Fekete lakcipő👞 (Alasztor X Reader)

Észok hajnal🪶🦙🪄👞(29)

*Alasztor szemszöge*
Félálomban voltam és érzetem, hogy valami vagy valaki átölel ámbár lehet csak halucinálok, de ki tudja viszont és is ölellek valamit vagy valaki szóval elég fura ez az egész. Még nincs kedvem fel kelleni szóval még várat magára ez a relytéj annyira nem érdekel, hogy felkelljek emiatt. Annyi biztos, hogy furcsa nyugadság áraszt el valami féle biztonság érzettem van a rendkívül szokatlan, de majd pár perc múlva kiderül addig nem fog érdekelni. Egy pár perc múlva kinyitottam a szemem, hogy megnézzem, amit úgy bár csukott szemmel nem láttam. Megpillantottam (Nevet), aki a karjaimban fekszik átölel az arca a plafon fele néz és könnyek folynak a szeméből a kezei erősen kapaszkodnak a pizsama felsőmbe. Meglepedségemben körbe néztem az én szobámban vagyok, de akkor (Név) mit keres itt és, hogy került ide. Le töröltem a könnyeit majd puszit nyomtam a fejére ez megnyugtatta, ha fel ébredt ki kérdezem őt. Olyan aranyos nagyon békésen alszik a kis Édes ezt a pillanatot nem cserélném el semmire sem. Te jó ég. Miket nem gondolok? Mi a franc ütött belém? Édes és aranyos? Valami komoly baj van a fejemben. Van ez ellen orvoság vajon? De vajon mi bajom van? Valami megfertőzödőtt? Ha igen akkor mi? Talán elkéne mennem orvoshoz?
- Al? - kérdezte ezzel ki zökkentet a gondolataimból
- Igen Kedvesem? - kérdeztem vissza

- Már egy ideje szólongtalak nagyon elgondolkodtál - magyarázta a hangjában szomorúság és keserűség csengett
- Oh sajnálom Édes - kértem elnézést és megszokásból puszit nyomtam a fejére utána rá jöttem, hogy megfeledkeztem arról, hogy most ébren van, de nem igazán zavarta más gond miatt busul a feje
- Semmi baj - fogadta el az elnézést kérésemet
- Mi történt az éjjel, hogy itt kötöttél ki? - kérdeztem
- Éjosz megtámadott a folyosón és erőszakoskodott velem bántani akart - mondta és lesütötte a szemét szégyelli pedig nem tehet arról, hogy az a nem normális szexuálisan bántani akarta egy kicsit szorosabban ölelt, de ügyelt arra, hogy ne fojtson meg biztonságban érzi magát a karjaimban ez az a dolog miatt van és mivel én elértem azt a szintet, hogy tőlem nem lesz pánikrohamja, de nem gondoltam volna, hogy ezért kötődni fog hozzám. Mondjuk hatással vagyunk egymásra ezt kár is tagadni, de hogy kötelék jöjjön létre ez hihetetlen ez nem lehetséges ilyen nem történhetett meg. Egy időre távol kell tartanom magam tőle, ami nem lesz egyszerű, de sok minden múlik rajta szóval nem szabad kockáztatnom
- Az a szemét ne aggódj Kedvesem majd én megoldom, hogy ne történjen ilyen többször - nyugtadtgatam
- Nem kell nem ér annyit - mondta keserűen valami féle apró fájdalom futott át rajtam föl emeltem az állát és megcsókoltam
- Ne mondj ilyet igen is számít - mondtam
- De így igaz - mondta és ismételten meg csókoltam
- Számít és nem vitatkozom ebben a dologban veled - feletem
- Miért raggadunk mindig együtt egy olyan helyen, ahol csak mi ketten vagyunk? - kérdezte a szemei a drágábbnál drágább kincseket megszégyenitően ragyogóan csillogtak
- Nem tudom néha én is ezen mélyázom magányomban - feletem
- Nézük meg, hogy fel kellt-e Husk - jegyezte meg én bólintottam ő elengedett én is őt fel tápászkodtunk az ágyról majd át öltözve ki léptünk a szobából, amint át mentünk a küszöbön ő megfogta a kezem szegény retteg, hogy újra kezdődik a rémálom, amit már egyszer maga mögött hagyott. Be csuktam az ajtót aztán magamhoz öleltem őt ő vissza ölelt
-

Nem hagyom, hogy bárki bántson - suttogtam a fülébe ő megcsókolt ezzel nagyon meglepett ezért visszacsókoltam miuttán elváltunk egymástól meg bántam ezt a tettem. Elindultunk a folyosón egyszer csak léptek zaja hallatszodott aztán Éjosz jelent meg (Név) erősen belém kapaszkodot
- Lám lám nem mersz egyedül mászkálni te gyáva és még te akartál megölni - mondta gonoszul nevetve az ezüst szemű
- Most is megtenném, ha tudnám, hogy nem akadályoznak meg ebben - morogta
- Távozz kérlek míg szépen kérem - mondtam az árny menyétnek
- Jaj jaj csak, hogy tud nem megyek sehova úgy is tudom, hogy a beléd kapaszkodó liba nem ártalan és megcsalt veled, mert egy kis ribanc - magyarázta a sötét kék hajú
- Már megbocsás, de én nem csaltalak meg - morgolodott
- Nagyon rosszul értesűltél barátom, de ő sosem csalt meg téged főleg nem velem - magyaráztam
- Meg ne merészeld őt még egyszer libának vagy ribancnak nevezni, mert ő nem az - közöltem vele
- Oh mert azt te olyan jó tudod te tudtalan tanulatlan gyökérzet pojáca - piszkálodott Éjosz, (Név) egyszer csak elengedett és neki támadt az exének megpróbáltam szét választani őket nagy nehezen sikerült a Kedvesem félholtra verte az árny menyét démont majd nem megölte. (Névvel) együtt lementünk az előcsarnokba mérges rám, mert nem hagytam neki, hogy megölje Éjoszt. Leült a bárhoz én mellé ültem Husk meg éppen akkor vissza érkezett meg a szemét ki dobásból
- Mitörtént (Név) te miért vagy véres Al neked meg miért gyűrött és véres a ruhád? - kérdezte közben gyanakodva méregetett minket a Kedvesem megvettő pillantást vetett rám ezzel azt üzente, hogy mondjam el én, mert ő nem hajlandó rá
- Annyi történt, hogy (Név) majdnem megölte Éjoszt én meg megakadájoztam - magyaráztam tömören közben a tekintettemmel azt üzentem a macska démonnak, hogy majd elmesélem a teljes storty, csak (Név) miatt nem most szeretném el mondani ő bólintott majd töltött italt nekem meg a Kedvesemnek. Órákkal később megreggeliztünk utána leültem a bárhoz és vártam a megfelelő pillanatott, amikor nem lesz más az előcsarnokba csak én meg Husk és akkor elmondom neki. Ez pár perc múlva megtörtént aztán elmeséltem Husknak a dolgokat majd kimentem a postaládához ki vettem a leveleket aztán vissza mentem az épületbe. Majd fel mentem (Névhez), hogy megnézem minden rendben van-e. Amikor beléptem a helyiségbe a saját vérében fetrengő Éjoszt találtam az ágy előtt tőle négy-öt lépésre állt (Név) csurom véresen egy késsel a kezében látszott rajta, hogy a megőrülés szélén áll és, hogy segítség nélkül nem tud vissza jönni. Közelebb mentem hozzá ő felém fordította a fejét és egy kicsit oldalra biletve a fejét nézet reám a kérdően, szomorúan, ijedten és kétségbe esetten könnyek folytak végig az arcán teljesen meg van zavarodva a drága szívem
- Maradj ott ne gyere közelebb - mondta keserűséggel meg szomorúsággal átitatott el csukló hangon el ejtette a kést és védekezően maga elé tartotta a kezét
- Nincs semmi baj - mondtam neki nyugodt hangon és már csak karnyújtásra voltam tőle
- Menj a közelemből egy szörnyeteg vagyok próbálok meg változni, de nem megy kérlek maradj tőlem távol nem akarok mást is a sötétségbe rántani magammal azt nem élném túl megölne a bűn tudat már, ha lenne olyanom - mondta közben tett egy lépést hátra felé és kezeivel védekező állást tartotta a továbbra is. Megragadtam a karját közel húztam magamhoz majd át öleltem ő vissza ölelt egész testében remegett
- Shh nem lesz semmi baj ő tehet róla egyátalán nem kellett volna ide jönnie mégis megkisértette a sorsott azt kapta, amit megérdemelet. Nyugodj meg már senki sem bánthatt téged megígérem. Nem vagy szörny, csak egy démon, aki önvédelemet alkalmazott a támadojára - vigasztaltam ő fel nézet rám a zöld csillogó szemeivel
- Megöltem? - kérdezet
- Nem tudom nézük meg - feletem majd elengedtem őt és leguggoltam az árny menyét démonhoz még lélegzik nem halt még meg
- Mi a helyzet? - kérdezte félénken, de egy iciri piciri izgatotságott lehett fel fedezni a hangjában
- Életben van - válaszoltam majd fel nyalábóltam félholt testét és megindultam (Névvel) a nyomomba az orvosi szobába el láttam a sebeit majd fel vittük a szobájába aztán ott hagytuk vissza mentünk a Kedvesem szobájába ő ruhát cserélt én meg fel takarítottam a vért aztán megtisztitottam a kést. Majd leültem az ágya szélére ő mellém telepedett és bágyadtan bámult a messzeségbe
- Kis híján megöltem őt veszélyt jelentek rá meg mindenkire - jegyezte meg keserűen
- Nem, dehogy ő megérdemelete mást meg, ha nem érdemli meg nem fogsz bántani nyugodj meg - vigasztaltam
- Szerinted ártalmatlan vagyok? - kérdezte sötéten
- Nem, de nem vagy teljes mértékben ártalmas - feletem
- Szóval igen - jegyezte meg és hátat fordított nekem
- Ez nem így van - magyaráztam
- Mindegy - engedte el
- Csak össze vagy zavarodva nem lesz semmi baj - próbáltam jobb kedvre deríteni
- Talán igazad van - hagyta annyiban a dolgot
- Két leveled jött - váltottam témát majd át nyújtottam neki a két borítékot
- Köszönöm, hogy fáradtál azzal, hogy felhozd nekem - mondta hálásan majd át vette a borítékokat
- Semmiség - feletem az egyik biztosan a titkos hódolójától jött, de a másikon sincs feladó az vajon kitől jött fel bontotta a titkos hódolótól jött borítékot majd olvasni kezdte én a válla felett néztem, amit olvas.
"Kedves Pillangó!
Nagyon szeretlek, amikor hallotam, hogy mit tett az a szemét olyan mérges lettem, hogy majdnem kárt okoztam benne érted, csak nem akarok le bukni előtted meg nincs rá lehetőségem. Pedig érted még a csillagokat is le hozznám az égről, ha az kell, hogy boldog és biztonságba legyél. Nagyon nagyon szeretlek enyhén növekszik a gyengéd érzelmeim írántad. Ne aggódj egy olyan dolog jutott a fülembe, hogy valószínűleg nem sokáig lesz az itt lévők sorába, de ennél többet nem tudok.
Üdvözlettel: Bíborvörös
Utóírat: Szeretlek gyönyörű virágszálam"
Mosolyt csalt ez a levél az arcára és egy kicsit bele is pirult teljesen megfeletkezetve arról, hogy nincs egyedül a szobában
- Én is szeretlek Bíborvörös - szólalt meg
- Oh csak nem elnyerte a szívedet az ismeretlen levelező lovag Édes? - kérdeztem ő erre még jobban elpirult
- Nem, én csak barátként szeretem - hebegte
- Mitől vagy ennyire zavarban Kedvesem? - érdeklődtem
- Csak elfelejtettem, hogy te is itt vagy - válaszolta aztán el tette a levelet majd a második borítékot vette a kezébe értetlen fejett vágott majd megszagolta a borítékot majd rá nézet a címzésre majd rám aztán megint oda aztán vissza ez így ment egy pár percig
- Mi az Kedvesem? - kérdeztem
- Biztos, hogy ez nekem jött? - kérdezte értelenül
- Igen miért? - feletem
- Csak, mert furcsa - válaszolta relytéjesen
- Mien illata van? - érdeklődtem
- Vanília - felete
- Ez jelent valamit Édes? - kíváncsiskodottam
- Talán - mormolta aztán vett egy mély levegőt nyelt egyet és fel bontotta a borítékot ki vette a levelet szét hajtotta le rakta a borítékot, amiből egy másik levél esett ki. Mi a túró? Fel vette a földön landolt borítékot az is le rakta majd neki állt a levél olvasásának.
"Kedves (Név)!
Tudom biztosan furcsálod, hogy leveled jött tőlem mikor megbeszéltük, hogy cetlivel kommunikálunk, de ez nagyon fontos. A borítékban találsz még egye borítékot, amit el kell jutattnod valakihez, akit a másik boríték címzésén találsz meg. Sajnálom, hogy gondot és bármilyen bajt okoztam ezzel nem állt szándékomban bocsánat legközelebb előre szólok, csak akkor jutott eszembe, hogy szóljak, amikor már tök mindegy volt. Még egyszer sajnálom a kellemetlenséget, amit okoztam ezzel. De fontos lenne, ha eljutattnád azt a levelet, amit elküldtem mivel ez ahoz a dologhoz kapcsolodik, amiről beszéltünk. Azért téged kérlek erre, mert te vagy a legjobb és benned megbízom, hogy biztonságban eljuttatod meg egy bizalmas emberhez kell elvinned, aki nem bízik meg akár kiben és te vagy a leghűségesebb és legmegbízhatóbb a te csoportotba.
Üdvözlettel: Mary
Utóírat: Kérlek ne bontsd fel a másik boríték és ne felejtds el ez nagyon fontos ne hagyd el vagy ne veszítsd el"
Oh most fényderült valamire, amiről eddig nem tudtam igaz nem sok érek ebből, de annyi biztos, hogy fontos dologról van szó. Össze hajtota majd vissza tette a levelet a borítékba utána el rakta a többi közé. A másikat meg zsebre vágta úgy tűnik követi az utasítás és nem bontja fel biztos tiszteli ezt a Maryt vagy ki csodát. Vissza ült mellém aztán rám szegezte gyönyörű csillogó zöld szemeit én csak vissza néztem rá. Most nem volt megvettő vagy elitélő a tekintette, csak mélyen nézet az szemembe egészen a lekemig kívülről nem látszott, de a teljes lényem és minden egyes porcikám meg remegett. Tehetlenek és gyengének éreztem magam vele szemben, mintha elszívta volna minden erőmet és ez ellen nem tettem volna semmit hagytam ezt megtörténi, mert ennek így kellet lennie meg a lelkem mélyén erre vágytam volna mindigisen. Nem tudom milyen bajom van, de azt tudom, hogy a közelében nem vagyok teljesen ön magam ezért kell találnom alkalmat arra, hogy egy kis időre távol tartsam magam tőle, hogy megedződjek és ne kövesem el azokat a hibákat, amiket elkövettem az az idő alatt míg jobban megismertük egymás vele és elkezdtem a közelébe férkőzni. Rá fogok jönni arra, hogy mi folyik a fejembe és megtalálom rá a gyógymódott
- Al - szólított meg egy kis idő után ezzel vissza rántva a valóságba
- Igen Kedvesem? - reagáltam
- Nagyon elgondolkodtál, mert már egy jó ideje nézzel némán anélkül, hogy megszólalnál - magyarázta
- Oh igen, hát felettébb érdekes az a levél, amit kaptál - mondtam
- Engem csak meglepett nem számítottam erre - motyogta
- Ki az a Mary? - érdeklődtem
- Neked nem kell mindenről tudnod - felete
- Oh elnézést Édes nem mindig tudok parancsolni a kíváncsiságomnak - magyaráztam
- Miért valaha tudtál neki parancsolni? - kérdezte
- Parancsolsz? - kérdeztem vissza egy arasznyi volt köztünk ő elpírult
- Semmi - mondta zavartan
- Most már mond - feletem neki
- Sosem tudtál parancsolni a kíváncsiságodnak te kíváncsi fáncsi - mondta fülig vörödve
- Oh így gondolod kíváncsi Édesem - mondtam neki ő megborzongott a szavaimtól én meg ezt kihasználva megcsókoltam őt majd elváltam tőle ő mérges pillantást vetett rám a zöld szemivel aztán elnézet a messzeségbe
- Remélem már láttod Kedves, hogy nem is vagy szörnyeteg - szólaltam meg ő kérdően nézet rám
- Biztos vagy benne? - kérdezte félve a választól
- Teljesen biztos - feletem majd puszit nyomtam a fejére aztán ki sétáltam a szobájából be csukva magam után az ajtót végig sétáltam a folyóson a szobámba majd leültettem a fotelembe és olvasni kezdte a mai napi újságot.
*(Név) szemszöge*
Miután elment percekig csak ültem értetlenül ez az egész nagyon furcsa volt. Össze kell szednem maga van egy feladatom elkell vinnem a levelet Zentában valakinek azt nem mondta a levél, hogy hogy néz ki az, akihez el kell juttanom a borítékot át vizsgáltam a tárgyat és annyit tudtam meg, hogy az illetőt Észoknak hívják végül is ez egy nyom, amiből tudni fogom kinek kell odadnom ezt a borítékot. Újra zsebre vágtam a levelet majd fel tápászkodotam az ágyszéléről fájdalom nyílalt a lábaimba. Mi a túró? Bakker vérzik a térdem a nadrágomon egy vágás látszott, amiből folyta a piros folyadék. Ez a seb valószínűleg, akkor keletkezett, amikor dulakodtam Éjosszal. Ki botorkáltam a folyósra egyre jobban vérzett valószínűleg mély sebbet ejett teljes át áztatta a nadrág szárát. Lassan haladtam egy idő után már csak vonszoltam magam egészen az egyik ajtóig. Nem tudtam tovább menni, annyira fájt aztán percről percre a fájdalom egyre nagyobb és elviselhetetlenebb lett neki döltem az ajtónak, de az nem volt rendesen becsukva ezért kinyít én össze rogytam éreztem, hogy kopan a padlón a fejem aztán elvesztettem az eszméletemet.
*Alasztor szemszöge*
Olvasok nagyban bele merülve az újságba egyszer, csak lépésekre lettem figyelmes fel néztem az ajtó, amit csak be hajtottam egy kicsit kijjebb nyílt lettem az újságot és kíváncsian figyeltem a szobám bejáratátt, ami nem sokkal később kinyílt. (Név) esettbe a szobámba koppant a feje a padlón majd eszméletét vesztette. Felpattantam oda rohantam hozzá és letérdeltem mellé, hogy megnézzem mitörtént ekkor pillantottam meg a sebbett a térdén valószínűleg az Éjoszos össze csapás közben szerezte. Karomba vettem elmentem vele az orvosi szobába letettem az egyik ottani ágyara felhajtottam a nadrágja szárát majd bekötöztetem sebbét majd csetitémtéssel meg idéztem Nifftyt
- Miben lehetek a segítségedre úrfi? - kérdezte az egy szemű
- Kedvesem hozznál egy tiszta nadrágot (Névnek) aztán át raknád, mert egy csúnya mély sebbe össze vérezte a mostani nadrágját - feletem
- Rendben úrfi - mondta Niffty aztán eltünt egy perc múlva vissza tért én előfordulatam a pici démon át öltöztetette (démon kinézetedet) aztán elment ki mosta a nadrágot aztán megvarta és ki teregete
- Ha megszáradt, akkor elvisszem (Névnek) a nadrágot úrfi - mondta a házvezető démon miuttán végzett
- Rendben köszönöm Kedvesem - köszöntem meg
- Ha bármire szüksége van úrfi, akkor szólj - mondta Niffty majd elköszöntünk egymástól ő meg ment a dolgára. Én karomba vettem (Nevet) és felvittem a szobájába lettem az ágyára betakartam aztán leültem az ágy szélére.
*(Név) szemszöge*
Valami puhán fekszem ez nem kezdődik jól kinyitom a szemem Al az ágy szélén ül a gondolataiba merülve oké, hol vagyunk. Ez az én szobám, de nem itt estem össze szóval a vöri hozott ide közben halkan felülök nem ez a nadrág volt rajtam. Te jó ég! Jó nyugi ez csak egy rossz álom semmi több próbáltam magamat nyugtatni
- Kedvesem végre magadhoz tértél - szólalt meg a szarvas féktelen düh öntött el
- Hogy érzed magad? Már nem fáj a lábad? - kérdezgetett, de mivel most éppen a haragomat fogom vissza ezért nem szólalok meg ő az arcomat fűrkészte a piros szemeivel
- Mielőtt nekem jönnél én csak el láttam a sebedett és ehez feltűrtem a nadrág száradat, az át öltöztetést rá bíztam Nifftyre, aki ki mosta a nadrágod, ha megszáradt elhozza neked - magyarázta rá jött, hogy mérges vagyok, de honnan ezt, hogy csinálta? Haragom ettől egy csapásra elszállt, amit szintén nem értek mondjuk ez nem olyan nagy gond
- Jobban vagyok és már nem fáj a lábam köszönöm, hogy segítettél - szólaltam meg egy könnyen nem szabadulok meg tőle, ha csendbe maradok, mert addig nem fog elmenni míg szóra nem bírt
- Ennek örülök - mondta vidáman aztán felállt és elindult ki felé
- Viszlát Édes - köszönt el
- Viszlát Al - köszöntem vissza majd elment ezután talpra álltam. Hmm... van egy olyan érzésem, hogy ő készül valamire, csak momentán nincs rá időm meg semmi kedvem ezzel foglalkozni szóval nem érdekel majd úgy is kiderül nekem van jobb dolgom. Ezekkel a gondolatokkal batyogtam le a lépcsőn át a csarnokon ki a fő bejáraton egy fordulat jobbra egy kis séta után balra aztán megint balra után jobbra eztkövetően egyenesen végül le fordulás egy mellék utcába ott végig míg nem elértem a célt. Megérkeztem Zentában már csak meg kell találnom azt, akinek a levelet hoztam vagyis keresnem kell az Észok nevű démont. Remélem gyorsan meg lesz ez a helye sem túl barátságos a pokolban lévő helyekhez hasonlóan, ezért szeretnék minél előbb végezni. Van egy olyan érzésem, hogy itt nem látnak szívesen csak úgy jött ment démonokat, de eddig csak csúnya pillantásokat és tekinteteket kaptam, ami addig jó míg nem válnak tetté. Be húzodtam az egyik sarokban és onnan óvatosan nézelődtem, hogy senkit sem zavarjak egésze, addig csináltam, amíg egy bárány démon oda nem jött hozzám
- Szervusz Hegyi juhar mit keressel itt? - szólított meg
- Szia egy Észok nevű démont keresek - válaszoltam neki
- Miért keresed Hegyi juhar? - faggatozott
- Egy levelet hoztam neki - feletem
- Értem egy pillanat és jövök - mondta én bólintottam ő eltűnt abba az irányba, ahonnan jött.
*Észok szemszöge*
Ücsörögök a félhomásban a Haszva kocsma bárjánál, ami Zentában van. Iszom a Koffien nevű ittalt pár perc múlva belép a helyiségbe Dekerc a megfigyelő tagja a csapatunknak a többiek elcsendesedtek és füleltek
- Főnök egy ismeretlen démon érkezett egy pár perce - jelentette a flör démon
- Hogy néz ki az idegen? - érdeklődtem
- (démon kinézeted) - válaszolta Dekerc
- Mályha kérlek tud meg tőle mit keres itt - kértem meg a nem messze átcsorgó bárány démont
- Rendben Főnök - egyezett bele Mályha majd ment, hogy találkozzon a jövevénnyel pár perc múlva visszatért
- Na mi a helyzet? - érdeklődtem
- Az ismeretlen démon azért érkezett ide, mert téged keres, azért mert egy levelet hozott neked - felete bárány démon
- Menj és kérdezd meg tőle, hogy oda adja-e neked a levelet, ha igen gyere vissza a jövevény nélkül, ha nem hozd őt ide - mondtam neki a bárány démon bólintott majd el hagyta a helyett nem telt bele sok idő és ismét visszatér, de nem volt egyedül egy ismeretlen démon volt vele
- Ő Észok? - kérdezte az ismeretlen démon
- Igen - felete neki Mályha
- Ki vagy te? - kérdeztem az idegentől
- Oh én (Név) vagyok - válaszolta
- Te vagy Észok? - próbált bizonyosodni arról, hogy én vagyok-e az, akit keres én bólintottam
- Úgy hallottam, hogy levelet hoztál nekem kitől jött és téged ki küldőtt? - kérdeztem
- Mary küldött, hogy adjam át neked az ő levelét, ha nem hiszel nekem, akkor odadom a levelet és olvasd el magad - válaszolta a (Név) nevű démon
- Rendben - egyeztem bele nem lehet tudni, hogy igazat mond-e vagy sem. Ő át nyújtotta a borítékot aztán vissza állt oda, ahol eddig átcsorgott
- Nyugodtan foglalj helyett - mondtam neki
- Köszönöm - felete hálásan majd helyett foglalt
- Kérsz valamit inni vándor? - kérdezte Pekró (Névtől)
- Egy pohár vizet kérek szépen - felete nagyon udvarias hmm... ne siessük el a dolgokat. Bontsuk fel a borítékot téptem fel majd ki vettem a levelet és szét hajtottam.
"Kedves Észok!
Felviradt Éhok, ami annyit tesz, hogy közeleg a Vérhold. Jobb, ha viggyázol túl sok a figyelő szempár. Vannak a hideg sötét tekintettek meg a kiváncsi szemek. Hozd a papírokat és a jegyzeteket a megbeszélt helyre és legyél nagyon óvatos. Én ott várlak majd a dokumentumokkal meg a csomaggal. A dobozra rá erősített levélben lesznek a további utasítások. Ne nyisd fel a dobozt, ha meg vagy a levél utasitásaival ne csinálj semmi hülyeséget és feltűnőtt. Vigyázz magadra és légy óvatos meg résen.
Üdvözlettel: Mary
Utírat: A futár új tagja a szervezetnek, de megbízható tagja a társoságnak. Szóval megbízhatsz benne nem lesz baj. 100%-ig ártalmatlan és biztonságos tag, ha ez nem lenne elég Himari a tanúrá, hogy hűséges tag ez a személy"
Végére értem a levélnek majd felnéztem és vissza raktam a borítékba majd zsebre vágtam az egészet majd a víz ivóra néztem. (Név) nevű démon kérdően nézet rám vissza nem bontotta fel szóval nem tudja mi áll abban a levélben, amit Mary nekem küldött ez azt jelenti, hogy valószínűleg ő nem volt a felkelők között, akik lázadoztak, mert lassan és át gondoltan akarta a szervezet a változásokat elhozni, de ez a társosághoz csatlakozó csoport egyes tagjainak nem tetszett ezért három felkelés volt. Aminek mindegyike le lett verve, de ezek után is maradtak elégedetlenek, akik hangott adtak a nem tetszésűknek pont ezért nem bízom egy küldöncbe vagy futárba, aki közülük való. Ámbár, ha Himari úgy gondolja megbízható, akkor én nem vonhatom kétségbe az ő döntését és véleményét. Mondjuk próbára tehetem mivel csak egy vérbeli ellenálló tudja az egymást azonosító jel szavakat így ki próbálhatnám, hogy tényleg megbízható-e vagy sem
- Szép a nap sütőte szél - mondtam neki ő elgondolkodott egy idejig hezitált mint, aki nem érti a helyzetett
- Igen mint az eső utáni köpönyeg - válaszolta
- Por felhő kicsiny szemei - mondtam a következőt
- Félszeg madárka édes könnycseppei - felete, de nem igazán értette a dolgot
- Barát vagy vagy ellenség közelgő árnyék? - érdeklődtem
- Te lázadó vagy? - kérdezett vissza (Név) nem tudta mire vélni, hogy lázongó jel szavakkal szólok hozzá
- Nem, és te? - adtam választ ő meg rázta a fejét
- Szóval teszteltél? - kíváncsiskodott
- Igen - feletem
- Nem bízol bennem - jegyezte meg
- Oh már értem miért tudod - feletem a megjegyzésére kémkedett a lázadok után ezért tudta a válaszokat ez megmagyaráz mindent most már értem
- Köszönöm, hogy elhoztad a levelet (Név) és bocsánat, hogy nem bíztam benned - kértem tőle elnézést
- Szívesen és semmi baj, ahogy a mondás tartja jobb félni mint megijedni - fogadta el a bocsánat kérésemet
- Most viszont én megyek, mert valószínűleg már hiányolnak vagy keresnek egy szóval viszlát - köszönt el és már indult volna, de Dekerc és Mályha megakadályozta a távozásba
- Hova sietsz? - érdeklődtem
- Mennem kell haza - felete idegesen
- Hol laksz? - kiváncsiskodtam
- Hét utcával arrébb egy hotelben - felete
- A Happy Hotelben? - kérdezte a flör démon
- Igen ott - felete egyre feszültebbé és idegesebbé vált
- Miért vagy ilyen ideges? - kérdeztem rá
- Tulajdonképpen van egy démon, aki nem tudja, hogy el jöttem a hotelből, ha rá jön, hogy nem vagyok ott meg fog keresni és az nem lenne jó senkinek sem - magyarázta
- És ki ez a démon? - faggatoztam
- Jobb nem tudni mint tudni - felete kétségbe eseten próbált át juttni a bárány és a flör démonon ekkor ki vágodott az ablak és Riydan repült be (Név) egy hatalmas ugrással a szoba másik felébe termett a pegazus démon meg le szállt az ablak párkányról
- Bocsánat, hogy így be törtem Észok, amúgy szervusz és neked is hello (Név) - kért elnézést és köszönt nekem és a vendég démonnak
- Ti ismeritek egymást? - kérdeztem Riydantől
- Igen sajnos - felete helyette (Név)
- Ti is ismeritek egymást? - kérdeztett vissza a sarokban átcsorgó
- Igen - feletem
- Ti is ismertitek egymást? - érdeklődt a pegazus démon mi ketten bólintottunk (Névvel)
- Akkor mindenki ismer mindenkit - jegyezte meg a szárnyasló
- De amúgy mit keressel itt? - érdeklődtem
- Beszélni szeretnék veled, de csak majd, ha az a szépség távozott - bökött (Név) felél én bólintottam
- Én mennék - szabadkozott a sarokban átcsorgó
- De még nem tudtuk meg ki az a démon, aki miatt olyan nagyon sietősen távoznod kell - magyaráztam
- Mondtam már jobb nem tudni - felete ingerülten látszólag nagyon zavarja, hogy nem tud elmenni
- Aszem tudom kire gondolsz - szól hozzá a dologhoz Riydan
- Akkor bizonyosan selyted, hogy miért mondtam, hogy jobb nem tudni - morogta (Név)
- Ki az a démon? - kíváncsiskodottam (démon kinézeted) gyilkos pillantást vetett a pegazus démonra
- A rádió démon - felete a szárnyasló
- Komolyan? - kérdeztem elképedve ő is és (Név) is bólintott
- Oh akkor kérlek titeket Dekerc és Máhlya, hogy engedjétek ki (Nevet) - kértem meg a flör meg a bárány démont majd a sarokban lévőhöz fordultam
- Bocsás meg, hogy feltartotalak - mondtam neki
- Semmi gond - mondta sóhajva majd elköszönt tőlem és a jelen lévőktől mi vissza köszöntünk majd távozott.
*(Név) szemszöge*
Végre sikeresen elindultam vissza a hotelbe gyakorlatilag végig futottam az utat mintha kergetnének valószínűleg bolondnak néztek, ami nem érdekel túlzottan van jobb dolgom. Mikor már majdnem ott voltam megálltam és kifujtam magam aztán sétálva indultam tovább. Elértem a hotelt majd be léptem az épületbe aztán a mosdó felé vettem az irányt mielőtt viszont be mentem voltam a férfi mosdóval szemben lévő sarokban valaki feküdt a nagy cserepes növény takarásában ámbár a lába ki lógott ezért tűnt fel közelebb mentem, hogy megnézem arccal a fal fele feküdt a démon sötét szürke pulóverben a kapucni rajta volt a fején és takarta az arcát így még mindig nem tudom ki ő. Le húztam a kapucniját és még mozdítottam miuttán megláttam az arcát ugrottam egy hatalmasatt és felsikoltottam a meglepedségemben és ijedten néztem a démont, aki Éjosz, de valaki levágta a torkát és kibelezte, de mielőtt megölte volna alaposan megkínzota így nagyon lassan és fájdalmasan halt meg. De ki ölte meg Éjoszt?
*Alasztor szemszöge*
Ülök a szobámban olvasom az újságott, amikor (Név) sikitása üti meg a fülem azonnal le raktam az papírt aztán oda teleportáltam hozzá. Sokkos állapotban állt ijedten nézett maga elé valami nagyon fel zaklatta
- Kedvesem mitörtént? - kérdeztem ő remegve ijedten mutogatott abba az irányba néztem amerre mutogatott és megláttam Éjosz halott testét valaki megkínozta aztán kibelezte és elvágta a torkát aztán rá adott egy pulcsit amivel elfedte aztán eldugta a sarokba a a nagy cserepes növény takarásába. Vissza néztem a sokkos állapotban lévő (Névre) nagyon ki van, de csep vér sincs rajta szóval nem ő végzett az exével. Látszott rajta, hogy nagyon kiborítota és az is világossá vált, hogy ő találta meg.
Mellé sétáltam majd szorosan magamhoz öleltem úgy, hogy ne fojtsam meg ő vissza ölelt és erősen belém kapaszkodott az arácát a vállamba temette és csendes sírt teljesen magába zuhant. Még mindig nem volt túl rajta szerete őt igaz már nem annyira mint akkor, amikor jártak, de attól még érezelmeket táplált iránta. Közben megérkezett Charlie, Vaggie és Husk majd be futott Niffty meg Angel Dust. Az egy szemű és a macska démon el takarítoták a testett. Után mindenki engem és (Nevét) nézte ő meg törölte a szemét majd elengedett én is elengedtem ő elteleportált. Angel fel ment Niffty takarítani ment Husk vissza ment a pult mögé én, Vaggie meg Charlie leültünk a kanapéra
- Nem kéne valakinek megnézni-e, hogy (Névvel) minden rendben van-e? - kérdezte aggódva a szőkeség
- Most kicsi egyedül létre van szüksége - válaszoltam
- Honnan veszed mire van szüksége? - kérdezte a masnis utálat és megvetés egyvelege itatta át szavait
- Jobban ismerem mint te - vágtam vissza
- Igen csak azért, mert a közelébb férkőtél te féreg, de nem is érdekelnek téged az ő érzelmei te hatalom mániás barom - morgolodott Vaggie
- Persze te mindig mindent jobban tudsz, amúgy meg, ha úgy gondolod kárt teszek benne meg rossz hatással vagyok rá, akkor pont az a jó, ha nem megyek a közelébe nem de? - magyaráztam
- Igen az jó, de az lenne a legjobb, ha soha többé nem mennél a közelébe - mondta a masnis
- A szobámba leszek, ha kellenék ámbár nem lesz rám szükség - szólaltam meg majd fel tápászkodtam és otthagytam őket
*Charlie szemszöge*
Miután Al elment Vaggie csendben ült tovább mellettem. Szerintem nincs igaza a mellettem ülő démonak Al több időt töltött együtt (Névvel) mint mi ezért valószínűsítem, hogy jobban is ismeri
- Mire volt ez jó? - kérdezte Vaggie felé fordulva
- Semmire, csak ideges voltam és rajta vezetem le - felete
- Megyek meg nézem mi a helyzet (Névvel) - mondtam és felálltam aztán elköszöntem tőle

- Rendben szia - köszönt vissza fel mentem a lépcsőn majd el sétáltam (Név) szobájáig. Miután oda értem hallgatoztam egy kicsit, de nem hallotam semmit ezután be kopogtam nem érkezett válasz. Kinyitottam az ajtót (Név) az ágyon ült a tenyerébbe temette az arcát. Szomorú és magányos látványt nyújva ezzel leültem mellé és vigasztalás gyanánt a kezemet a vállára raktam. Órákig próbálkoztam felviditani, de nem sikerült gondolkodni kezdtem, hogy mégis valahogy ki kéne mozdítani ebből a sokkos állapotból. Hát persze erre eddig miért nem gondoltam, hiszen itt volt a megoldás az orrom előtt Al biztosan megtalálja a módját, hogy megvigasztalja és jobb kedvre derítse. Felálltam (Név) mellől ki sétáltam az ajón végig a folyosón megálltam a 45 számú szoba előtt és még egyszer alaposan át gondoltam ezt. Arra jutottam, hogy ez lesz a legjobb bekopogtam
- Szabad - szólt ki Al be mentem
- Hello Kedvesem mit keresel itt? - érdeklődőt
- (Névnek) szüksége van rád te vagy az egyetlen, aki jobb kedvre tudja deríteni - feletem