások, ezért nem tette szóvá és nem is érdekelte, hogy miért mosolyogtam. De most, hogy nem emlékszik dolgokra, emiatt megjegyezte.

Megakartam ölelni, de nem tehetem. Nem tudja, hogy mi történt a múltban. Ami valljuk be fáj nekem. Tudom, hogy nem tehet róla, de attól még fáj.

Arra eszméltem, hogy (Név) előttem lóbálja a kezét.

(Név szm.sz)

Chihsiya teljesen lefagyott. Mintha nem is ebben a világban lett volna. Elkezdtem lengetni elötte a kezem. Kisebb nagyobb sikerrel, ugyanis visszatért erre a világra.

-Na visszatértek gondolataid ebbe a világba?- mosolyogtam rá.

-Tényleg egy másik világban voltak.- mosolygott vissza.- gondolom kíváncsi vagy az eltűnt emlékeidre.- erre csak elkezdtem bólogatni. - akkor mèg elmegyünk egy helyre és ha lesz még hiányosságod emlék téren akkor elmondom, úgy jó?- kétdezte

-Tökéletes- mosolyogtam.

Elkezdtünk sétálni. Olyan 10 perce mehettünk amikor is elértünk egy kereszteződéshez.

-Nézz alaposan körbe- mondta Chishiya.

Én mint egy jógyerek tettem azt amit mondtak nekem. Vagyis körbenéztem alaposan. Velünk szembe volt egy híd amin autók mentek szintén. Rajta volt egy írás amit elolvastam. Semmi. Akkor mégjobban körbenéztem. Rátekintettem az autókra mèg mindig semmi. Felnéztem az égre. Egyszerre 3 emlék rohamozott meg.

1.-Igazából csak annyit akartam mondani, hogy köszönöm! És ahogy láttam minden tökéletes.- ekkor lövéseket hallottam. Majd felnéztünk mind a ketten.

-A Pikk király.- mondtam.- ide csalta az a szemét.

2.Csak maradj csendben és mozdulatlan. Akkor nem vesz észre.- ahogy ezt kimondta. Hallottam az emberek sikítását meg a lövöldözést. Én ezt soha nem bírtam és inkább befogtam a fülem és becsuktam a szemem, mint egy kisgyerek. Tompán még hallottam de nem annyira. És egyszercsak megéreztem magamon 2 kezet. Erre kinyitottam a szemem és szembetaláltam magam Chishiya vállával

3.Majd egyszercsak elkezdtek mindenhol tűzijátékozni. Nagyon szép látvány volt. Ránéztem Chishiya-ra. Chishiya pedig rám. Elmosolyodott.

-Akkor lehet, hogy itt a búcsúzkodásunk.- mondta

-Mi volt az a világ ahol voltunk?- megint fájt a fejem.

-Menjünk el hozzám és akkor ott elmesélem. Rendben?- nézett rám.

___________________________________________

1005 words

Bocsi a késéssel. De itt van a kövi rész. Remélem holnapra kész lesz a következő. Addig is haliiii.