Szemeid gyönyöre [RusAme]

5.rész

Meglepetten vettem észre hogy ma nem vitatkozott velünk az asztalnál apa csak csöndben ettünk. Ez egy nagyon jó nap volt!

Magyar szemszöge

Reggel az idegesítő ébresztőmre keltem. Feltápászkodtam az ágyamból, majd felvettem egy pulóvert és egy farmer nadrágot. A táskámmal levánszorogtam a lépcsőn. Minden a megszokott, egyedül vagyok itthon. Apa már biztos elment dolgozni vagy tudom is én. Mindegy is, eszek valamit és elindulok a suliba. Leültem az asztalhoz majd elővettem tejet és müzlit és egy tálat persze.
Gyorsan megreggeliztem aztán már induktam is, felvettem egy kabátot majd gondosan bezártam az ajtót magam mögött. A busz megállóban megpillantottam Lengyelt, gondoltam jó tréfa lenne megijeszteni, mert miért is ne.
Mögé lopakodtam, majd a vállára tettem hirtelen mint két tenyerem és megszólítottam őt hangosan.
- Poland!
- Jaj! - rezzen össze kissé.
- Hehe! - kuncogok, de nem sokáig mert váratlanul arcon csapott.
- ÁU! Hé ezt nem kellett volna, csak meg akartalak lepni!
- Megijesztettél! - mondja durcásan.
- Jó, jó bocsika Lengyel!
- Na jön is a busz. - felszálltunk majd amikor a sulihoz értünk csak úgy özönlöttek ki az utasok a buszból. Láttuk Ukrajnát meg Kanadát ahogy beszélgettnek egymással. Szerencse hogy Románia nem busszal jár, neki viszik a seggét kocsival, kis nyápic.
- Polaaand! - szalad oda Lengyel eggyik barátnöje hozzá mikor benyitottunk a terembe.
- Sziaa! Milyen volt a reggeled?
- Semmi extra neked?
- Hááát Magyartol a buszmegálloba szívrohamot kaptam de amugy semmi különös! - mondja kuncogva én meg csak állok Lengyel mellett fapofával mivel még hulla fáradt vagyok. Körbe néztem a terembe Russia telefonozik, Canada meg Ukraina beszélgettnek, Spanyol valamit beszél Japánnak amit ö szerintem nem ért a fejéböl kinézve. A többiek meg el vannak. Italia meg vitatkozik Mexiko-val valami marhaságon biztos.
- Ez érdekes Poland, most hagylak hadd pakolj le utána majd beszélünk na sziaa! - köszön el a barátnöje. Én amég szemügyre vettem a többieket, hogy mit csinálnak. Addig ök megbeszéltek valamit gondolom, na el is indultunk a helyünkre lepakolni. Végre letehettem a seggem a székre és folyattam a legérdekfeszítöbb tevékenységemet! TikTok-oztam. Mi mást ugye? Elö is csaptam a telefonom a zsebemböl majd a lábamat a padba behelyeztem kényelmesen és elvoltam egy ideig amég Románia ki nem húzta a széket alólam. Szerencsére nem volt olyan rohadék szoval csak kihúzta a székem hátra és megbillentette, kicsit megijedtem mert azt hittem hogy telibe hátra lök a székkel együtt a földre na mind1.
- Csak nem megijedtünk? - kuncogja miközben a székemen támasztja magát.
- Arrgg.. Milyen humoros valaki ilyen korán! - nevetek kínosan és szúros tekintettel figyelem öt egy darabig majd elfordulok töle.
- Naa ejnye Magyar azért nem hitted volna hogy csak ugy földre hajítalak~! - mondja hülyén elhúzva a szavát majd mind két vállamra teszi a könyökét.
- Hagyjál már! - legyintek a levegöbe felé, majd lerázva magamrol Románia könyökét a vállaimrol.
- Najó hagylak is ugyis gondolom olyan nagyoooon fontos elintézni valóid lehetnek! - kuncogva forgatja a szemét majd odébb áll. - Végre elment. - mondom magamban majd sóhajtva elnyúlok a székben és karba tett kézzel bámulok ki a fejemböl.
- Mi a fene..?! - suttogom az orrom alá. Nem hittem a szememnek, lám ki jött be az ajtón?! Csak nem. Miért pont ez az alak?
- Törökország, már csak te kellettél - szóritom össze a ökölbe a kezeim. Szinte vicsorítok ha meglátom a képét! Alig jár be suliba de utálom öt, borsódzik a hátam ha meglátom! Inkább nem is figyelek rá csak elterelem valamivel a figyelmem azt kész.! A padra letettem a kezeim arra meg a fejem, hogy ne is lássam még véletlenül se! Érzem a tekintetét magamon, ahogy szúrosan néz rám, borzasztó tudja hogy idegesít!
- Jól vagy? - kérdezi egy bájos, aranyos, szelíd hang aki épp a hátamat simítja tenyerével lágyan. Nem válaszolok túl feszült vagyok hogy most bármit is mondjak.
- Magyar mi a baj? Látom hogy feszült vagy és még hozzám se szólsz. - folytatja.
- Semmi bajom.. - válaszolom valamennyire nyugodtan amennyire tudom. - majd érzem hogy szép lassan átöleli a hátam. Még mindig a fejem a karjaimba vannak temetve, kissé ég a szemem vagyis könnyezni kezd. Nem tudom megmondani miért, de bele is töröltem azokat a pulóverembe mielött Poland azt hiszi valami nagy gond van.
- Igy jobb? - kérdezi hallkan a fülembe súgva, közben hüvelykujjaival símítja a hátam.
- Mhm.. - már nyugodtabbnak érzem magam. Felemelem a fejem Lengyel irányába és csak elmosolyodok ahogy látom öt is mosolyogni.
- kuncog -
- Na mi az? - kérdezem felhúzott szemöldökkel.
- Semmi csak kócos a hajad! - majd elkezdi igazgatni a frizurámat gyengéden, mosolyogva.
- K-Köszönöm Poland.
- Nincs mit! - kuncog kissé elpirulva. Majd helyet foglal és elkezdödik az óra is.

************************************
( 756 szó)
Sziasztok remélem tetszett ez a rész, nem tudom mit irjak ide szóval csak ennyi!
Legyen szép napotok/estétek! :3
( 2023.feb.1)