Fekete lakcipő👞 (Alasztor X Reader)

A múlt árnyéka👥️🗞👞(12)

*Tirados szeszöge*
Vissza ültem olvasni nem is nézetem az időt lépéseket hallottam, ezért fel néztem a könyvből Margó érkezett az olvasó sarokba
- Szia - köszöntem neki
- Szia - köszönt vissza
- Mi a helyzet? - kíváncsiskodtam
- Mára bezártam a könyvtárat - válaszolta
- Jó kedved van mi az oka? - érdeklődtem
- Ma amikor a szarvas démon be tért ebbe az épületbe valaki követte, aki járt itt korábban amikor az a szemét is majd miután te és az a köcsög is elhagyta a helyszínt kiderült, hogy az a démon Alasztor után nyomoz - magyarázta
- Szóval járt nálunk egy személy, aki Al nyomában van? - kérdeztem az elmondtak után
- Igen - bólintott
- Hogy nézet ki az a démon? - érdeklődtem, hogy megtudjam hogy néz ki az alapján megtudhatom ki az, hát ha tudok neki segíteni
- A (démon kinézeted) - válaszolta
- Majd keresem egyszer - jegyeztem meg csendesen
- Szólok neked, ha legközelebb itt jár - felete a megjegyzésemre
- Köszönöm Margó - hálalkodtam
- Nincs mit, viszont egy dologgal jobb, ha tisztában vagy, ha elmész megkeresni számolj azzal, hogy Alasztor is ott lehet - figyelmeztett
- Köszönöm, hogy szóltál - néztem hálásan a bagolyra
- Szívesen - mondta egy kis mosoly jelent meg az arcán ritka, hogy mosolyogni láttom, de az még ritkább, ha őszintén mosolyog
- Gyere bezárnam a könyvtárat - szólalt meg egy kis hallgatás után
- Rendben - tápászkodtam fel
- A könyvvel mi lesz ? - nézet kíváncsian
- Oh ki olvastam szóval vissza teszem - mondtam majd felkaptam a könyvet
- Gyorsan olvasol - jegyezte meg
- Mennyi az idő? - kérdeztem miután vissza tettem a könyvet és ki léptünk a könyvtár részből
- Este tíz - felete
- Akkor mégsem olvastam olyan gyorsan - jegyeztem meg Margó vállalt vont majd be léptünk a lakásba
- Jó éjt Margó - köszöntem el tőle
- Jó éjt, ha megint mész esti sétára ne maradj ki sokáig - válaszolta majd eltünt a folyósó sötétjébe be mentem a szobámba majd leültem az ágyra itt az ideje, hogy a könyvből olvasott varázslatokkal feltárjam az elmém és vissza szeretem az elveszett emlékeimet. Megis kezdtem a varázslatott majd be hunytam a szemem később kinyitottam újra a szemem egy üres térben találtam magam körül néztem majd elinditottam életem legelső emléket. Három éves voltam ekkor békésen ültem a kis ágyamban ez nem tartott sokáig ideges sziszegést és halk sussorgát sutogát lehet hallani érteni nem. Ez egyere hagosabbá, élesebbé és tisztábban érthetővé vált ezután át csapott kiabálásba a szüleim veszekedtek azt, hogy min ekkor még nem értettem
- Mért nem tudod ezt megtenni értem a gyerekünk ért? Ennyire nem ér semmit neked a családunk? - hallatszodott apám hangja
- Te sem vagy tökéletes, mért nem bírsz mással foglalkozni - kiabálta anyám
- Igaz, hogy nem vagyok tökéletes, de a te problémád veszélyes a családunkra nézve ezért ezt meg kell oldanunk - kiabálta vissza
- Te most kétségbe vonod a hasznoságomat ennyit jelent neked 10 év házasság? - sipitozott
- Nem, csak ez rosszhatással van rád és veszélyt jelent rád, rám és a gyerekünkre - vágott vissza
- Kurvára elegem van belőled kinnek képzeled magad nem vagy az anyám, hogy megmond nekem mit tegyek és mit ne - örjöngöt
- Az nem vagyok bazd meg, de a férjed vagyok és ezzel tönkre teszel mindent, amit eddig együtt fel építettünk - ordította ekkor egy hatalmas csatanásokat lehetett hallani anyám fel pofozta a apámat mivel család főként ellenezte, hogy a felesége alkoholt fogyaszt null huszonnégyben. A kis önmagam ijedten figyelte az ajtót könyes volt a szeme nagyon megijesztették őt a hangos veszekedés, ahogy nőttem egyre jobban hozzá szoktam ahoz, hogy a szüleim sokat veszekednek apám ígyekezett nem mutatni, hogy baj van felém anyámat ez hidegen hagyta. A következő emlékben ötéves lettem pont a szülinapom volt kezdedben minden úgy ment mint egy normális szülinapon, de az én szülinapjaim abból álltak, hogy apukám felköszöntött az anyám meg részegen kidölt a ház egyik sarkában vagy éppen valami baromságot csinált aminek végül mindig apukámnak kellett véget vetni. Amikor összeházasodtak, de még a születésemkor se mutatkozott ez, de valahogy elkezdődőtt és azután nem volt megállás az anyám alkoholista. Apám felköszöntött megkaptam az ajándékokat hallkan ment a boldog szülinapot zene egy perc öröm amikor meglehet egy kicsit feledkezni a gondokról. Anyám be támolyog megáll velem szemben én kérdően rá meredek a férje is figyeli mi történik
- Te kis szaros miért hallgatod ezt a fos zenét ilyen retek hangosan? - ordított rám
- Ha válaszoljál te seggarc, ha hozzád beszélek te szarházi - kiábálta
- Bocsánat anyám ki kapcsolom - valászoltam megszeppenve
- Na azért te gyökérzet - kiabálta diadalaskodva
- Ne beszélj így vele - szállt szembe a feleségével
- Te csak kussoljált te gerinc - ripakodott rá én közben kikapcsoltam a zenét oda lépett hozzám anyám és le kevert nekem egyett sírva fakadtam erre lekevet még egyett meg még egyett. Fejbe vágott én elesttem ekkor rugdosni és ütlegelni kezdett ez addig ment míg apámnak nem sikerült le fognija ki vitte a szobámból aztán vissza jött és elláta a sebeimet. Innentől kezdve egyre gyakrabbaká vált az, hogy anyám megvert, ezért egyre sűrűbb vendége lettem a kórháznak ez addig ment míg 13 éves koromban ki nem szédelgett az autó pályára és el nem ütéték. A kórházban bele halt a sérüléseibe apámat nagyon megviselte engem nem annyira, de ez érthető. A család fő mély depresszióba zuhant mindenért én voltam számára a felelős bármit csináltam az nem volt jó neki és tőle kaptam verést. 14 éves lettem amikor egyik nap haza felé menet bele botlottam egy emberbe
- Szia - köszönt látásból ismerem egy suliba járunk
- Szia - köszöntem vissza
- Te vagy Tirados igaz? - kérdezte
- Igen, de honnan tudod a nevem? - értelenkedtem
- Mindenki rólad beszél te vagy a téma mindeüt mindenki pletykál - válaszolta
- Oh értem - lepődtem meg
- Utálnak téged ámbár nem értem miért hiszen nem is ismernek - mondta
- Te nem utálsz? - kérdeztem
- Nem, nincs okom, hogy utáljalak - válaszolta
- Hogy hívnak? - érdeklődtem
- (Név) vagyok - felelte
- Örülök, hogy meg ismerhetlek - mosolyogtam el ritak pillanat volt akkoriban a sok trauma miatt érthető
- Én is. Leszünk barátok? - kíváncsis kodott
- Igen - vágtam rá hiszen nem voltak barátaim ő volt az első és az egyetlen.
Itt kezdődött a barátságunk mindent elmondtunk egymásnak, megbíztunk egymásban, sokat beszélgettünk és együtt lógtunk, ha az időnk engedte így váltunk legjobb barátoká. Ő lett az egyetlen ok, ami miatt élni akartam az életem értelme hiszen a folyamatos sulis bántalmazások az apámtól kapott verések miatt sokszor elő fordult a vele való találkozások előtt, hogy gondolkodtam az öngyilkosságra. 15 éves lettem, amikor egy éjjel sétára indultam titokban ekkor egy fura lénnyel találkoztam egy vörös szarvas emberrel, aki folyton mosolygott nagyon elegáns öltözetű rádió recsegésre emlékeztető hangokat lehet hallani tőle. Mivel mindig is vakmerő, bátor és bolond voltam így sokszor kerültem bajba ezért is bántalmaztak az iskolában. Ezért közelebb mentem a fura idegenhez ma már tudom, hogy rossz ötlet volt, de könnyelműségem miatt történt, ami történt ezért is vagyok itt a pokolban
- Szia - köszöntem rá
- Hello - köszönt vissza
- Te ki és mi vagy? - kíváncsis kodtam
- Alasztor vagyok és egy démon - felelte
- Örülök a találkozásnak - mondta
- Téged, hogy hívnak? - érdeklődőtt
- Tirados vagyok - válaszoltam
- Én is örülök a találkozásnak - mondta vigyorogva fura szerzett gondolta magában az akkor önmagam
- És mit keresel itt ? - érdeklődtem
- Oh olyan embereket keresek, akiknek szükségük van segítségre - válaszolta
- Te mit keresel itt? - kérdezet vissza
- Esti sétára indultam titkoban - feleltem
- Neked szükséged van segítségre? - kérdezte
- Hát nem ártana, de nem tudnám viszonozni - feleltem szomorúan
- Oh, ha segítesz nekem egy apróságban én segítek neked abban, amiben csak szeretnéd - vázolta fel a kecsegtető ajánlatátt
- Ha amikor szükségem van rád akkor hívlak és segítesz akkor segítek neked - mondtam
- Rendben akkor megegyeztünk - mondta majd felém nyújtotta a kezét, ami zölden fénylet én kezet fogtam vele ezzel megköttetett az alku és örökre megváltozott az életem. A démon az alku kötés után elköszönt majd el tünt én vissza köszöntem majd mentem tovább a játszótéren jártam, amire még kicsiként apa elvitt mikor még anya élt. Leültem a hintára és mélyen a gondolataimba merültem pár perc múlva lépéseket hallotam közeledni fel néztem Zunter meg bandája közeledett felém biztos megint belém akarnak kötni mindig ez van nem szeretek velük össze akadni
- Nézzétek ki ücsürög egyedül - mondta gúnyosan, amikor megpillantott Zunter
- Oh egy kis taknyos - gúnyolodott Defer
- Áh ez egy elég ronda tacskó - szólalt meg Perdo
- Hagyatok már békén - vettem oda sötéten
- Jé ez beszél is - csúfolodott Defer
- Azt szeretné, hogy békén hagyuk pedig tudja, hogy senkit nem érdekel mit szeretne egy ilyen nyomi mint ő - mondta nevetve Perdo
- Van egy elintézetlen ügyünk te gyökér - szólalt meg Zunter a kis talpnyalói vihogtak rajtam mögötte
- Még is miről beszélsz? - néztem vele farkas szemet
- Oh csak annyi, hogy tartsd magad távol a barátnőmtől - mondta és bele boxolt a gyomromba
- Még is miről beszélsz? - ismételtem meg a kérdést a fájdalomtól könybe lábat szemmel
- Nézzétek az se tudja miről beszélek ekkor hülyét - mondta a követői nevettek ő hatás szünetett tartott
- Ne játszd a hülyét - mondta nevetve
- De azt sem tudom miről beszélsz nem mentem a barátnőd közelébe - válaszoltam
- Ne hazudj kutya - vágta rá és bele boxoszolt a szemembe
- Kiről beszélsz? - kérdeztem egy kicsit megszédültem az ütéstől
- (Névről) a barátnőmről te lúzer ne meny a közelébe - mondta majd még egyett belém ütött még jobban megszédültem, de még mindig a két lábon álltam. (Név) a barátnője ez lehetetlen arról tudnék mondta volna hazudik csak álmodozhat róla, hogy az a lány valah is szóba áll egy olyan gyökérrel mint Zunter
- Ő nem a barátnőd és soha sem jönne össze veled, amúgy meg nem te mondod meg, hogy kivel találkozzak meg kivel nem meg nem tarthatsz távol a legjobb barátomtól - mondtam neki a szín tiszta igazat
- Te szemét - kiáltotta majd ki rúgta alólam a lábamat ezért elterültem a földön majd intett az embereinek és megrugdostak megtapostak
- Utoljára mondom tartsd magad távol tőle - mondta búcsúzoul aztán elmentek csönd volt körös körül csak én meg az akkori 15 éves önmagam. Egyszer csak léptekett hallotam és felbukant a legjobb barátom majd talpra állított aztán elmentünk hozzá ellátuk a sebeimet
- Mitörtént?- kérdezte
- Zunter és a bandája megvert, mert az a festett hajú azt hiszi van esélye nálad, de én közöltem vele, hogy nem ennyi - feletem
- Te jó ég, de melyik festett hajú náluk majdnem mindekinek festve van a haja - mondta
- A barna sötét kék haj kombós - valászoltam
- Mondhatad volna, hogy Zunter az az egyszerűbb lett volna - mondta a fejét csóválva
- Az túl egyszerű lett volna - mondtam nevetve
- Haj te néha olyan fárasztó vagy - válaszolta
- Ezt pont te mondod? - néztem rá
- Aszem - mondta majd mindketten nevetésben törtünk ki
- Itt az ideje, hogy haza menjek szóval viszlát holnap - szólaltam meg miután befejeztük a nevetést
- Rendben viszlát holnap, de vigyázz magadra - mondta majd megöletük egymást aztán elindultam haza. Össze találkoztam Zunterrel, aki éppen egyedül verte majdnem halálra Triagotott baszus ő valószínűleg nem tudja, hogy az a fiú akit éppen pépévert az a bátya (Névnek)
- Hé hagyd abba - kiáltottam rá ő abban hagyta és felém fordult
- Mit képzelsz, hogy csak úgy bele szólsz a dolgomba ha ! - rivalt rám
- Tud egyáltalán, hogy mégis kit vertél meg? - kérdeztem közben talpra segítettem Triat ő meg köszönte majd el szaladt
- Ez csak egy nyomi volt - válaszolta
- Ő (Név) bátya te nem normális - mondtam idegesen
- Hogy mi? - nézet értetlenül
- Igen neki van bátyá csak te nem tudtad - válaszoltam
- Oh basz ki - eszmélt rá arra, hogy mit is tett idegesebbé váltam annyira eszméltem, hogy a pillangó késemet markolom, amivel el akarom vágni a torkát. Közelebb mentem hozzá annyira magába volt roskadva, hogy fel sem tünt neki minden szenvedés, amit valaha átéltem miatta eszembe öklött. Egy finom mozdulattal mögé kerültem és elnyiszantottam a torkát egy pár percig még levegő ért kapkodott majd holtan rogyott össze erre a látványra elmosolyodtam könyűnek és boldognak éreztem magam egy darabig figyeltem a hullát majd el ástam. Folytattam az utamat a banda tagjaival találkoztam össze, de nem egyben hanem egyesével. Mindegyiket megöltem Defert megfolytottam, Perdo leütöttem aztán élve elástam a többivel is végeztem majd eltüntettem testüket. Végül haza kerültem be mentem a szobámba apám fel ébret és kiabált viszont rosszul tette, mert rá kaptam a gyilkolásra 8-szor szúrtam meg mire végre kilehelete a lelkét. Innentől kezdve bárki, aki bántott engem vagy a legjobb barátomat vagy az ő családját halálnak halálával halt meg. 17 éves koromra egy sorozat gyilkos lettem ez volt talán az egyetlen dolog, amit nem mondtam el (Névenek) nem akartam elveszíteni őt hiszen akkor vége mindenek az életemnek, az értelmének meg a világnak. Így éltem az életemet persze, ha én nem tudtam végezni az ellenségemmel akkor Alasztor kértem meg rá és így ment ez nap nap után megszeretem ezt viszont mint minden jónak ennek is vége szakadt. 18 szülinapom után egy nappal történt, hogy sétáltam az utcán és egy gyereket pillantottam meg, aki a cipő fűzőjét kötöte miután úgy gondolta biztosan erősre kötöte elindult az zebrán a túl oldalra, de az utca réme Drezda a részeg sofőr jött irdatlan sebeséggel majdnem elütötte a kis lányt, de én az utolsó pillanatban magamat fel áldozva arrébb löktem így megmenekült. Én meghaltam ez volt a halálom napja örültem, hogy legalább valami jót tettem életem utolsó perceiben megmentettem azt a gyereket annak ellenére milyen sok embert öltem meg egy másik életért a sajátomat áldoztam be nem bánom és, ha újra megtehetném újra megteném. Ezután a halált láttam magam előtt, aki közömbösen nézet szakmai ártalom az biztos
- Szia Tirados - szólalt meg a hangja nyirok hideg mint egy elhagyatott sötét sikátor ami az eső miatt nedves
- Szia - köszöntem vissza
- Gyere elvezetlek a döntéshozokhoz - mondta egy kis hallgatás után
- Neked is van neved? - bukott ki belőlem a kérdés lehet bunkón tettem fel
- Igen Félixnek hívnak - válaszolta csendesen és nyugodtan nem sértődött meg valószínűleg nálam rosszabbakkal is találkozott. Követem őt a döntéshozokhoz az egyik egy pingvinre emlékeztető lény volt a másik meg egy lámára erről olvastam valahol ők kerubok. Meglepődtek amikor eléjük értünk nem számítottak ránk úgy látszik nem volt tervezett az érkezésem
- Fipo Kalamaz ő itt Tirados Veszhey most érkezett a halál oka elüttötte egy autó ezzel megmentve egy kis lány életét - mutatott be a kaszás
- Oh szóval hirtelen halál esett?- kérdezte idegesen Fipo
- Így kellet történi-e hiszen mi mindet jó csináltunk nem hagytunk ki egy lelket ez nem történhetett meg - bizonygatta ijedten Kalamaz
- Mint mondtam most érkezett nem volt tervezett az érkezése - mondta Félix szemeit forgatva megértem elmondta tisztán és érthetően a dolgot ezek még sem fogták fel
- Értem akkor nincs baj? - kérdezte Kalamaz
- Úgye? - nézet kérdően Fipo
- Ti hülyék vagytok vagy megjátszátok? - szólaltam meg nem bírtam tovább szó nélkül hagyni ezt a helyzetett
- Tessék? - kiáltott fel egyszere a pingvin és a láma
- Nem vagyunk hülyék - jelentete ki sértődőtten a négy lábú
- Ekkora sértést - morgolodott a tollas
- Csak érdeklődtem, mert Félix kétszer mondta el az, hogy váratlan volt a halálom és ti egyszer sem értetétek meg - magyaráztam
- Köszönöm - szólalt meg a kaszás, aki csendben követte az eseményeket
- Ch - jött ki a csörösből
- Ezt figyelembe veszük a döntés kor - monda a szőrös
- Nem kell hiszen egyértelmű, hogy a pokolba kerülők - válaszoltam közömbösen
- De hiszen még nem is döntöttünk - mondták értetlenkedve a kerubok
- Ez igaz, de annyi rosszat csináltam életemben az, ami miatt meghaltam az volt az egyetlen jó dolog amit csináltam míg éltem és ez alapján egyértelmű, hogy a pokolba kerülők - magyaráztam a két döntéthozo össze nézet majd ismét rám
- Rendben, de előtte leellenőrizzük, hogy minden adatod pontos-e - mondta Kalamaz
- Aztán mehetsz - mondta Fipo én bólintottam majd kérdéseket tettek fel én válaszoltam miuttán végeztünk elköszöntünk egymástól. Elindultunk a kaszással az ajtókhoz miután elértűk azokat megálltunk itt az ideje elbúcsúzni
- Örülök, hogy megismerhettelek Félix remélem majd még találkozunk - szólaltam meg
- Én is örülök - felelte majd kezett fogtunk és megindultam a piros ajtóhoz kinyitottam aztán vissza fordultam integetünk egymásnak végül be léptem az ajtón. Elvesztettem az eszméletemet ezt onnan tudtam, hogy a földön fekve tértem magamhoz. Talpra szökentem majd körül néztem nem rossz, jó kis hely ez a pokol. Elindultam ez egyik utcán valamere nem tudom mit fogok itt kezdeni, de majd elválik. Már egy ideje mentem amikor megpillantottam valami ismerős vörös fekete tetejű fület ami mellet két fekete szarvat lehet látni közelebb mentem ekkor szembe találtam magam a szarvas démonnal
- Szervusz Alasztor - köszöntem rá
- Hello - köszönt vissza
- Ismerlek téged? - kérdezte valószínűleg nem ismer meg démoni formámban
- Igen én vagyok az Tirados - feletem
- Oh alig ismertelek fel szóval meghalál - jegyezte meg én bólintottam
- Te jártál fenn amikor még éltem akkor fel tudsz menni igaz? - kérdeztem bizonytalanul
- Igen. Miért? - kérdezte
- Tegyél meg nekem valamit, menny fel és vigyázz (Névre) ő a legjobb barátom ezért szeretném, hogy biztonságba legyen, ha vissza jössz szólj légyszíves, hogy minden rendben van-e vele ez azért kell, hogy meglátogathasam - kértem tőle
- Rendben drága barátom- válaszolta
- Köszönöm - hálálkodtam
- Nincs mit - felelte majd biccentet én vissza biccentettem és elteleportált. Tovább indultam ekkor fordultam rá a most már jó ismert utcára eztkövetően tértem be a könyvtárba ahol megismertem Margó. Majd végül kiderült, hogy ő is a hogyan én is alkut kött Allal ekkor tisztázodott a fejemben, hogy mekkora hülyeségett csináltam. Végül a bagoly démon megengedet nagy nehézségek árán, hogy nála lakhassak így kerültem ide, ahol most vagyok. Ez első időben nem teltek annyira esemény dúsan csak annyi történt, hogy meg kezdtem az esti sétákat a random démonok megsegítésével egyben emiatt akadtam össze Norty és bandájával. Ami egy hollók és varjú démonok alkotta csapat akiknek vezére egy félszemű kakuk démon, akinek a neve Norty. Ezt követő időkben sűrű látogatonk lett a vörös démon, de nem adott semmi milyen információt (Névről) és mindig ki kerülte a kérdést. Helyette az ideginken táncolt, de nem tudtunk meg szabadulni tőle amikor nem volt jobb dolga akkor a nyakunkon lógott mint valami kulancs. Idegesítő, de sajnos semmivel nem tudtuk volna távoltartani a férget csak hergelni akart minket azzal, hogy itt csövel tisztában van vele, hogy nem kedveljük. Napról napra idegesített, hogy nem tudok semmit ezért felkereseltem Félixet, aki azt mondta nem mondhatja el, mert fekete jegy van rajtam ez az Allal való alku miatt lehet. Ezért vissza tértem a pokolba ezután tegnap volt az nap amikor fejbe vágott az a szemét és elértem a jelent a mai napott nem kell vissza néznem. Aszem végeztem is ideje aludni lezártam az elmém majd ki léptem az elme térből a valóságba majd álomra hajtottam a fejemet.