Szemeid gyönyöre [RusAme]

13.rész

- Neked még mennyi idöt van?
- Maradni? Szerintem fél órát tudok max. Utána mennem kell mert edzöterembe megyek!
- Okés! - majd kissé szamaruan de mégis boldogan ültem mivel tudtam hogy vele vagyok és az a fél óra még messze van.

Canada szemszöge

Ukraine nagyon kedves velem és olyan elbűvölő a mosolya! Nem tudom más képen mondani ő az én kis napsugaram az életemben. Amit titkolok előle, sőt még úgy érzem magam elöl is. Most itt emelem a súlyokat az eddzö terembe és gondolkodok Ukrainárol. De nem tudom miért, csak ő jár a gondolataimban. A hangja és a bájos mosolya.
-Vajon ő hogy gondolhat rám? -jesszus miért gondolkodok ilyeneken Ukrainával kapcsolatban! Elég már! - majd csak ugy a tükörbe pillantok és látom a vörös arcom. Bemegyek a mosdóba hogy lemossam az arcom az eddzés után de ugy látszik tényleg be kell vallamon magamnak valamit. Elpirultam mikor Ukrainára gondoltam. - Ahjj jaj Canada! - csapok a homlokomra majd egy törölközőért nyúlok hogy letörölhessem a vízes arcom.

Ukraina szemszöge

- Észre vett volna? - teszem fel a jogos kérdést magamban mikor látom bemenni a mosdóba.
- Csak nem-! - nyugtatom magam, közben behajtottam az ablakot ahol leselkedtem be az eddző terembe, hogy ne vegyen észre Canada, vagy hogy ne lásson meg bárki is. Mikor mondta hogy megy eddzeni gondoltam meglesem mit csinál. Szóval igen, követtem öt majdnem le is buktam egyszer! Szerencse hogy egy oszlop mögé betudtam bújni és nem látott meg. Azóta mióta bement az illemhelyre, innen kémlelem egy kis ablak-szerű nyíláson keresztűl. Mik jutnak eszembe te jó ég!- fogom a fejem magamon nevetve. Majd óvatosan lemászok a 3 dobozról és a székről amiről kukucskáltam be az ablakon, haza felé vettem az irányt mivel gondoltam elment átöltözni utána meg haza ment szóval nem akartam hogy észre vegyen ezért is mentem el. Sétáltam haza mikor egyszer csak megcsörren a telefonom. Poland hívott, felvettem majd beleszóltam.
- Szia Poland mit szeretnél?
- Naa?? Milyen volt? - kérdi izgatottan.
- Hááát amugy nem volt rossz! - majd elkezdem mesélni töviről-hegyire hogy mi történt.
- De jó, ez cuki tőled! Akkor minden jól ment?
- Igen, nagyon jól érzem magam! - mosolyogva sétálok haza egész végig Polandal beszéltem majd mikor haza értem leraktam.
- Megjöttem! Huh? Senki sincs itthon? - nézek szét a házba de senkinek se híre se hamva. Nem volt itthon senki. Ez fura, na mindegy. Gondolom apa dolgozik Kazakhstan meg Belarus a barátaikkal van, Russia meg nem tudom hol lehet, talán ő is velük császkál.

Amerika szemszöge

Csak feküdtem a parkba békésen. Mikor valami hozzám ért. Nem vettem nagyon figyelembe gondoltam halucinálok vagy ilyesmi, de aztán kuncogást hallottam és erre már felfigyeltem. Kinyitottam a szemem majd őt pillantottam meg. Ült elöttem török ülésben csak néztünk egymásra egy kis ideig.
- Hát te? - kérdem felhúzott szemöldökkel.
- Azt hittem alszol!
- Csak pihentetem a szemem.
- Mit csinálsz itt kint a fűvön?
- Csak kijöttem mivel nem tudtam mit kezdjek magammal így iskola után, gondoltam te is itt ólálodsz valamerre! - kuncogom el magam.
- Mit szeretnél? Hogy ennyire keresel?
- Mi? Hogy érted?
- A tekinteted súg nekem. - erre kicsit meghökölök de gondoltam csak ugrat vagy valami olyasmi.
- Tudsz a szememböl olvasni?
- A tiédböl könnyű!
- Akkor mond meg most mit érzek!
- Kíváncsi vagy hogy ezeket honnan tudom és hogyan. - a válasza bizony helyes volt.
- Uhm. Najó oké. - majd vissza fekszek a pázsitra.
- Nem fázol egy szál pólóban?
- Kicsit, de nem vészes. - hunyom le a szemem.
- Ha fáznál szólj. Ma esni is fog ugytudom de nem tudom mikor.
- Oh oké köszi! - majd mellém fekszik kb egy olyan egy és fél lépésnyire majd lehunyjuk a szemünket és úgy figyelünk a csendre. A körülöttünk lévő hangokra apró kis neszekre például a szellő susogására, emberek léptére és a madarak csiripelését is néha-néha hallani lehetett. Elszenderedtünk. Egy időre.
Arra ébredek fel hogy valami rá csöppen a szememre, a napszemüveg nem volt rajtam mivel átfordultam álmomba az oldalamra. Egy eső csepp volt az ami megzavarta az álmom. Már csöpögött az eső. Körbe néztem egy anyukát és a gyerekét vettem észre ahogyan egy ernyővel a kezűkben sétálnak haza. Egy piknikező párt akik serényen pakolásszák össze a dolgokat hogy meg ne ázzanak. Magam mellé nézek ő még mindig javában szunyokál. De fel kell ébresszem mielött szét ázunk.
- Kelj fel! - rázogatom a vállát finoman.
- Huh mi az?
- Esik az eső!
- Mennyi az idő? - kérdi feltápászkodva a földröl. - rápillantok a karórámra.
- 2 órát aludtunk! - mondom neki meglepetten. Nem voltam fáradt egyáltalán de most bágyadtnak érzem magam.
- Menj haza szerintem mielött elázol! - majd egy fa alá állunk mint a ketten, nem védt az esőtöl a lombja de legalább nem álltunk a már kissé saras földön.
- Tessék ezt terisd magadra! - majd levette magárol a pulóverét és a kezembe nyomta.
- De veled mi lesz-? - kérdezem, kezemben a pulcsiját szorongatva.
- Ne aggódj miattam szia! - nyugodt hangon mondja ezeket nekem hallani lehetett a hangjárol hogy fáradt volt. Majd mire egyet pislogtam már ott se volt. Elviharzott, mielött még bármit is mondhattam volna neki. A pulcsiját felvettem magamra a kapucniát meg a fejemre húztam. Éreztem édes kellemes de egyben alkoholos illatát. Vajon fogyaszt valami alkoholt? Gondolom mivel a pulóverének kissé alkoholos illata volt. Mellékesen megjegyzem nagyon nagy volt rám a pulóvere ki se látszott belőle az ujjam. Haza siettem szedve a lábam. Lihegve benyitottam az ajtón lehúzva a kapucnit a fejemről. A vizes bakancsomat levettem majd Canadaval találtam szembe magam.
- Amerika? Szia hol voltál?
- Uhm csak a parkba és elaludtam aztán arra ébredtem fel hogy esik. - magyarázom neki az igazságot csak őt kihagyom belőle.
- És ez a te pulovered?
- Igeen!
- Most hazudsz!
- Ez az egyik régi pulóverem amit bent hagytam a suliba és most hoztam haza és gondoltam beáldozom hogy ne ázzak meg.
- Jaa oké értem!
- Anya és apa itthon vannak?
- Apa a szobájában dolgozik, anya elment vásárolni a vacsorához.
- Okés köszi Canada! - majd felbaktattam a szobámba és magamra zártam az ajtót csak kilinccsel. Levettem a pulóverét magamrol majd a széktámlámra terítettem azt és befeküdtem pihenni az ágyba. Aludtam kb 20 percet utána arra ébredtem hogy valaki benyit hozzám. Anya volt az, mosolyogva hozott be nekem egy zacskó Oreo-t.
- Szia anya!
- Szia kincsem, hoztam neked egy kis rágcsát!
- Köszönöm anya! - majd boldogan átvettem tőle a kekszet.
- Nagyon szívesen! Most megyek hagylak pihenni, gondolom fáradt vagy!
- Köszönöm anya!

( 1015 )