Fekete lakcipő👞 (Alasztor X Reader)

Rózsaszín köd zűrős múlt🩷🫥👞(15)

*Alasztor szemszöge*
Telenek a percek kétt perc múlt csak hajnali négy van olyan édesen alszik aranyos lehúnyott szeme puha arca haja, amin meg meg csillan a hajnali fények fél homály van a szobába nyugodtan és békésen fekszik most át aludta az éjszakát. Hatással lehet rá a jelenlétem megnyugtatja, de vajon miért azt hiszem itt az ideje, hogy bele olvasam a naplójába, de ezt csak azután miuttán ki keveredtem ebből a helyzetből. Nem lesz egyszerű, de tudom mit kell tennem, annak ellenére, hogy egy szavamat se fogja el hinni, de meg kell próbálnom nincs más esélyem.
*(Név) szemszöge*
Valami puha van az arcom előtt nem tudom mi az ezért kinyitom a szemem ezt azonnal megbántam. Alasztor karja van a fejem alatt a mellkasa van az orrom előtt emellett átölel a másik kezével. Mi történt itt az éjszaka amíg békésen aludtam? Ezt egy módon tudhatom meg arébb másztam, de még mindig az ölelésében voltam, de legalább nem annyira közel mint az előbb, de ezért kénytelen voltam vissza feküdnöm a karjára ő felvette velem a szemkonktaktust várta, hogy felébredjek
- Jó reggelt Kedvesem - köszönt megnéztem az időt hajnali 4 óra 32 perc van
- Jó reggelt. Mitörtént itt? - köszöntem vissza majd kérdőre vontam
- Ide jöttem megnézni, hogy minden rendben van-e veled, amikor be léptem az ajtón te a szobád túlsó sarkában legmeszebb az ágytól, mint egy partra vetett hal vergődtél a padlón nagy nehezen sikerült le nyugtatni majd vissza raktalak az ágyába és be takartalak. Aztán, mint aki jó végezte dolgát az ajtóhoz sétáltam után megfogtam a kilincset ekkor hátulról át lettem ölelve megfordítottam a fejemet, hogy lássam mi folyik mögöttem. Te ölelgetél így jöttem rá, hogy alva járó vagy meg magyarázta, hogy kerültél a szoba egyik feléből a másikba. Nagy nehezen levakartalak magamról aztán, mint valami gondos szülő a sokadjára ágyból kimászó gyerekét vissza raktalak a fekvő alkalmataságra majd megint be takartalak. Gondoltam most már minden rendben lesz tévedtem, de még mekkorát el kaptad a kezem és a fejed alá helyezted majd egy laza mozdulattal fordult egyett a tengelyed körül így kis híján a nyakamat szegve dobtam egy szaltott ezzel rá estem az ágyra te meg rá feküdt a karomra, amit ezután se kihúzni a fejed alól se elteleportálni alóla így itt ragatam ezért kénytelen voltam melleted aludni. Ezt, hogy így aludtunk azt én is csak a hajnali négy órai ébredéskor realizáltam. Akár hiszel nekem akár nem ez az igazság - magyarázta közben elvette a kezét én felültem ő meg ki mászott az ágy szélére. Fogalmam sincs higyek-e neki vagy sem nem kéne eddig sem kellett volna megbíznom benne. Igaz most ez nem a bizalom kérdése azt kell el döntenem, hogy hiszek neki vagy nem. Miközben ezen agyaltam láttam, hogy elteleportált valószínűleg arra számít, hogy nem hiszek neki, ami így van. Vajon miért nem haragszom rá ezért talán azért, mert hálás vagyok, hogy segített legyőzni a félelmet és oda tudtam menni Éjoszhoz meg támogatja a kapcsolatomat. Ámbár nem értem miért lehet szimpla kedveség tartozom ezek után annyival, hogy elnézem ezt. Amúgy is van egy csomó dolog, amivel foglalkoznom kell ez nem terelheti el a figyelmem. Közben felkelt a nap megreggeliztünk majd sétálni indultam Éjosszal.
*Alasztor szemszöge*
Reggeli után (Név) és Éjosz sétálni indultak egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Viszont amíg nincs a közelben addig tudok nyugodtan tevékenykedni anélkül, hogy a kíváncsi démonka az útban lenne és addig is biztonságban van. Be teleportáltam a szobámba majd elő kerestem a naplót itt az ideje, hogy minden rejtett titkot, ami előlem el volt dugva fel fedjem. Kinyitottam a könyvecskét és neki álltam olvasni úgy tűnik 6 éves korától írt ide és a napjai minden egyes mozzanatát le jegyezte.
"Kedves Naplóm!
Nem rég volt a szülinapom 6 éves lettem nagycsoportos vagyok ezért hamarosan elkezdem az iskolát. Nagyon izgatott vagyok emiatt Triagotott sokat mesélt arról, hogy milyen. Anyám egy magyar nyelvű suliba íratottbe, mert az az a második anyanyelve apám nem örült ennek, de nem adott hangot a nem tetszésének. A bátyám nixei nyelvű suliba jár, de sosem illeszkedett be teljesen az osztályába, de kinézik azért, mert szereti a magyar nyelvet és meg akar tanulni ezen a nyelven. Vannak barátai, de néhányan szekálják én nem értem miért kell gonosznak lenni vele csak azért, mert önmaga akar lenni." Ez az első írása itt még nem köszönt el a naplótól vajon miért?
"Ez az első napom a suliba, de az osztálytársaim nem kedvelnek pedig én minden tőlem telhetőt meg tettem. Piszkálnak csak a származásom miatt ez csak szekálás eddig, de ez elhatalmasodhat és át alakulhat bullingolásá nem bántanak meg a szavaikkal nem érdekel."
"A felsősők gonoszak nem kicsit nagyon bántanak minden nap megvernek le öntenek vízzel gúnyolnak és össze fogtak ellenem az osztálytársaimmal. Ez lassan kibírhatatlan nem telt el sok idő meg látszódott rajtam a verés nyoma a szüleimnek a sok munkájuk miatt nem tűnt fel nem hibáztatom őket ezért. Triagottal ki találtuk, hogy küzdjünk ellenük szívatásra szívatással felelünk harc, hát legyen harc."
"Másodikos lettem és 8 éves egyre durvább lett a suli ez egyre rosszabb. Ezek ellen semmi sem használ tökéletesen. Valahogy túl kell ezt élni, de hogy hogy azt nem tudom." "Harmadikban amikor 9 éves lettem valamennyire normalizálodott a helyzett."
"Negyedikben már tök jó lett a helyzett ekkor lettem 10 éves tudom fura, hogy ilyen összegző beszámolókat írok csak, hát ezzel követem úgy mond a felnővésem, meg amúgy nem történtik annyira sok izgalmas dolog sajnos vagy nem sajnos."
"11 éves ötödikes kénet a bántalmazások újra kezdőtek. Bárcsak tudnám miért, de nem tudom. Most nem hagyom magam verekszem orrba szájba erősebb lettem és okosabb mint amilyen voltam."
"Hatodikos osztályt kezdtem meg 12 évesen, amikor megkezdődőtt ez az év nem is selytem, hogy itt minden örökre megváltozik. Hogy is kezdjek bele nehéz erről beszélni, de meg teszem erős vagyok és el mesélem. Matek óra után nekem meg még pár lánynak bent kellett maradnunk. A tanár fel alá járkált a padok között készül valamire ezt mind meg éreztük. Meg állt Szellen mellett megsimogata a fejét majd az arcát és megcsókolta én félve a szemem sarkából figyeltem, amikor rá jöttem, hogy a tanár mit csinál, a kezével tapiza őt a lány a könnyeivel küzd valamit tennem kell. Megfogtam a matek könyvet és hozzá vágtam fejen találta abba hagyta amit vele csinált rám szegezte a tekintetétt én gyűlölet, harag, megvetés és undorral néztem rá arra az embere aki pár perc le dugta egy 11 éves lány torkán a nyelvét a tanár vagy úgy 36 éves lehet vagy még több. Oda jött hozzám a fejemet simogata aztán az arcomat hevesen ellen álltam el löktem a kezét és rá csaptam amikor az felém közeletedett. Egy idő után el fogyott a türelme és elfogott aztán tapizni kezdett engem próbáltam kiszabadulni a fogásából nem ment a könnyeim patakokban folyt le az arcomon élvezte, hogy szenvedek, de nem adtam fel addig ficánkoltam míg ki nem sikerült rúgni a lábát utána tökön rugtam majd el szaladtam, ahogy csak a lábam bírta ki az épületből a nem messze lévő nixei suliba, ahol a bátyám terméig rohantam berontottam nem érdekelt senki és semmi szaladtam a tesómhoz ő értetlenül nézet én át öleltem fel emlet aztán a karjába vett szorosan megöletem ő is szorosan ölelt, de még mindig nem értett mi történt. Megszólalt a csengő majd bejött az osztályfőnökük az ajtón a tanárnő értetlenül nézte a bátyámat, aki állt a szélek mögött a síró hugával a kezében, szorosan fogozkodik és nem engedi el. Megkérdezte nixelül, hogy mi a baj én össze szedtem magam valamennyire az anya nyelvem és a nő hangja valamennyire bátorsággal töltött el. Elmondtam mindent megpróbáltam tisztán és érthetően elmondani a dolgokat az egész osztály minket nézett. Az ofője azt mondta, hogy ő hívja a rendőrséget a bátyám a szüleinket hívja ide. A hívás után leült és szorosan magához ölelt a karjaiban biztonságosabban éreztem magam. Meg érkeztek ki hallgatak nekik is elmondtam mindent. Miután végeztünk haza mentünk este fürdés után pizsamában vártam a bátyámat, mert innentől csak úgy tudtam aludni, hogy ő átölelt másképp nem. Bele éget az elmémbe ez az emlék, ahogy mindenkinek, aki ott volt és át élte."
"Hetedikes lettem 13 éves az az esett óta a család tagjaimon kívül senki nem érhetett hozzám, ha még is meg tette megvertem. Vissza húzódó, csendes és túl óvatossá váltam elhidegültem minden egyes osztály társamtól."
"Nyolcadik az utolsó év 14 éves lettem pánik betegséget állapítottak meg nálam és sok rohamom volt ezért gyakori vendég lettem a kórházban."
"15 évesen kezdtem a közép iskolát kilencedikes ként szereztem barátokat, akik tudták, hogy ne érjenek hozzám hiszen irtozom tőle. A pánik rohamok folytatodtak így nehézé vált a tanulás, de küzdöttem, hogy ne maradjak le. Nehéz az élet, de ha nem adom fel akkor lehetséges."
"16 szülinapomat a családi és a szűk baráti körömben ünnepeltem. Megkezdtem a tízediket egy új osztály társunk lett Prüsszilla közben a rohamok egyre ritkábká váltak lehet kezdek meg gyógyulni. Ebben az évben Prüsszi mindent tönkre tett elvette tőlem a barátaim nagy részét. Csak három barátom tartot ki melletem ezért őket is bántotta, ahogy engem és vissza tértek a rohamok meg a fóbiám. Még 15 évesen egyik este össze találkoztam egyik osztálytársammal ez Tirados, akit mindig box zsáknak nézik szegény gondoltam rá köszönök majd szóba elegyetünk és megkérdeztem leszünk-e barátok nincsenek barátai ezzen változtatunk. Igent mondott ezzel megkezdődőtt a barátsagunk, ami a bizalomra épült mindent megosztottunk, megbeszéltük az életünk apró cseprő dolgait, retek sokat lógtunk együtt így lettünk előbb jó majd jobb végül legjobb barátok. Miatt talán nem tudom a pontos okát, de meg szüntek a pánik rohamjaim és a félelmem is el tünt élvezni tudtam az életett." Ez az a feljegyzés amitől elköszön, de mi az oka ennek? Talán érezte, hogy a halála egyszer csak be következik és felkészült rá?
"17 évesen meg elégeltem a rémuralmát azzal, hogy piszkálta a legjobb barátomat be telt a pohár egy pénteki estén kérdőre vontam a lányt, aki fel dühitett azzal, hogy mindennel amivel csak tudta pokolá tette az életemet. Ki nevett ezért addig szurkáltam míg meg nem halt eltüntettem a testét ezzel vér szemet kaptam és csináltam egy halál listát a rajta lévőket meg elkezdtem le vadászni. Majd nem elfelejtettem a legjobb barátom kezet fogott valami fura alakkal, de ez csak meg akartam említeni."
"18 éves koromra végeztem a listával és váltam profi gyilkossá. Paranoiás vagyok, de ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy valaki követ nem tudom ki az, de tudom, hogy így van. Ezzel folyamatos steresz generálódott bennem, amit gyilkosággal oldottam fel eközben jöttem rá, hogy kleptomániás vagyok. Miuttán befejeztem a sulit Tirados volt az egyetlen, akivel tartottam a kapcsolatot a barátaim közül a többiek élték a saját kis életüket talán ő volt az egyetlen ember, akivel a szüleimen kívül beszéltem Triagot halála után."
"Ez a nap a legszörnyűbb nap elvesztettem a legjobb barátom, aki egy kis lány meg mentése miatt veszítette az életét öröké emlékezni fogok rá. 19 éves lettem amikor a gyanúim be igazolodtak valaki el akart rabolni, amit meg is tett megölve a szüleimet. Napokig kínoztak és fogva tartottak míg egy napon megpróbáltam a szökést...."
Ez után itt már olvastam azt kihagyom.
"Egy szobában voltam a mi márványból volt és előttem holtan feküdt Alasztor a vörös szőnyegen a vére ami fekete volt be borított mindent én felete álltam a véres késsel a ruhám is csupa vér volt. Mereven bámultam a hullátt az arcom az agyam megzápulását muttata teljesen el volt borulva az elmém, de mégis az eszméletemnél voltam emlékeztem mindenre és felfogtam a történtekett. Ekkor fel riadtam és felültem realizáltam, hogy ezt csak álmodtam az egészet" Ez az amiről nem beszélt meg az alkú kötés emléke álomról.
"Rémálmaim vannak a rég múltról kínoznak olyan szörnyű nem tudom, hogyan szabaduljak megtőlük. Vissza térnek wáááá nem bírom."
"Fejlemények mint kiderült Al meg bűvölt egy varázs igével, ami nem más, mint a megkavaró szerelmi bűbájjal, de Reszával az álom fejtésen ezt kideritettük ezután jobb lesz, ha megfigyelem őt."
"Nyomozok utána ma követtem a könyvtárba feltűnés nélkül, majd beszéltem Margóval, aki hasznos tippeket mondott." Szóval nyomozgatunk hmm... érdekes meglátjuk Kedvesem.
"Bele estem Éjoszba, aki kedves, okos, vicces egyszerű oda vagyok érte Al segített legyőzni a félelmet így sikerült megszólítani és sima majd jó barátokká eztkövetően közeli lett a kapcsolatunk oda vagyok érte ezt meg kell mondanom neki." Sejtettem, hogy ez a helyzett amikor belibent és ő meg látta a fiút akkor érezni lehett. Ez volt a legfrissebb írása végeztem is. Várjunk csak éppen jegyzetel lássuk csak mit relytesz még mára.
"Alvajáró lennék? Nem tudom Al azt mondta, de még mindig hiszem, hogy jó ötlet hinni neki talán most is figyel. Kivételesen nem vagyok mérges rá, mert kínos helyzetbe hozott ma az előzőekben leírtak miatt elnézem. Ez az első és az utolsó nem akarok neki tartozni, de mégis van egy szíveség, ami a fejem fölött lebeg ki tudja mikor váltja be és mire. Félek mit fog tenni a naplóm ismeretében egyértelmű lenne, mint tenne, de mivel nem tudja ezzel biztonságba kerültek a titkaim ebben a kis könyvben. " Oh Édes adtál egy ötlet és már tudom a titkaidat szóval így nem lesz olyan, dolog amit relytegetni tudnál. Köszönöm a beavatást mosolyodtam el magamban nem is tudja mi vár rá, de mindent a maga idejében.
*(Név) szemszöge*
Vissza tértünk Éjosszal a hotelbe szuper volt a séta, amikor beléptünk Alt a bár pultnál láttam és minket nézet vagy is inkább engem, de ehez aszem előbb utóbb hozzá szokok. Órákkal később ebédeltünk aztán szét rebbent a társoság mindenik a dolgára. Írány a könyvtár megindultam ki az épületből az utca végén balra aztán jobbra be a mellék utcán és ott vagyok nincs messze. Elértem a bejáratát majd megtorpantam valaki követt ez biztos az a valaki nem lehet más mint a szarvas démon ő az egyetlen, akiről el tudom képzelni, hogy követ engem talán vissza adja azt, amikor én tettem úgyan ezt, de arról, honnan tudna? Fura szerintem itt az ideje be menni azzal a lendülettel beléptem az ajtón köszöntem a könyvtárosnak ekkor pillantottam meg a hozzá közel lévő pulton ülő démont ez az, akit amikor legutóbb itt jártam láttam a búvóhelyemről. A köszönésemre mindketten felkapták a fejüket valószínűleg a rádió démon közölte velük, hogy érkezik, azért ilyen feszültek. Amikor rá jöttek nincs veszély akkor fel sóhajtottak megkönnyebbülés jeléül. Margó vissza köszönt majd a másik démonra nézet, aki értetlenül nézte őt felém bökött a fejével rám nézte majd ismét rá ekkor homlokon csapta magát valószínűleg most esett le mit akart neki üzeni
- Szia - köszöntem
- Szervusz - köszönt vissza
- Örülök a találkozásnak - nyújtottam kezemet felé ő le szállt a pultról és kezet fogott velem.
- Én is örülök biztos te vagy (démon kinézeted) hallottam rólad és úgy értesültem, hogy a vörös után nyomozol - magyarázta
- Igen így van - bólintottam
- Segíteni szeretnék neked a nyomozásodban, ha lehet - ajánlota fel a segítségét
- Oh köszönöm az jó lenne.... - ekkor a vörös jelenlététt éreztem a közelbe
- Jól vagy ? - kérdezte
- Igen jól vagyok - válaszoltam
- Sápadt vagy biztos minden rendben? - kérdezte
- Közeledik... - feletem halkan ő értetlenül nézet majd az ajtótra szegezte a tekintetétt amin abban a percben belépet a szarvas. Már megértette, amit mondtam közömbös fejet öltött majd vissza mászott a pultra mutatta, hogy nyugodtan üljek mellé én ezzen fel bátorodva gyorsan fel másztam mellé
- Kellemes délutánt Margó és Drága barátom meg persze neked is Kedvesem - köszönt ügyelve arra, hogy biztosítson róla, hogy tudja, hogy itt vagyok nem hagyta figyelmen kívül ezt
- Hello - köszöntük mindhárman vissza
- Miért vagy itt? - kérdezte Margó
- Oh csak megnézni, hogy itt vannak már azok a könyvek, amiket el olvasnék, csak még nem hozták vissza - magyarázta
- Most jutt eszembe tegnap vissza hozták a A szenvedés és vilyaskodás című könyvet - közölte a bagoly démon
- Oh remek - mondta vigyorogva Al
- Tudod, hogy találod - közölte megvetőnem a vörös bólintott majd eltünt a sorok és oszlopok rengetegének út vesztőjében
- Mindig itt lebzsel, ha nincs jobb dolga és általában nincs neki - szólalt meg suttogva a melletem ülő démon
- Idegesítő egy alak azt élvezi, ha lóghat valaki nyakán és téphetí az idegeit - suttogtam vissza
- Akkor át érzed? - kérdezte halkan
- Teljes mértékben - feletem csendesen
- Amúgy te miért jöttél, ha szabad megkérdeznem? - suttogta érdeklődőttve
- Meg szeretnék találni valakit, aki itt van a pokolban csak halvány selytelmem sincs, hol keresem ezért eljöttem, hát ha itt találok a valamilyen könyvet, ami segítséget ad, hogy egyszerűbben megtaláljam mivel nem tudom, hogy néz ki az illető - magyaráztam suttyorogva
- Oh értem amúgy én is egy barátomat keresem nem tudom, hol van a vörös viszont tudja, de nem hajlandó elmondani - sutogta keserűen
- Sajnálom - tettem vígasztalásként a vállára a kezemet ő megsimogata a kézfejemet, amire megborzongtam
- Köszönöm - súgta a fülembe én bólintottam
- Hogy hívnak téged? - kérdeztem tőle
- Darkagen - válaszolta, de vissza kérdezni már nem tudott, mert a vöröske vissza tért a három könyvvel majd ki fizette. Elköszönt a két itt lévőtől majd megfogta a csuklólom és elhúzott a pultról. Maga után kezdte vonszolni én gyorsan elköszöntem tőlük míg lehetett, mert Al meg nem állt a hotelig. Ott elengette a csuklómat aztán az egyik könyvet, amit vett át adta nekem
- Ez mire volt jó? - kérdeztem közben meg néztem a kezembe nyomott tárgyat a démonok kereséséről és megtalálásáról szól, de honnan tudta, hogy erre van szükségem valószínűleg kémkedett utánam
- Nem akartalak idegenek között hagyni - válaszolta gyenge kifogás
- Honnan tudtad, hogy erre a könyvre van szükségem? - kezdtem meg a kikérdezést
- Sejtettem - mondta széles vigyorral majd rám kacsintott, ami fel húzta azta az idegeimet, de pontosan ezt akarta elérni élvezi
- Honnan tudtad? - ismételtem idegesen a kérdés légyenégét
- Egy kismadár el csicseregte - felete vidáman
- Szóval kihallgatad a beszélgetésem Reszával? - kérdeztem mérgesen ezt démont egyszerű nem hiszem el ennek semmi sem szent?
- Aranyos vagy amikor mérges vagy és ideges - jegyezte meg csendesen csak, hogy én halljam
- Kérdeztem valamit? - fortyogtam tovább
- Én is szoktam tőled még sem válaszolsz Kedves - felete mosolyogva, ha valaki nem fog le, akkor én kinyirom
- Rohadj meg - csattantam fel majd arcon csaptam a könyvel aztán megütötem a fejét ezután, mint, aki jól végezte dolgát fel teleportáltam a szobámba.
*Alasztor szemszöge*
Megütött kétszer ezután elteleportált meglepett nem gondoltam volna, hogy megüt. Elkellett hoznom onnan majdnem fény derült arra a titokra, aminek a nap világra kerülését eddig sikeresen megakadályoztam. Egy hajszálon múlott az egész, de előbb utóbb kiderül erre fel kell készülnöm. Van egy olyan érzésem, hogy holnap ki fog derülni az, amit elhallgatam előle, hogy ezzel kínozzam, de most már, hogy találkozott vele így előbb utóbb rá fognak jönni ki a másik és a Kedvesem is megtalálja azt, akit keres, de még nem tudja, hogy megtaláta. Leültem a bárhoz Husk töltött nekem italt és csendben iszogatni kezdtem
- Mi a helyzett? - kérdezte a macska démon
- Holnap minden elválik drága barátom - válaszoltam tömören
- (Név) tényleg megüttött téged? - érdeklődőtt tovább
- Igen így volt provokáltam irtózatosan egyszerű őt felhúzni - feletem
- Te mindig tudod, hogy kell provokálni bárkit egy igazi provokátor vagy - jegyezte meg
- Büszke vagy rá igazam van? - kérdeztem tőle
- Igen - vallota be
Órákkal később be sötétedett és jött az esti rutin vacsora aztán a társoság nagy része nyugovóra tért Éjosz elvitte (Nevet) egy esti sétára én meg a bárban ücsörögtem Huskkal, aki jobb társoság, mint a csendes magány
- Nem félsz attól, hogy elveszíted a barátságát örökre? - kérdezte hirtelen a szárnyas ezzel megszakítva a gondolataimat
- Nem, miért féljek ettől hiszen megtalálom a módját, hogy kibéküljek vele - feletem
- Te mindig - értett egyett nem sokkal később a két szerelmes vissza tért Éjosz elment aludni (Név) meg hozzánk telepedt
- Még mindig haragszol? - érdeklődtem amikor a sötét kék hajú se közel se távol nem volt már
- Egy kicsit - válaszolta csendesen nem akar velem beszélni a szokásos lemez
- Vége a barátságunknak? - kérdeztem mélyen a zöld szemeibe tekintve
- Nem, a barátok szoktak veszekedni ez normális - magyarázta ott maradt velünk egy pár óráig aztán elköszönt mi meg vissza majd eltünt a sötétségben.