Fekete lakcipő👞 (Alasztor X Reader)

Porfelhő🍷😵‍💫👞(25)

- Mi? De miért? - hüledezett
- Mert megcsaltál te szemét - válaszoltam közben szélesebbre húztam a mosolyom
- Hogy mi? Én nem tettem ilyet - védekezett elő vettem a telom és ki kerestem a képet és felé fordítottam a képernyőt
- Na és ezt mivel magyarázod? - kérdeztem az ádáz mosolyom nem tünt el egy pillanatra sem
- Ez nem igaz ez csak egy átverés ki küldte ezt neked? - kérdezte
- A saját szemmel láttam, én fotóztam még így sem vagy képes be ismerni a képembe hazudsz - vágtam hozzá
- Jó igaz sajnálom tényleg meg csaltalak azzal a lánnyal bele szeretem és megpróbáltam elfelejteni, de nem ment bocsánat, ha ezzel fájdalmat okoztam - ismerte be
- Fájdalmat? Sajnálod? Micsoda? Tudod te mit tettél? Egész életemben nem voltam szerelmes aztán itt talákoztam veled és beléd szeretem te meg össze törted a szívem a sajnálom ide retek kevés - mondtam sötéten
- Tényleg sajnálom bocsás meg - kérlelt
- Bocsásak meg? Tényleg? Te tényleg hülye vagy? Méghozzá nem is kicsit gondolkodnod kellett volna mielőtt darabokra törted a szívem, de nem tetted meg, amit míg jártunk tettél és én hagyta, de most mindenért megfizetsz - feletem ridegen hidegen és pszichopata nevetésbe kezdtem elő húztam a zsebembe lévő késem ő hátrálni kezdett ijedten pislogott rám az ezüst szemeivel
- Kérlek ne bánts ne csinálj hülyeséget - kérlelelt
- Késő most meg halsz - indultam meg felé, de mielőtt elértem volna Al megállított
- Mit csinálsz engedj el - kiabáltam rá, de ő továbbra is le fogott
- Nem lehet Édes - felelte a vigyorgó
- Engedj el - kiabáltam
- Édes nem lehet nem szeretném, hogy olyat tegyél, amit később meg bánnál - mondta mélyen a szemembe nézve a vörös
- Te pedig távoz és ne térj vissza többé, ha kedves az éled - mordult rá Éjoszra, akinek nem kellet kétszer mondani fogta magát és kereket oldott
- Engedj el - kiabáltam
- Nem lehet Kedvesem - felete
- Gyűlölek - ordítottam
- Tudom Kedvesem - válaszolta mosolyogva
- Rohadj meg te két színű hazug pojáca elegem van belőled utálak te szemét láda - kiabáltam, ahogy csak a torkomon kifér ő csak mosolyogva nézet továbbra is mélyen a szemembe én meg vissza rá
- Eresz te mocskos áruló át vertél te gyökérzet soha többé nem leszek a barátod - kiabáltam ekkor nyílt a pult mögötti hátsó ajtó és Husk be lépet értetlenül nézte, hogy én próbálok ki szabadulni a szarvas fogásából
- Enged el - mordult rá a macsak démon
- Nem lehet drága barátom - felete a vörös
- Menj a francba te rohadt eper - kiabáltam
- Miért nem enged el? - kérdezte a szárnyas
- Mert kárt tenne magában vagy másban nem rég szakított a párjával és kis híján megölte így úgy vélem nem túl stabil érzelmileg ezért nem képes ésszerű döntést hozni - válaszolta a rádió démon
- Te meg gyikolásod elég ésszerű döntés lenne - morogtam
- Enged el kérlek - kérte Husk a vöröst
- Rendben, de innentől a te felelőséged drága barátom - felete Al és elengedett én neki mentem megpróbáltam meg ütni, de mindet ki védte majd csuklon fogott aztán a szembe nézet ebben a pillanatban eltört a mécses könnyek szöktek a szemembe néma sírásba törtem ki ő magához ölelt én vissza öleltem. Később sikerült megnyugodnom és leültem a bárszékre a vörös pedig elhagyta a helyszínt
- Hogy vagy? - kérdezte Husk
- Rosszul - mondtam mélabusan
- Kérsz valamit? - érdeklődőtt
- Aha valami erős piát - válaszoltam
- Biztos jó ötlet inni? - kíváncsiskodott
- Nem, de most nem érdekel - feletem
- Rendben, ahogy érzed - mondta vállat vonva majd össze ütött egy koktélt és lerakta elém gondolkodva néztem a poharat ne legyél nyuszi tépelődtem aztán vettem egy mély levegőt és fenékig le húztam az ittalt ez nem volt elég kértem meg egyet azután még még és még csak perc múlva éreztem az alkohol hatását úgy beütőtt mint talán még soha.
*Alasztor szemszöge*
Ott hagytam őt pedig segítségre van szüksége, de talán nem az enyémre, de mondjuk a jó öreg mondás szerint, ha nincs ló jó lesz a szamár is. Ezzel a gondolattal mentem vissza az előcsarnokba, ahol úgybár (Nevet) és Huskot hagytam. Leültem a Kedvesem mellé ő már a sokadik pohárnál járt ámbár ki tudja milyen ittalt fogyaszt
- Mit iszik a Kedvesem? - kérdeztem a pultost
- Sipra Triangulum Defenszet - válaszolta a szárnyas
- Oh az nagyon ütős bódító ital, kicsi a bors, de erős elven működik - jegyeztem meg
- Akkor ismered, azt kérte valami erőset adjak és ez jutott eszembe - magyarázta a macsak démon
- Ő akkor most részeg? - kérdeztem
- Teljesen - felete Husk közben töltött nekem a szokásat megittam és lettem a poharat ekkor a Kedvesem hirtelen a nyakamba ugrott majdnem leboruktunk a székről
- Ez miért csináltad Édes? - kérdeztem tőle ő közeben helyet foglalt az ölembe a kezeivel át ölte a nyakam és a szembe nézet az alkoholtól csillogó zöld szemeivel
- Mert ide akartam ülni - felete (Név)
- Meg is kérdezheted volna - jegyzetem meg
- Az túl sokáig tartott volna - mordult fel a lábaival átölelte a derkamat én, hogy ne essen le át öleltem a karommal
- Lehetséges - mormoltam
- Édes mennyit ittál? - érdeklődőttem
- Hmm... Tizenkét pohárral - válaszolta
- Hogyan számoltad meg, ha már nem vagy józan? - kíváncsis kodtam
- Hát attól még, hogy részeg vagyok tudok számolni - morogta
- Oh bocsánat Kedvesem nem tudtam - kértem elnézést
- Nincs bocsánat bűntit kapsz - mondta egy ravasz vigyorral
- Mégis, hogy akarsz megbüntetni? - érdeklődőttem ő erre szenvedélyesen megcsókolt aztán újra a szemebe nézet
- Na ez elég jó büntetés? - kérdezet pimasz vigyorral
- Édes ezt nem kéne - feletem
- Miért nem? - kérdezte a fülembe suttogva
- Csak nem félsz? - érdeklődőtt halkan
- Nem, Édes csak részeg vagy - magyaráztam
- Gyenge kifogás gyáva - suttogta felkaptam és felteleportámtam a szobájába
- Ne nevez gyávának - mordultam rá, de a mosoly még mindig az arcomon díszlegett
- Huha valaki nagyon morcos, mert gyávának neveztem - felete
- Nem vagyok gyáva - ismételtem
- Bizonyítsd be - válaszolta
- Nem, Édes részeg vagy - magyaráztam
- Nyuszi vagy Mcfly - mondta egy ravasz vigyorral erre tiszta erőből a falnak nyomtam után hevesen és szenvedélyesen megcsókoltam majd csók csatába kezdtünk egyik pillanatról a másikra teljesen elvesztettem az ön kontrolt. Amikor magamhoz tértem éppen a vállán foggal ejett sebből nyertem ki a vérét az ő édes sikitása csenget a fülembe a szeméből végig az arcán könnyek folytak a kezeit izomból a falnak szorítottam a nyakán és a vállán harapás meg karmolás nyomok láthatóak a haja megtépázott és csapzott, a válláról lenyaltam az utolsó cseppeket aztán lettem az ágyra megkerestem az első segélydobozt le fertőtlenítettem a sebeket amiket okoztam után be raktapaszoltam azokat, amiket szükségesek voltak. Megigazítottam a ruháját majd be takartam letöröltem az arcáról a könyeket nem akartam neki fájdalmat okozni, de most már tudom, hogy nagyon édesen sikit meg, hogy rettentően finom a vére
- Miért hagytad abba? - kérdezte értetlenül
- Azért, mert rá jöttem, hogy nem kellett volna - feletem
- Nem akarok aludni - jelentette ki
- Pedig az lenne a legjobb ki kell józanodnod - válaszoltam
- De az unalmas - morogta
- Szerintem csak azért hagytad abba, mert gyáva vagy - piszkálodott
- Ha nem fejezedbe kiütlek - fenyegetőztem
- Oh ellentétben veled nem félek ettől - gúnyolodott
- Aki a tűzzel játszik előbb utóbb megégeti magát - magyaráztam
- Fu, de bölcs lettél hirtelen - kötekedett közben felült és megcsókolt
- Fejezd be - szóltam rá
- Haj már mielőtt leállítotad magadat nem voltál ilyen te is jó érezted magad - suttogta a fülembe
- Fájdalmat okoztam neked - jegyeztem meg
- Oh az semmiség csak pár karcolás semmi komoly - magyarázott tovább nem adja fel nagy benne a küzdő szellem
- Komolyabb kárt is tehetem volna benned nem tudok úralkodni magamon, ha ilyeneket csinálsz - magyaráztam neki
- Ekkora nyápicot keresek valakit helyetted, ha nem te más biztosan szívesen fogadna - jegyezte meg és megindult volna kifelé
- Na azt már nem egy tapotatt sem mozdulsz innen - ragadtam meg a karjánnál és ismét a falnak nyomtam
- Hah nem tudtam, hogy ha másis szóba kerül arra ugrasz olyankor elő jön a védelmi össztön mi - magyarázott nagyban és megint megcsókolt hosszan ne bír magával elő hozza belőlem a vadállatott nem hagyhatom, hogy megismétlődjőn, amit az előtt csináltam amielőtt leraktam volna az ágyra
- Mire vársz még biztos vágyakozol arra, hogy megcsókolj, bele tépj a hajamaba, harabd a bőröm a szádban érezd a vérem ízét, hogy lásd a könnyeimet, amit a fájdalom miatt folynak, élvezni a szenvedésemet, hogy halld ahogy sikitok, hiszen egy pszihopata szadístát, aki szeret kínozni mi más érdekelne vagy kedvelné, ez megnyugtatt és felszabadít végre önmagad lehetsz anélkül, hogy mások előtt megkénne játszanod magad tudom, hogy ellen állsz ne ted ezt hiszen minket pszihopatákat mégis mióta érdekelnek mások - magyaráztott hosszasan a szavaiba bele borzongtam át látja a dolgokat veszélyes az, amiről beszél
- Te is tudod Édes, hogy nem lehet, ha szabadon engedem a szörnyet akkor elveszítem felette az írányítást és nem tudnám megállítani magam utána, aminek az lenne az eredmény, hogy valakinek baja esik - jegyeztem meg
- Uncsi, akkor tégy, ahogy jónak láttod megoldom egyedül, hogy jól éreztem magam - fortyogott
- Még is, hogy tervezed azt? - érdeklődtem
- Azt hittem meg sem kérdezed szórakoztató láttni, ahogy magad ellen küzdesz és az emiatt szenvedsz - felete
- Akkor ki a szadísta kettőnk közül? - kérdeztem
- Te Bambi - mondta vigyorogva
- Te is az vagy - vágtam rá
- Egy percig sem tagadtam Tapsi - válaszolta
- Mik ezek a becenevek? - kíváncsis kodtam
- Tetszenek Vöri? - kérdezet válasz helyet
- Hát nem kimondottan - feletem
- Haj Bambinóm pedig tök kreatívak nem tudom miért nem tudod értékelni Agancska - jegyezte meg
- Mit mondtál? - kérdeztem nem akarok hinni a fülemnek
- Csak nem a Bambinóm megszólításon vagy kiakadva? - kíváncsis kodott tényleg azt mondta, ami hallottam
- Mond még egyszer - feletem neki
- Az én Bambinóm - mondta széles vigyorral és rám kacsintott, akkor nem rossz a fülem
- A tiéd? - néztem rá értetlenül nem hittem volna, hogy valah is hallok ilyet tőle vagy akár bárkitől
- Igen ki mássé - jelentette ki
- Nem is tudom Édes te nem gondolod így csak az ital beszél belőle - feletem
- Mert te mindet olyan jól tudsz mi azt hiszed bárkinél jobb vagy, pedig nem, csak egy ijedt icike picike őzike vagy - mondta pimaszul mosolyogva, haj megőrülők ellen próbáltam állni, de ezzel sajnos nagyon be tett nekem és én elvesztettem a kontrollt. Csak sokkal később tértem újra észhez az ő sikotása édes hangját hallottam a fülembe, a vérének íz a számban éreztem, a csuklóit erősen szorítottam és a falhoz nyomtam, a csuklójából folyt a vér a kesztyűmet teljesen átáztatta a falat is be borítóta, a padlóra is került belőle cseppek formájában és tocsává állt össze, friss harapás, karmolás nyomok láthatóak a vállán, nyakán, karján, fülén, kezén és az arcán, a könnyei keveredtek a vérével, olyan jó érzés volt, de mégis enyhe halovány bűn tudat futott rajtam végig ilyet nem éreztem ez előtt, hogy lehetséges ez? Leültettem az ágyra majd előkerestem az elsősegélydobozt el láttam a sebeit utána levettem a kesztyűmet. Feltakarítam a vért utána be takartam majd letöröltem a könnyeit szerencsére a ruhája nem lett véres ellenben az enyémmel
- Nincs kedvem aludni - morogta
- Pedig azt kéne Cukorfalat - feletem
- Haj fel szeretnélek szabadítani - mormolta
- Ne kérj tőlem olyat, amit nem szeretnék meg tenni és te sem akarsz valójában - dorgáltam meg
- Miért törödsz velem ennyire? - kérdezte
- Mert padlón vagy meg, mert barátok vagyunk - válaszoltam
- Ne, hagyd, hogy elaludjak légyszí - kérlelt
- De pihened kell Pehelytoll - válaszoltam
- Az nem segít - mondta bánatosan
- Ne csüggedj Drágaság nem lesz jobb, amikor ki józanodsz és attól még rosszabb lesz, ha nem pihensz - magyaráztam
- De nem akarok másnapos lenni Al - jelentette ki
- Erre, akkor kellet volna gondolnod mielőtt alkoholt kértél Husktól - jegyeztem meg
- Na, de Al kérlek nem szeretnék másnapos lenni - kérlelelt
- Ez ellen nem tudok tenni Édes - válaszoltam
- Kár - felete szomorúan
- Sajnálom Kedvesem - mondtam neki
- Nem a te hibád Al, buta vagyok és ittam erről én tehetek - válaszolta keserűen
- Nem vagy buta és csak azért, mert még fel kell dolgoznod a szakítást - mondtam vigasztalás ként
- Meg bizhatok benned Édes? - kérdeztem
- Igen persze Szívem - felete
- Elmennék wcére, csak te maradj itt és ne menj sehova - mondtam neki
- Te tényleg Szívemnek szólítottál? - érdeklődőttem
- Igen Mi amor - kacsintott rám
- Oh oké - feletem zavartan
- Nem megyek sehova Rudi - jegyezte meg
- Bízom benned Kedvesem, de ne verj át - mondtam neki majd ki mentem a mosdóba miuttán vissza tértem (Név) az ajtó mellett állt elindultam felé ő meg ki rohant a szobából én utána
- Gyere vissza Kedvesem - kiabáltottam utána végig rohant a folyóson le az előcsarnokba a bárhoz futott majd fel ugrott a pultra
- Szabadság - kiabálta
- Gyere le onnan Édes - kértem őt
- Nem lehet Mi amor - felete a (démon kinézeted)
- (Név) kérlek gyere le onnan - kérte Husk
- Amúgy te most tényleg Mi amornak nevezted Alasztort? - érdeklődőtt a macska démon
- Igen annak nevezett drága barátom - válaszoltam (Név) helyett
- Szép az élet tralala - sétálgatott fel alá a (démon kinézeted) a pulton
- Túl sok az energiája - jegyezte meg a szárnyas
- Az biztos nem szabad hagyni, hogy legközelebb alkoholt igyon - feletem felnyujtottam a kezem
- Csak, ha meg teszed azt, amit eddig más előtt nem tetted meg - válaszolta (Név)
- Miért kínozol engem Édes? - kérdeztem
- Mert élvezem - kacsintott a pulton átcsorgó
- Jó legyen - adtam be a derekam (Név) kinyújtota a kezét én le segítettem a pultról aztán rá néztem Huskra utána a (démon kinézetedre) a szárnyas kérdően nézte rám meg a részeg személyre. Ekkor rá ébredtem, hogy mire is bólintottam rá, de mivel most már nincs vissza út közelebb léptem (Névhez) és megcsókoltam. A macska démon elképedten nézet minket, de nem szólt semmit gyorsan közömbös arcot vágott, mint, aki egy pár perccel ezelőtt nem képedt volna el. (Név) leült a bárhoz én meg mellé ekkor jutott eszembe, hogy nincs is kesztyű a kezemen elő húztam egy párat zsebemből és felvettem
- Amúgy Al miért véres a ruhád? - érdeklődőtt a szárnyas
- Ez egy hosszú történet drága barátom - válaszoltam közben figyeltem (Nevet), hogy nehogy eltünt jön a szemem elől
- Csak az én véremem van rajta mivel nyitogatam a szörny ketrecének ajtaját - fejtette ki a melletem ülő démon
- Al mit tettél vele? - kérdezte gyanakodva a macska démon
- Ezt beszéljük meg máskor - válaszoltam valaki közeletedett és fel bukkant Niffty
- Szervusz Kedvesem - köszöntem neki
- Üdvözlet úrfi - köszönt tisztelet tudóan
- Te jó ég hiszen a véres a ruhája az úrfinak ki kell mosnom - akad ki, amikor észrevette, hogy vér foltok tarkítják az öntözetemet
- Kedvesem megkérhetlek arra, hogy fel vidd (Nevet) a szobájába és ügyelnél rá, hogy ott maradjon, addig míg át öltözők - szóltam hozzá
- Persze úrfi - felete és kézen fogva (démon kinézeteddel) elindult fel én a szobámba teleportáltam majd át öltöztem ezután a véres ruhára néztem nem akarom ki mosni pedig lehet azt kéne. Elmentem (Név) szobájába a démon az ágyon táncolt Niffty meg értetlenül nézte
- Innen át veszem Kedvesem - szólaltam meg, ahogy belejebb léptem az ágyon táncoló a nyakamba ugrott Niffty biccentett aztán távozott be csukva maga után az ajtót
- Mi tartott ennyi ideig Vöröske? - kíváncsis kodott
- Hát átt kellett vennem a ruhámat - válaszoltam
- Niffty el vitte a kesztyűd - közölte
- Akkor az nem marad véres - jegyeztem meg
- Milyen kár érte - felete bágyadtan majd megfogta a fülem
- Mit csinálsz Édes? - kérdeztem idegesen ámbár ezt próbáltam leplezni
- Milyen puha - olvadozott
- Enged el kérlek - kértem, de nem érkezett válasz szépen lassan lettem az ágyra elaludt végre nehezen ment. Betakartam puszit nyomtam a homlokára le kapcsoltam a lámpát aztán el mentem az előcsarnokba onnan az étkezőbe sétáltam. Megvacsoráztunk utána rajtam és Huskon kívül mindenki más elment aludni
- Na akkor elmeséled - mordult fel a macska démon
- Csak ne mond el senkinek és ne boronálj - feletem ő bólintott ezután elmondtam neki mindent részletesen
- Ennyi most már mindent tudsz - ezzel fejeztem be a történetett
- Szóval akkor... - kezdett bele
- Ne mond ki, ilyen nem történt meg, mert ez lehetetlen - mordultam rá egy szeszélyes vigyorral mivel a mosolygást nem hagyom abba
- Ahogy akarod nekem mindegy - hagyta az egészet a francba ezután órákkal később lépések hangjára lettünk figyelmesek (Névnek) sziluette rajzolodott ki
- Szervusztok - köszönt majd leült az egyik bár székre
- Szia - köszöntünk vissza
- Nem kell el tiltani az alkoholtól - jelentette ki
- Pedig nagyon berugtál Kedvesem - jegyeztem meg
- Az egy dolog - morogta
- Hogy vagy? - kérdezte tőle Husk
- Nem jól, kicsit másnaposan - válaszolta én meg ki mentem a postaládához.
*(Név) szemszöge*
- Az egy dolog - morogtam
- Hogy vagy? - kérdezte Husk
- Nem jól, kicsit másnaposan - válaszoltam Al meg ki mentem az épületből
- Mit csináltam részegen? - érdeklődtem
- Biztos, hogy tudni akarod, hogy mi történt? - érdeklődőtt
- Igen - feletem ő elmondott mindent, amit Al megengedett neki
- Ennyit mondthattam a többit Alasztorból kell ki szedned - magyarázta
- Megpróbálom - feletem ekkor ért vissza egy borítékkal a kezében
*Alasztor szemszöge*
Be mentem az épületbe Husk és (Név) elméjülten beszélgetek valószínűleg érdekelte mit csinált részegen ámbár a macska démon nem mondta el, amit én mondtam neki, amikor oda értem elhallgatak
- Ez a tiéd Kedvesem - nyújtottam át a borítékot
- Köszönöm - felete és át vette tőlem majd fel bontotta
- Megint a titkos hódolód? - érdeklődőtt Husk
- Valószínűleg - válaszolta
- Még nincs vége a mai napnak? - kérdezte
- Nem még nem ért véget a nap - feletem ő elolvasta majd könnyek szöktek a szemébe
- Minden rendben Édes? - kíváncsis kodtam nem szólt semmit csak át adta a levelet a tekinetett elárulta, hogy nyugodtan olvasam el.
"Kedves Pillangó!
Részvétem az a szemét miatt érzett fájdalom meg a veszeteség ért is. Észleltem sokat ittál órákkal ezelőtt, ami ez alatt történt az az alkoholnak hatásának tudható be nem a te hibád, de nagyon féltény vagyok. Al veled volt egész végig és támaszt nyújtott már, ha nevezhetjük vigasztalásnak és segítségenek azt, hogy vigyázzott rád. Szeretlek ezt aszem már nem igazán tudom tagadni nagyon nagyon fontos vagy nekem és, ahogy már korábban mondtam azt szeretném, hogy boldog légy, ezért, ha nem mellettem találnád ezt meg, akkor barátságod mindennél többet ér.
Üdvözlettel Bíborvörös
Utóírat: Sajnálom, hogy a gyanúm beigazolodott ez az én hibám"
Miuttán végeztem vissza adtam neki ő még mindig a könnyeit törölgette
- Hogy lehet ennyire aranyos valaki? - tette fel a költői kérdést, amire nem vár választ
- Hát így mint láttod - adtam feletetett mégis aztán egy zsebkendőt nyújtottam neki meghatotta őt ez el fogadta majd ki fújta az orrát
- Még mindig nem értem miért kedves velem ennyire valaki - mormolta az orra alatt
- Erről majd beszélünk? - kérdeztem a fülébe suttogva
- Talán, de most semmi képpen - adott választ
- Rendben - mondtam majd vissza döntem, hogy normálisan ülje a széken
- Mit csináltam részegen Al? - fordult felém (Név)
- Jobb, ha nem tudod Kedvesem - feletem
- Ne már áruld el kérlek - kérlelt én meg ráztam a fejem
- Légszí - győzkött tovább
- Nem - válaszoltam
- Könyörgök Alasztor - könyörgött
- Sajnálom Édes, de erről tényleg jobb, ha nem tudsz - feletem
- Khm - köszörülte meg a torkát Husk és a tekintette sugallta, hogy ennek nem lesz jó vége
- Figyelj, ha elmondod akkor kérhetsz tőlem megint egy szíveséget - alkudozott a melletettem ülő
- Egyszerí vissza nem térő lehetőség - magyarázta (Név)
- Nagyon csábító ajánlat, de nem élek a lehetőséggel - tartottam magam vissza túl kecsegtető, de nem élhetek vele
- Miért utasítod el? - kérdezte bánatosan a (démon kinézeted)
- Mert, ha megtudnád mi történt, akkor utálnál engem meg magadat - válaszoltam
- Haj ne már - akad ki a melletem ülő démon
- Amúgy nem gondoltam volna, hogy annyira értékes ez az információ, hogy megint szíveségbe bocsátkoznál pedig megfogadtad, hogy nem fog ismét elő fordulni - magyaráztam
- Igaz - morogta (Név) utána lehajtotta a fejét a pultra
- Majd egyszer elmondod? - kérdezte a fejét nem felemelve
- Talán - válaszoltam ő erre fel kapta a fejét és a nyakamba ugorva át ölelt én vissza öleltem a szárnyas, csak megforgata a szemét, amint rá jöt mi tett a bár tőlem legtávolabb felétbe teleportált
- Bocsánat - szabadkozott (Név)
- Semmi baj Édes - feletem ezután elköszönt a macska démontól és elment a szobájába
- Nem köszönt el tőled - jegyezte meg Husk
- Tudja, hogy még találkozni fogunk a mai nap - közöltem vele
- Oh ezt nem tudtam - mondta
- Amúgy mit mondtál neki? - kérdeztem
- Elmondtam, hogy mit csinált, amikor még len voltatok, meg azt, hogy mitörtént, amikor le rohant a csókot kihagyva gondolom nem akarod, hogy megtudja - válaszolta
- Azért még nem szegné a fejemet a többiért igen - magyaráztam ő bólintott
- Megyek beszélek vele majd jövök Szia - köszöntem el
- Rendben Szia - köszönt vissza ezután felteleportámtam (Névhez), aki ült az ágyon és meredt a semmibe
- Baj van Édesem? - kérdeztem miközben leültem az ágya szélére
- Mindenek vége, semminek sincs értelme, üresnek érzem magam - magyarázta
- Már, hogy ne volna Kedvesem csak most még nem láttod a fényt az alagút végén, mert nem rég ért véget a kapcsolatod ez idővel jobb lesz - magyaráztam
- Biztos? - kérdezte egyenesen a szemembe nézve
- Teljesen biztos - válaszoltam ő ki mászott hozzám a szélére és átölelt én vissza öleltem
- Akkor beszélünk róla? - érdeklődtem miuttán elengettük egymást
- Miről? - nézett értetlenül rám
- Arról a ki jelentésedről, amikor azt mondtad idézem "Még mindig nem értem miért kedves velem ennyire valaki" - feletem
- Oh, hogy arra gondoltál, azért, mert életemben kevesen, de itt nagyon sokan nagyon kedvesek velem, de őt nem értem hiszen nem is ismertem, ezért nem értem miért kedves velem mondjuk azt sem értem, hogy lehet, hogy itt több barátot szereztem mint az életben - magyarázta
- Érdekes gondolatok Édes - jegyeztem meg
- Magyarázd el nekem, miért vagy velem kedves - kérte
- Mert barátok vagyunk - feletem
- De előtte is az voltál - jegyezte meg
- Igaz, de akkor arra törekedtem, hogy az legyek - válaszoltam
- Kit akarsz át verni Al? - kérdezte kíváncsian
- Na jó igaz, azért mert az követelte az illem - magyaráztam, mert ez valamelyest igaz
- Ja tényleg, mert te egy talpig úrjember vagy, aki udvarias - vonta le a következtettést én bólintottam
- Jó éjt Al - köszönt el
- Jó éjt Kedvesem - köszöntem vissza majd elindultam az előcsarnokba remélem elhitte, amit mondtam mivel az csak valamelyest igaz, még sem árulhatam el neki, hogy a közelébe akartam férkőzni, mert terveim vannak vele ez az igazság, amit, ha minden jól megy nem fog megtudni soha. Be értem az előcsarnokba a macska démon rosszaló pillantást vetett rám én közben leültem az egyik bár székre
- Mi az drága barátom? - kérdeztem tőle
- Semmi különös, csak azon gondolkodok, amit mondtál - felete
- Ő sosem tudhat erről meg a másik dologról - közöltem vele
- Egyszer el kell mondanod neki, a másik meg az a dolog, amiről azon az estén beszéltünk mikor itt járt a kaszás és hozott (Névnek) egy borítékot? - érdeklődőtt
- Pontosan - mondtam
- Nem lehet ő nem tudhatja mit csinált részegen - makacskodtam
- Azt csinálsz, amit akarsz, de ha igaz az, amit... öm.... feltételzünk, akkor el fogod mondani neki - magyarázta
- Nem az lehetetlen, de az igaz, hogy ő elég kíváncsi és makacs szóval nem nyugszik míg ki nem derítí a dolgott, de amíg ez nem következik be addig nem szándékozom el árulni neki - feletem
- Én nem szólók bele ez a te dolgod, de vajon meddig tudod titkolni magad előtt, hogy kötelék van közted és közte - magyarázta
- Te most azt csinálod? - kérdeztem
- Én nem boronálok, csak azt mondtam, hogy kapocs van köztettek, ami nem feltétlenül romantikus, de attól még valami össze köt titeket - válaszolta
- Érdekes gondolat, de nem hiszem, hogy ez lehetséges - jelentettem ki
- Igazad van téged ismerve ez nem történhetett meg, ha másról lenne szó akkor lehet, de így nem - vakarta meg a feje búbját
- Akkor úgy gondolom ez a gondolatot elvethetjük igaz? - érdeklődőttem
- Igen persze, de attól még az.... - kezdet bele
- Nem ilyen egyáltalán nem történt - folytottam belé a szót
- Attól félsz, ha ki lesz mondva akkor valóságá válik? - érdeklődőtt
- Nem drága barátom én nem félek semmitől főleg nem egy lehetetlen dologtól, ami egy undorító fertő és én nem rendelkezek ilyennel - mondtam a szokásos mosolymat egy szeszélyes vigyor váltotta fel
- Rendben, akkor ezt ne hozzam szóba többször? - kíváncsiskodott
- De csak ne ilyen gyakran emlékeztetned kell, hogy józan eszemre kell hallgatnom az ösztöneim helyett - válaszoltam
- Csak ne mondjam ki? - kérdezte
- Igen nem szeretném, hogy bárki bármi féle tudomást szerezen erről vagy arról, hogy van valami - feletem
- Rendben - válaszolta majd töltött egy kis szokásosat
- Ha megtudják, hogy ő meg Éjosz szakítottak, akkor valószínűleg fel csapnak kerítőnek - jegyeztem meg utána bele kortyoltam az italomba
- Az lehet, de én attól tartok, hogy Angel fel akarja dobni ezért elviszi bulizni - jegyezte meg kis híján félre nyeltem az ittalt
- Nem lesz egy kis nyugi sem - jelentettem ki
- Hát, ha minden áron a testőre akarsz lenni - felete én bólintottam
- Ez előbb majdnem félre nyeltél? - kérdezte gyanakodva
- Igen elő fordul az ilyen - válaszoltam
- Ez így van, de pont, akkor amikor mondtam a feltélezésem - jegyezte meg
- Meglepetél vele - mondta neki
- Ez selytettem - vágta rá
- Szerinted vissza tér még az a szemét? - váltott témát
- Szerintem igen - feletem
- Szerinted? - kérdeztem vissza
- Én is így gondolom nem szabadulunk meg tőle ilyen könnyen - válaszolta én bólintottam majd megittam az ittalt aztán elköszöntünk egymástól Husk nyugovóra tért. Be mentem a szobámba gondolkodni nem jön álom a szememre. Olvastam egy kicsit újságot, de gyorsan végeztem vele nem igazán tudtam mit kezdeni magammal ezért elmentem (Név) szobájába, hogy megnézzem minden rendben van vele. Nyugodtan feküdt könnyek folytak a szemén nem lep meg erre számítottam, most jutott eszembe a boríték, amit a halál adott neki azt rajta kívül más nem olvasta tudom hova rakta itt az ideje, hogy elolvasam. Elő kerestem a borítékot aztán ki vettem a levelet belőle utána neki álltam az olvasásának.
"Tisztelt (Teljesnév)!
Tájkoztatom Önt, amiről biztosan tud mivel a küldödtünk elmondta magának, hogy egy sötét jeggyel ellátott egyén érdeklődőtt maga után, hogy ön életben van még vagy sem ezt az információt nem adtuk ki ennek a személynek, mivel ez bizalmas dolog és a kárhozott lélek sötét jegyet visel. Ezen kívül szeretnék megkérni arra, hogy mivel kedveltséget szerzet a Purkatoríumban, ezért felkérjük Önt a Keser völgy társ tulajdonosi pozícióra. Reméljük elfogadja, ha nem akkor erre nem kell választ adnia, ha megfelel abban az esetben várjuk a válasz levelét. Bárhogy is dönt arra kérjük ne mondja el ezt senkinek megértését köszönjük.
Üdvözlettel: Selfora
Utóírat: Azért kell titokban tartania ezt, mert ez, ha ki derűl, akkor nagy veszélybe kerül, mivel sokaknak
fáj a foga Keser völgyre"
Oh szóval ez az, amit mindenki előtt is titkolt, de én még is kiderítettem. Ez miatt most már nem csak az eredeti okért akarok a közelébe férkőzni mostantól van még egy okom ezzel hatalmas hatalomra és előnyre tennék szert. Nem tudhatja meg, hogy tudom vissza raktam a levelet a borítékba azt meg a szekrénybe, ahonnan ki vettem. Leültem az ágy szélére és figyeltem az alvó (Nevet) valószínűleg nem fogadta még el mivel nem láttam, hogy a posta láda közelében járt volna, ami azt jelenti, hogy még gondolkodik a dolgon. Egy ideig csak néztem őt aztán meg simogatam a fejét utána meg fogtam a kezét a könnyek abba maradtak a szabad kezemmel le töröltem a könnyeit. Eleget időztem itt az idő, hogy elmenjek aludni tápászkodtam fel és elengedtem a Kedvesem kezét, aki erősen fogta megpróbáltam ki húzni a fogásából a kezem, de nem sikerült. Már megint itt ragadtam akaratom ellenére kellett nekem megfognom a kezét. Megakartam nyugtatni, vissza ültem az ágy szélére puszit nyomtam a homlokára. Hol őt néztem hol meg híreket olvastam eléggé unatkoztam annyira, hogy megfordult a fejemben, hogy megcsókolom, de elűztem ezt a gondolatot. Mi a francért gondoltam erre? Mi folyik a fejembe? Lehetetlen az a gyanú, amit Huskkal fejtegetünk órákkal ez előtt, de az nem lehetséges. Ezt a gondolatott is elűztem inkább próbáltam a terveimre meg a cikkekre figyelni, de néha-néha rá pillangattam az alvó démonra. Pár perc múlva sötétednik kezdett a kép és annyit éreztem, hogy eldölök valószínűleg elaludtam.