Fekete lakcipő👞 (Alasztor X Reader)

Sötétben tapogatozás💭🐀🥔👞(31)

Sötét erdőben futottam valaki kergetett nem tudom ki az, de őszintén nem is szeretném tudni. Árkon bokron keresztül rohantam a szívem hevesen vert, folyt rólam a víz, az ijedségtől és az adrenalintól fűtve egyre gyorsabban futottam. Hallottam magam mögött a gonosz mély sötét kacajt ez az alak rajtam nevet közben haigál a dárdáival, de olyan bénán, hogy nem talál el. Már nem tudom mióta menekülök előle, de ez az egész hajsza öröké valóságnak tünik. Ez egy vadászat az üldözőm a vadász én meg a vad és semmi esélyem, de ennek ellenére továbbra is küzdök ellene. Ezek a gondolatok közben megbotlottam egy kiálló fa ágba és elestem aztán gurulni kezdtem egy meredek lejtőn le egy szakadékba utána zuhantam a mélybe félelmemben fel sikitottam az alak ki üldözőt, csak nevetett. Egy pár óra múlva földet értem majd gurultam még egy kicsit végül utoljára át fordultam ezután megálltam. Fel tápaszkodtam le poroltam magam mindkét térdem véresre horzsolodott a könyökömön is kék zöld foltok voltak az arcomon meg vágás és ág okozta sérülések voltak, de őszintén ez nem érdekelt. Ehelyett körülnéztem egy 18 éves forma fiút láttam, aki éppen egy deszkán egy ember hulláját vagdalta szét mellette ropogott a tűz. Nem igazán tudom mit kéne tennem ezért oldalaz megindultam valamerre, de véletlen rá léptem egy ágra, ami nagy recsenéssel eltört a fiú abba hagyta a munkát bele állította a kést a hullába majd megfordult szembe nézet velem barna kocos hajával játszott a szellő két gyönyörű barna őz szemét kérdően meresztette rám, mint aki nem érti mit keresek itt, de egyátalán nem áll szándékában bántani
- Szervusz - köszönt mosolyogva
- Szia - köszöntem vissza félénken, amire jót kuncogott
- Ne félj nem foglak bántani - mondta nevetve
- Gyere közelebb nyugodtan nem harapok, amúgy is meg kell néznem a sebeidet, amit az esés okozott remélem nem fájt nagyon - mondta egy vidám vigyorral közelebb lepdelt hozzám meg ragadta a karomat és maga után húzva elindult a tábor tűzhöz leültetett egy fa rönkre majd el látta a sebeimet utána vissza tért a hulla szabadlásához
- Miért vágod fel a testett? - érdeklődtem
- Oh, hogy megnyuzam és jambalyát csináljak belőle - felete
- Szóval kannibál vagy? - kérdeztem
- Igen az volnék - válaszolta és vidáman dudorászva neki fogott a dolognak lenyuzta a bőrt majd elkezdte készíteni a Jambalyát
- Amúgy, hogy hívnak téged? - kérdeztem
- Tudod a nevem akkor miért kérdezed meg? - kérdezte vissza
- Ismerős vagy, de nem emlékszem pontosan - feletem
- Egy sulis projekt miatt a könyvtárban régi újságokat böngészve találtál a fotómra így sem rémlik? - kíváncsiskodott
- Valami dereng, de még mindig nincs meg - magyaráztam
- A nevem Alasztor kannibál sorozat gyilkos vagyok, akit sosem kaptak el, de meghaltam ezért nem lett több áldozatom - emlékeztetett a cikkre, amit olvastam
- Tényleg, hogy felejthettem el - csaptam magam homlokon
- Ne hibáztasd magad nem a te hibád nagyon sok mindent kell észben tartanod meg sok minden történt az óta sok dolgon mentél keresztül - vigasztalt
- Igazad van - ismertem be
- Amúgy nem kell az Árny miatt aggódnod nem tud ide utánad jönni - szólalt meg kis vártatva
- Ő amúgy pontosan mi csoda vagy éppen ki csoda és miért üldöz? - tettem fel a kérdést
- Tulajdonképpen Pláfornak hívják és ő a te stalkeredet testesíti meg - válaszolta
- De rég is volt már el is felejtettem nem tulajdonítottam túl sok figyelmet ennek, ezért nem is írtam le a naplóba - jegyeztem meg hangosan
- Hát igen, de ő attól még testett öltött az árnyékban és árnyá lett a fel idézett traumák és emlékek miatt - magyarázta
- Szóval az én hibámból jött létre - mondtam sóhajtva
- Nem tehetsz róla - vigasztalt
- Ez az egész, csak egy álom igaz? - kérdeztem
- Igen - felete
- Akkor fel kéne ébrednem nem? - tettem fel a költői kérdést magamnak
- A te döntésed mit csinálsz - válaszolta
- Akkor viszlát remélem még látjuk egymást - köszöntem el
- Ne aggódj az álmaidban, ha szükséges megtalálsz, de az elméd mélyén mindig találkozhatsz velem - jegyezte meg
- Viszlát - köszönt vissza aztán az egész eltünt és ébredezni kezdtem kinyitottam a szemem a folyóson találtam magam egy égő gyertyával a kezemben alva jártam így kerültem ide, de a gyertyát honnan szedtem arról fogalmam sincs. Lépteket hallok közeledni át fut rajtam a hideg egész lényem bele borzong ebbe a lábaim a földbe gyökereztek a szívem vadul kalapált az ösztöneim azt súgták, hogy fussak, de nem megy nem tudok meg mozdulni a vér is megfagyott az ereimbe a fülembe csengett az ösztöneim vész jelzése csak úgy zenget tőle a fejem, a szívem majd ki ugrott a helyéről úgy vert. Lassan látszódott a jövevény árnyéka látszott a két vörös foszforeszkáló szem aztán Al sziluette rajzolodott ki a folyósó sötétjében. Megállt egy pár lépésre tőlem a fülem még mindig csengett a szív verésem valamennyivel lassabb lett
- Szép estét Kedvesem mit keressel ilyen hajnali órákban a folyóson? - köszönt és érdeklődőtt
- Én is kérdezhetném alva jártam a gyertyát nem tudom - feletem ennyit sikerült ki nyögnöm
- Hmmm..... - hümmögött majd csetintett és ki aludt az egyetlen fényforrás most már a folyosó ezen fele is sötétségbe borult újra mielőtt én ide jöttem volna megfogta az állam és fel emelete, hogy a szemembe tudjon nézni szokatlan bizsergető érzés járt árt, de a fülem továbbra is csengett az ösztöneim vész jelzésétől a másik kezével a falnak nyomott, hogy ne meneküljek el nem mintha el tudtam volna, de ő ezt nem tudja
- Tudom mit érzel - szólalt meg
- A te füled is cseng az ösztöneid vész jelzésétől, hogy ezt ne csináld ezt csináld ez veszélyes menekülj - folytatta
- Az én füleim is csengnek, amikor a közeledben vagyok ezt most nem tudom miért mondom el neked, de most már tudod - fejezte be a gondolatait majd szenvedélyesen megcsókolt majd elenegedett megfogta a csuklómat és vissza vezetett a szobámba
- Köszönöm - mondtam még mindig sokban voltam túl sok minden történt egyszere
- Nincs mit Kedvesem - felete közben le ültünk az ágyam szélére
- Most már biztosan tudom, hogy alva járok - jegyeztem meg
- Szóval nem hittél nekem - fintorgott, de ez, csak a hangján lehetett érezni más, hogy ez nem mutatkozott
- Te is tudod, hogy nehéz hinni benned - motyogtam
- Igaz - hagyta annyiban
- Sajnálom - mondtam és vigasztalás gyanánt rá tettem a kezem a kezére
- Nem kell bocsánatot kérned nem a te hibád - felete közben az arcomat figyelte a szemhéjam nehezé vált alig bírtam nyitva tartani, csak egy pillanatra hunytambe a szemem azonnal el aludtam az utolsó, amit érzékeltem, hogy rá dölök Al vállára.
*Alasztor szemszöge*
Az arcát figyeltem ő álmosan pislogott rám majd le hunyta a szemeit majd rá hajtotta a fejét vállamra rögtön elaludt olyan aranyos. Hallotam őt mászkálni kint, de addig míg nem állt meg és el nem haltak a léptei zaja és újra csend lett a folyóson addig nem vettem róla tudomást. Beszélt is álmában, de a néma csendig tudtam vissza tartani magam, de utána nem ment. Mikor oda értem hozzá és szembe néztem a félelemtől csillogó gyönyörű ártalan zöld szemeibe nem úraltam a tetteimet, csak sodrotam az árral utána megint észhez tértem. Vissza hoztam őt a szobájába most meg itt ülünk az ágyon ő alszik a vállamon és ezt aranyosnak tartom tényleg nem tudom mi folyik a fejemben néha teljes a káosz. Pár perc múlva ébredezni kezdett álmosan pislogott a zöld szemeivel túl aranyos. Várjunk mi van? Nem, most már tényleg kell egy időt töltöttenem tőle távol
- Al - szólított meg
- Igen Kedvesem? - kérdeztem
- Mennyi az idő? - érdeklődőtt
- Hajnali 4 óra van nem sokára reggel 5 óra lesz, csak percek kérdése - feletem
- Köszönöm - háláta meg
- Nincs mit Kedvesem - mondtam
- Le megyünk? - kérdezte
- Nem szeretnél még aludni egy kicsit? - kérdeztem vissza
- Nem - válaszolta
- Ahogy érzed, akkor menjünk - feletem ő bólintott ezután talpra szökentünk és le sétáltunk az előcsarnokba helyet foglaltunk a bárnál majd vártuk Huskkot később meg érkezett adott nekünk inni. Órákkal utána felkellt a nap megreggeliztünk evést követően ki mentem az újságomért meg a levelekért le adtam Husknál (Név) levelét a macska démon kérdően és értetlenül nézet, de nem szólt semmit én meg fel mentem a szobámba újságot olvasni.
*(Név) szemszöge*
A reggeli után én Resza meg Deen az előcsarnokban beszélgetünk láttam Alt ki menni majd vissza jönni megállt Husknál aztán fel ment a lépcsőn az újságjával a kezében. A szemem sarkából láttam, hogy a telefonom fel villant és, hogy Azmusztól jött üzenet, hogy délután kezdődik a munka szóval ebéd utánig van időm. Vajon ma jött a titkos hódolómtól levél? Ha igen Al biztos be hozta, de mit csinált utána vele? Megkérdezem Huskot hát, ha tud valamit gondoltam majd fel álltam és oda sétáltam a bárhoz. A macska démon oda csúsztatta a címzetlen borítékot és egy dobozt
- Mielőtt megkérdenéd halvány lila gőzöm sincs, hogy Al miért nem adta át személyesen engem is meglepett, amikor csak úgy se szó se beszéd itt hagyta ezeket - magyarázta Husk
- Szokatlan, de van tippem miért csinálta ezt - jegyeztem meg
- Nem akart veled kommunikálni el akar téged kerülni el szigetelődik a közeledből - mondta a szárnyas
- De vajon miért? - kérdeztem
- Valószínűleg a köztettek történtek miatt kicsit túl szoros lett a kapcsolatotok így ő úgy döntött egy kis tér kell közétek - felete a macska démon
- Értem és köszönöm - motyogtam
- Szívesen - mondta Husk ezután elköszöntem tőle majd vissza mentem a levélel meg a dobozzal Deenhez és Reszához
- Mi van a csomagba Galambocska? - érdeklődőtt a fekete hajú
- Én sem tudom - feletem
- Oh a levél a titkos hódolódtól van? - kérdezte a hajnal démon
- Igen - válaszoltam
- Neked van titkos hódolód Bolhám - csodálkozott Deen én bólintottam majd kinyitottam a dobozt egy gyertya, egy doboz gyufa meg egy öngyújtó volt benne plusz egy papír, amire az volt írva, hogy.
"Kedves Pillangó!
Tudom furcsálod ezt a dobozt meg a benne lévő tárgyakat, de szerintem még lehet szükséged lesz ezekre
Szeretettel: Bíborvörös"
El tettem a cuccokat aztán fel bontottam a borítékot a felemás szemű, akinek kék és sötét rózsaszín szeme meg a kék szemű kíváncsian közelebb húzódott, hogy lássák mi áll a levélben.
"Kedves Pillangó!
Ha ezt olvasod akkor valószínűleg a csomag és a levél sikeresen el jutott hozzád. Hallottam az alvajárásodat, de tudok a folyóson történtekről és nem fogok semmit sem mondani rá. Most lesz az első munkád a vespa démonnal őszintén aggódok érted, de tudom, hogy tudsz vigyázni magadra és bízom benned szeretlek.
Üdvözlettel: Bíborvörös
Utóirat: Fekete rózsa ne felejtsd el"
Mindig öröm olvasni a leveleit ez most sincsen másképpen, de miért ne feledkezek el a fekete rózsáról? Mit ért ez alatt? Igaz van egy olyan virágom még Altól kaptam pót valentin napra baráti ajándékként nem értem mi köze van ennek a munkához. Ezt a részét nem tudom értelmezni a levélnek, de sebaj majd értelmet nyer
- Hé Galambom itt vagy velünk? - kérdezte a pandoriai rája démon
- Föld hívja (Nevet) (Név) válaszolj - szólongatott Resza
- Itt vagyok, csak egy kicsit elgondolkodtam - motyogtam
- Azt vettük észre - mondta a hajnal démon
- Ha ez nálad a kicsi akkor mi lehet a nagy Galambocskám? - piszkálodott Deen
- Állítsd magad takarékra rája - morodult rá Resza
- Mi a próbléma Bolha? - kérdezte vissza a fekete hajú
- Az, hogy nem bírsz magaddal az - válaszolta a rózsaszín hajú
- Nem tudom mire gondolsz Bolhám - tette a hülyét Deen
- Majd, ha fel rúglak meg érted - morogta a hajnal démon
- Gyerekek elég legyen - szóltam rájuk
- Hogy ütne el egy Wolt futár - mondta egy pimasz vigyorral a pandoriai
- Szakadjon rád egy zongora zsiráf - szállt vele szembe a kék szemű
- Aideen Resza elég legyen - szóltam megint rájuk
- Jól van na - morgott a rózsaszín hajú
- Rendben Galambom - mondta Deen után folytattuk a beszélgetésünket innentől a délelőtt gyorsan el repült. Szokták mondani, hogy jó társaságban, csak úgy repült az idő órákkal később megebédeltünk majd még egy kicsit együtt lógtam Dennel és Reszával. Sajnos nem sokkal később elkellet köszönöm, hogy elérjek a találka helyre mivel dolgom van. Pár óra múlva megérkeztem a találkozó helyre nem volt ott még senki utána nem sokkal megérkezett a pánt démon
- Szervusz (Név) - köszönt
- Hali Pán - köszöntem vissza
- Oh még senki sincs itt rajtad kívül - lepődt meg
- Mint láttod - reagáltam ekkor megérkezett Ferszkó aztán lassan szállingózni kezdtek az emberek majd Azmusz is megérkezet utána mindenki ide ért és neki is láttunk a dolognak.
*Alasztor szemszöge*
(Név) most nincs a hotelben ezt az időt ki használhatom gondoltam majd le raktam az újságot a kis asztalra utána fel álltam a fotelből. Elteleportáltam a Kedvesem szobájába megkerestem az álom naplóját azt is le klónoztam. Az eredetit vissza raktam a helyére a másolattal együtt meg vissza portáltam a szobámba. Neki álltam olvasni a benne található álmokat ebből sok minden kiderül. Miuttán végeztem elraktam és vissza tértem az újságom böngészésébe majd elmerültem benne.
*(Név) szemszöge*
Órákkal később le tudtuk a melót majd egy megbeszélést is éppen ittam, amikor valaki hátulról fejbe vágott valamivel megszédültem és a földre estem közben elsötétült a világ valaki ki ütött, de azt még nem tudom ki és miért.
*Azmusz szemszöge*
Vége lett a küldetésünknek és lezavartuk a megbeszélést is (Név) a csapnál ivott. Mögé kerültem egy serpenyővel fejbe vágtam ő a földön landolt. Felnyaláboltam majd vele a kajaimban elindultam a bázisomra nem is selytettem, hogy ez ilyen egyszerű lesz meg azt sem, hogy sikerülni fog, de sikerült. Közeben megérkeztem elvittem egy régi cellába és oda láncoltam majd ott hagytam, hogy hagy pihenje ki a serpenyővel való fejbe vágást.
*Pán szemszöge*
Hol van (Név)? Az előbb még itt ivott mondtam neki, hogy elugrok wcére utána vissza kísérem a hotelbe, de nincs itt. Ez egy dolgott jelent mivel ismerem őt nem hagyot volna itt azt jelenti, hogy valaki elvitte és van tippem ki lehetett az. Szólnom kell valakinek, hogy eltünt vagy is valószínűleg el rabolták mivel szólt volna, ha nem várt volna meg. Futottam a hotelig majd be mentem az épületbe az előcsarnokba a macska démon kívül más lelket nem lát szóval beszélek vele
- Szia - köszöntem neki
- Szia - köszönt vissza
- Téged, hogy hívnak? - kérdeztem
- Husk vagyok már láttalak itt egyeszer te ki vagy? - válaszolt majd vissza kérdezet
- Pán vagyok - feletem
- Örülök a találkozásnak mit keresel itt? - érdeklődőtt
- (Név) egy barátja vagyok és őt el rabolta egy Azmusz nevű vespa démon - válaszoltam
- Ezt komolyan mondod? - kérdezet indulatott lehet felfedezni a hangjában
- Halál komolyan - feletem
- Nem az lett volna a dolgod, hogy vigyáz rá? - förmedt rám
- De, csak wcén voltam az én hibám sajnálom tudom ezzel nem segítek, de ennél többet nem igazán tudok tenni - magyaráztam szégyenkezve
- Hagyjuk, azért kösz, hogy szóltál - morogta gyorsan elköszöntem utána le léptem ez a démon majd elevenen fel falt ezért, nem tudhattam, hogy ez lesz mégis hibás vagyok ebben a dologba vigyázznom kellet volna rá, de elbuktam.
*Husk szemszöge*
Miuttán a pánt démon távozott ki mentem a pult mögül aztán fel sétáltam a lépcsőn végig a folyóson egészen a 45 szobáig ezkövetően bekopogtam
- Szabad - szólalt meg bentről Al hangja én beléptem csukva magam mögött az ajtót
- Oh szervusz drága barátom mi szél hozott erre, csak nem vissza jött a Kedvesem? - érdeklődőtt, de semmi érzelem nem volt a szavai mögött üres egymás után kimondott betűk voltak semmi több ez furcsa
- Nem jött vissza, mert elrabolták - válaszoltam
- Tudok róla drága barátom - jegyezte meg
- És nem akarsz tenni valamit? - kérdeztem
- De mint láttod újságot olvasok - válaszolta vigyorogva
- Már mint ez ügyben - morogtam
- Oh nem drága barátom ez nem az én dolgom - magyarázta
- Hogy érted, hogy nem a te dolgod (Név) a barátod és most bajban van? - értelenkedettem
- És? - kérdezte vissza
- Téged egyátalán nem érdekel ez? - érdeklődtem
- Nem különösebben - válaszolta
- Szóval ezt ért sem úgy, hogy hagyod, hogy valaki fogva tartsa (Nevet) és bántsa? - kíváncsiskodtam
- Igen mivel nem az én dolgom - felete
- Ez most komoly? - kérdeztem értetlenül
- Teljesen halálosan komoly - válaszolta
- Akkor áruld el mire volt jó ez az egész, ami eddig történt? - érdeklődtem
- Oh ez az idő az ő megismeréséről szólt, de egy kicsit túl közvetlen voltam ezért tér kell és ez így pont kapóra jött - felete
- Szóval ez neked semmit nem jelent? - kérdeztem
- Nem jelent semmit, ez csak a játék és én jól szórakozom - magyarázta a szavaiból árad a gonoszság és a sötétség
- Nem értem, hogy lehetsz ennyire szívtelen és gátlástalan azt hittem végre valaki meg változtatt téged, de te még mindig úgyan az a gonosz hatalom éhes démon vagy, akit megismertem - jegyeztem meg
- Oh drága barátom nem értem miért lepet meg téged ez túl nagy reményeket fűztél, ahoz, hogy valaki képes lesz engem meg változtatni, de tévedtél, ami nem baj a legjobbakkal is előfordul, csak hát senki sem képes arra, hogy meg változtasson - magyarázta széles vigyorral
- Hiszek benne, hogy talán (Névnek) sikerül majd - jegyeztem meg
- Oh a remény hal meg utoljára szokták mondani, de ki tudja mikor lesz az - felete
- Talán igazad van talán nem ezt nem tudhatja senki - mondtam
- Ez így van mivel a sors nincs kőbe vésve - értett egyett
- Ne legyél biztos benne, hogy nem lesz olyan, aki képes lesz változásra bírni téged - magyaráztam
- Pedig szerintem ez így van mindenki más meg az hisz, gondol, tud, gyanít, beszél, lát, tapasztal, hall, szagol, tapint, feltételez, tanúsít, elmélkedi, pletykál, ír, olvas satöbbi, amit akar - jegyezte meg
- Rendben akkor gondolom nem fogod meg menteni (Nevet) - feltételeztem
- Nem tervezem komolyan egy gyermeteg lélek miatt szálljak szembe valakivel, aki megpróbált megszerezni egy olyan dolgott, amiről nem is tud semmit és ez a senki elragadt egy lelket, hogy engem boszantson, de ez engem hidegen hagy - adott magyarázatott
- Értem nincs több kérdésem a bárnál meg találsz - moromoltam majd ki mentem az ajtón be csukva magam mögött azt utána le batyogtam az előcsarnokba és vissza álltam a pult mögé. Nem hiszem el. Tényleg ennyit jelentett neki ez az egész? Minden, ami köztük velük történt semmit jelentene neki? Nem az nem lehet vagy mégis?
Őt ismereve egy ideje azt gondolom, csak megijedt attól, hogy (Név) megtudná változtatni, az amilyen hatással vannak egymásra ez az egész újdonság meg rémítette ezért elmenekül elő vagy talán tényleg igaz lenne, amit mondott? Nem létezik olyan személy, aki képes lenne meg változtatni őt? Meg zavarodtam ez az egész túl összetett és bonyolult meg valószínűleg több van a háttérben. Egy biztos (Név) hatással volt Alasztorra, aki erre így reagált, ami szerintem egy fajta védekezés, de ki tudja. Lehet valóság ez vagy egy álca? Nem tudom egy dolog nagyon furcsa (Név) bajban van Alt meg ez hidegen hagya, de vajon miért? Mi az oka annak, hogy csak így be zárkózott, amikor eddig nagyon közvetlen volt vele?
*(Név) szemszöge*
Lassan magamhoz térek az ájulásból, amit a fejemre mért ütés okozott kinyitom a szemem egy kicsit homályos a láttásom, szédülök, forog velem a világ, zúg meg fáj a fejem és nem tudom pontosan hol vagyok belül pánikolok ez kívül nem látszik. A szagok alapján valami féle cellában vagyok szóval, akkor arra a helyre kerültem, amit álmomban láttam, akkor valószínűleg minden úgy fog történni azzal a különbséggel, hogy ez valóság és nem fogok felébredni mivel ezt egyátalán nem álmodom. Lassan ki tisztul a kép és kezd enyhén enyhülni a fájdalom közben megérkezett Azmusz
- Hogy van a fejed? - érdeklődőtt
- Meg vagyok, mivel ütöttél le és miért? - kérdeztem vissza
- Egy serpenyővel remélem nem fájt nagyon, amúgy azért ütöttelek le, hogy tudja veled nyugodtan beszélni úgy, hogy nem hagysz ott - magyarázta
- Értem - húztam a számat ezután megesett az álomban már megtörtént beszélgetés szóról szóra kivéve az utolsó szava mielőtt felébretem volna az volt más valószínűleg az utolsó mondata nem volt a jövő része
- Min agyalsz ennyire? - kíváncsiskodott
- Azon, hogy ez a beszélgetést már át éltem még hozzá álmomban - válaszoltam
- Az olyan álmok elég ritkák - jegyezte meg
- Az álom démon barátom is ezt mondta - húztam a szám
- Oh szóval, akkor van, aki segít megérteni a furcsa álmaidat - jelentette ki én csak unottan közömbös arccal meredtem rá
- Haj ne néz így rám - motyogta
- Amúgy tudsz róla, hogy amikor részeg voltál csókoloztunk kétszer? - kérdezte
- Igen tudom - válaszoltam
- Oh pedig ezzel akartalak le lombozni - jegyezte meg
- Hát ezt úgy hívják, hogy szívás - gyúnyolodtam
- Amúgy valószínűleg sokáig lesszel itt - vágott vissza
- Miből gondolod ezt? - kérdeztem rá
- Hát abból gondolom, mert a madarak azt csiripelték, hogy a vöröst hidegen hagya annak a ténye, hogy te nem tartózkodosz a hotelbe - felete
- Biztos forrás ez? - értetlenkedtem
- Teljesen - válaszolta ez meglep hiszen azt gondoltam, hogy a szarvas jó baráthoz híven segít nekem, de csalódnom kellet mondjuk nem vártam tőle mást szóval ez nem akkorra probléma. Meg mentem én magamat nincs szükségem arra a vigyorgó bohócra ki fogok jutni szökést hajtok végre képes vagyok rá. Már, csak a pánik rohamom lesz az egyetlen akadály, de rá jövök, hogy sikerüljön a le lécelés innen. Pár óra múlva meg unta a csendes társoságomat Azmusz ezért ott hagyott majd megint órákkal később hozott nekem vacsorát, hogy ne haljak éhen. Aztán ismételten magamra hagyott azon gondolkodtam, hogy hogyan szökjek meg innen először a láncból kéne ki szabadulni után ki kéne jutni az épületből és végül jó messzire elmenni innen. Miközben a szökési terven gondolkoztam egyre jobban éreztem, hogy le fárasztott ez a nap és, hogy nagyon hosszú volt behunytam a szemem majd eldöltem az ágyon utána pár perc múlva elnyomott az álom.
Egy tisztáson találtam magam, ahol volt egy kis tavacska, egy folyó, sok virág meg néhány fa. Mi ez a hely? Fel tápászkodtam aztán körül néztem a madarak a fákon pihentek, a pillangók össze vissza repkedtek ezen kívül, csak szarvasokat láttam, aki békésen velem nem törödve csinálták a dolgaikat az az legelésztek, ittak, nézelődtek, sétáltak és füleltek. Pár perc múlva felkapták a fejüket, ahogy én is valaki pánsípon játszik nem kellett sokat keresnem az illetőt Al ott ült az egyik fa tövében és játszott a hangszeren. Oda sétáltam hozzá majd helyet foglaltam mellete ő befejezte a dallamot utána elrakta a pánsípot
- Szia Al - köszöntem
- Szia (Név) - köszönt vissza
- Magányosnak tűnsz történt valami? - érdeklődőtt
- Hát tulajdonképpen elraboltak és a szökésem tervén agyaltam mielőtt álomba zuhantam volna - feletem
- Oh hát ez nem túl jó - jegyezte meg
- Nem az nagyon nem - sóhajtottam
- Amúgy tetszett a dallam, amit játszottam? - kíváncsiskodott
- Igen nagyon szép volt - válaszoltam
- Örülök, hogy tetszett - mondta mosolyogva
- Szerinted képes vagyok megszökni? - kérdeztem
- Hát ez csak is rajtad múlik, de szerintem igen - adott választ
- Köszönöm ez biztató - köszöntem meg
- Szívesen (Név) - mondta egy kedves mosollyal
- Mi ez a hely? - érdeklődtem
- Semple a hely neve ez a hely mindig máshogy néz ki így sosem lehet tudni, hogy végig úgyanott vagy vagy éppen máshol - felete
- Én már jártam itt? - kíváncsiskodtam
- Nem, bizonyos okokból - adott választ
- És mik lennének azok? - faggatoztam
- Azt nem tudom - válaszolta
- Hogy hogy? - kérdeztem
- Mivel én nem vagyok az álom és az emlék őrzők társoságának a tagja, csak is azért nem vettek be, mert nem találtak megfelelőnek mivel régi megfakult, de nem elfelejtett emléknek vagyok a része - magyarázta
- Amúgy valószínűleg az álom démon miatt nem jöhettél ide, de most ő nincs a közeledbe ezért megengedték - magyarázot tovább
- Oh most már értem - mondtam
- Amúgy elég unalmas egy hely mit ne mondjak szépnek szép meg békés, de ennél többet nem igazán tudok mondani róla - jegyezte meg
- És itt tudjuk hagyni ezt a helyet? - érdeklődtem
- Igen, de ez a helyet senki nem akarta eddig itt hagyni azok közül, aki jártak itt, de akkor még is te, hogy hogy? - nézet értetlenül
- Mert igazad volt ez a hely tényleg unalmas - feletem
- Felettébb érdekes, de akkor menjünk - motyogta majd nyitott egy dimenzió kaput és elhagytuk a Semplet. A portál az üres sötétségbe az az a semmibe vezetett becsukta a kaput mögöttünk
- Ez itt a tátongó üresség innen lehet eljuttni bárhova - magyarázta
- És hova megyünk? - kérdeztem
- Hmmm nem is tudom - válaszolta
- Van egy jó dimenzió, de maradj végig melletem és ne kellts feltűnést, mert különben bajba kerülünk okés? - kérdezte komolyság csillant gyönyörű barna őz szemeiben
- Rendben- egyeztem bele ő megnyitotta a portál majd átléptünk egy tök másik helyre, ami tel is tele volt élettel kész parti volt ezen a helyen mindenki nagyban el volt senkinek nem tünt fel az érkezésünk Al be zárta a portált majd elvegyültünk a tömegbe. Köztük szalalomozva mentünk el a pultig ittunk egy ittalt aztán oda sétáltunk az egyik sarokban lévő zongorához, ahol a zongorista nagyban játszotta a zenét. A barna hajú megvárta, míg a fickó végére ért a darabnak majd megkocogtatta a vállát a ketguan felénk fordult és kidülesztett cián szemeivel végig mért mintket
- Szervusz Doringó - köszönt neki Alasztor
- Szervusz Kölyök mondtam már neked, hogy ne hívj Doringónak a Rotrert jobban pereferálom - mordult rá
- Ne beszélj így vele - jegyeztem meg csendesen
- Oh ki a kis aranyos? - kérdezte Altól fittyet hányva arra, hogy megszólaltam
- Oh ő egy barátom - felete Alasztor közben számonkérően rám meredt azt üzente, hogy azt beszéltük meg, hogy nem keltek feltűnést
- Azt a vak is látja te idióta mi az ő neve? - morogta
- Ne merészelj vele így beszélni - szóltam rá ismét a barna hajú sóhajtott egyett
- Ő (Név) - válaszolta
- Oh értem én Wikter Doringó Rotrert vagyok a barátami a kereszt nevemen szólíthatnak a többi ember meg a második nevemen szólíthat, de mivel kedvelek te hívhatsz Doringónak - mutattkozott be nekem, csak úgy áradt belőle a pia és a cigaretta szag mint, aki már egy ideje nem fürdött, de ha még is akkor ideje nagy részét itt tölti ezekkel az ön pusztító dolgokkal ezek mellet él is ezekkel
- Nincs kedved körül nézni (Név), mert ha igen szívesen körbe vezetlek? - érdeklődőtt
- Nem Doring meg vagyok - feletem
- Oh értem, ahogy érzed te gyönyörűség - jegyezte meg
- Hagyd öt békén csorgasd másra a nyáladat ne rá - vicsorgott Al
- Ho ho nem kell féltékenykedni na, csak barátkozom ezzel a kedves teremt ménnyel nem kell ezért rögtön le kiabálni a fejem - heccelte a mellettem álló barna hajút
- Hagyd békén valószínűleg jobban ismer mint én téged, de azért én is selytem, hogy nem csak barátkozni akarsz velem - vágtam hozzá
- Jól van na nem eszik olyan forrón a kását - kezdte érzékelni, hogy nem vagyok rá vevő
- Asszem jobb, ha lépünk és itt hagyuk - súgta nekem Al én bólintottam majd elindultunk viszont a ketguan nem így gondolta ezt jelzett az embereinek, akik be kerítettek minket
- Jobb, ha tudjátok innen ti nem mentek sehova itt maradtok örökre - mondta és gonoszan fel kacagott Al meg ragatta a karom és szorosan magához ölelt
- Nem hagyom, hogy csak akár egy ujjal is hozzá érj - morogta Alasztor
- Oh és, hogy tervezed ezt meg akadályozni? - kérdezte egy kaján vigyorral az arcán
- Majd meg láttod te köcsög - morogta a barna hajú majd felém fordult
- Ne aggódj értem én meg leszek a te biztonságod fontosabb sajnálom, hogy ez most így érvéget, de nem hagyom, hogy ez a galád bántson téged nincs más választásom - magyarázta Al könyek szöktek a szemembe
- Ne ted ezt kérlek Alasztor - könyörögtem
- Sajnálom (Név), de ezt meg kell tennem a te érdekedben így lesz a legjobb - mondta a barna szemű a könyek végig folytak az arcomon kétségbe esetten néztem a gyönyörű barna őz szemeibe
- Oh kíváncsi vagyok, hogy akarsz megakadályozni abban, amire készülők - mondta nevetve
- Hát így - felete Al aztán bele csípett a karomba, amitől rögtön fel ébredtem felültem a függő ágyon és szomorú néztem a sötétbe én itt vagyok a börtönömben az álmomban lévő barátom pedig veszélyben van. Engem meg mentett vissza kell mennem segíteni neki, de az a helyeztett, hogy nem tudok vissza aludni sajnos. Nézünk körül mit lehet itt amúgy a raboskodáson kívül csinálni le másztam az ágyról a majd körbe jártam a celámat találtam pár kréta darabot és egy ugró kötelet. Húztam egy vonalat a falon, hogy jelöljem a napok számát aztán rajzoltam sok mindent köztük egy ugró iskolát, hogy valamivel elfoglaljam magam, amíg nem találom ki és végre nem hajtom a tökéletes szökési tervet. Lépteket hallotam közeledni majd egy ajtó nyitodás és csukodás hang aztán ismét lépések után végül meg pillantottam Azmuszt egyik kezében egy olja lámpával a másikban egy tálca van valószínűleg enni valót hozott nekem
- Tessék hoztam neked egy kis táplálékot - nyújtotta felém a tálcát
- Köszönöm - udvariaskodtam közben elvettem a tálcát meg ettem róla az enni valót
- Te sírtál? - kérdezte az arcomat fürkészve és támogatva
- Nem - feletem
- Kit akarsz te átverni ezzel? - érdeklődőtt
- Nem tudom miről beszélsz - válaszoltam
- Szóval tagadod, pedig hallotalak, ahogy sírva kétségbe estetten Alasztor nevét kiabálod - magyarázta egy széles vigyorral
- Nem is tudod miről beszélsz - morogtam
- Oh az lehet, de én legalább nem sírok egy olyan után, aki téged megmenteni is lusta meg igazából nem is akar, mert nem számítasz neki - magyarázta
- Hagyd abba nem is tud miről beszélsz - motyogtam
- Majd később jövő légy jó viszlát - köszönt el
- Oké Viszlát - köszöntem vissza ő meg elhagyta a börtönömet és ismételten magamra maradtam szóval meghallota azt, amit álmomba mondtam, de ő nem tud semmit. A nap további része unalmasan telt felfedeztem a cellámám minden egy négyzet méterét, el rajzolgatam a kréta darabokkal, ugráló köteleztem közben törtem a fejem, hogyan szökhetnék meg, meg azon, hogy mi képpen tudnék segíteni az álmom beli haveromnak. Azmusz hozott nekem ebédet majd este felé vacsorát, de csak odata az ételt majd távozott a tálcával nem igazán akart velem beszélgetni nem mintha én akartam volna, de nem gondoltam, hogy ő is hasonlóan van ezzel. Éppen befejeztem a vacsorát, amikor rá jöttem a tökéletes szökési tervre már csak a kivitelezés kell ki találnom elő kell készítenem aztán pedig végre hajtanom. Ezzel töltöttem a éjjel egy részét közben rá ébredtem arra, hogy míg be vagyok zárva nem tudok kommunikálni a titkos hódolómmal. Ő biztos halálra izgulja, betegre aggódja magát, de nem tehet semmit és ez így jó ő biztonságban van ezért nem kerül veszélybe miattam. Olyan buta voltam el hittem, hogy nem lehet baj el biztam magam hiszen képes vagyok nem bajba kerülni meg ott van Pán szegény mit kap ő a fejére pedig nem tehet róla egyikünk sem selytette és egyátalán nem is tudhatta, hogy mire készül az az eszelős nyomorult. Szét vet a düh képtelen vagyok uralkodni magamon el nyel a sötétség a mélybe ránt nem tudok ellene tenni védtelen vagyok ezzel szemben. Az összes lélek erőmmel megpróbálom meg fékezni, de sajnos nem sikerül ki csúszik a kezemből az írányítást és elveszítem az eszem. Órákkal később a feje le felé lógva tértem magamhoz a padlót a falakat meg néhol a plafont is vér borítja az elmém teljesen üres, ahogy ebben a pillanatban nem érzek semmi a fájdalom a gondok minden egyszeriben megszünik. Lépések hangja közeledik majd elő kerül Azmusz értetlenül ál a helyzett előtt vele ellentétben én teljesen tisztában vagyok azzal, hogy mi is történt.