Szemeid gyönyöre [RusAme]

38.rész

- Russ ez az én hibám hogy bevertem a fejem! Túl fogom élni, csak kicsit fáj és szédülök semmi komoly! - próbálna győzködni, de látom rajta hogy szédeleg és fel sem bír állni.
A következő mi lesz? Elbucskázik egy kőben? Nem szabadna így elindulnom vele, nem is biztonságos.

Russia szemszöge

Amerika nem hallgatott rám és a fának támaszkodva próbált felállni.
- Ame meg ne próbáld! - húzom vissza a talajra.
- Russ! - szól rám, de nem is rám nézett mikor beszélt.
- Ame várjunk te tényleg nem látod, hogy hol vagyok?
- Mi? Ezt meg hogy érted?
- Najó, te tényleg eléggé beütötted a fejed! - akadok ki, majd feltápászkodtam a földről. Mivan ha nagyon komoly baja van és ellátás kéne neki, de senki sincs itt velünk?
- Nem pazarolhatjuk itt az időt, siessünk! - majd felkaptam Ame szemüvegét és a zsebembe raktam óvatosan nehogy baja essen.
- Miért vetted el?
- Erről nem beszélünk senkinek rendben?
- Miről?
- Felveszlek a kezembe, mert lehet valami komoly bajod lett attól hogy beütötted a fejed!
- D-De tudok menni!
- Ame kérlek ne ellenkezz! - szólok rá komolyan.
- Jól van.. - mormogja az orra alatt.
- Akkor légyszíves maradj nyugton és ne ficánkolj! - se perc alatt felvettem a kezembe, meghökkenten nézett most rám és kissé még le is fagyott.
A szemeibe tekintettem, azokba az égszínkék ragyogó íriszeibe. Miért nem mozdul egyikőnk se? Megfagytam valahogy nem bírok leszakadni a tekintetéről. Miért nem szól rám hogy ne bámuljam? Ame szemeibe megláttam magam, ahogy ámulok és csak bámulok rá. Nem tudok leszakadni a szeméről, bevonz és úgy eltudok bennük veszni. Ezt a csendes és nyugodt pillanatot egy eső csepp zavarta meg, ami Ame arcára cseppent.
- Huh? - lepődök meg, kizökkenve.
- A-Azt hiszem esni fog. - törli le az arcáról a víz cseppet.
- Lehet igazad van, menjünk keressünk valami menedéket. Maximum 10 percig fog tartani az eső szerintem. Azt láttam még reggel a telefonomon hogy ma esni fog, de csak egy kevés ideig.
- Rendben akkor menjünk egy terebélyes fa alá?
- Oké, te csak maradj nyugodt és pihenj én keresek egyet.
- Mármint te végig hozol engem? - néz rám meglepetten.
- Persze, miért? Nem foglak itt hagyni, arra ne is gondolj! - majd elindulok Amerikával a kezembe egy menedék helyet keresve ahol meghúzhatjuk magunkat.
Még nem esett az eső, de a felhők elkezdtek gyűlni és sötétebb színbe borultak felettünk.
- Russ? - szólal meg a semmiből.
- Igen?
- Nem vagyok nehéz?
- Nem, nem vagy az! - válaszolok egyszerűen.
- Rendben, de ha az vagyok akkor rakj le és sétálok!
- Nem tudom mennyire komolyan ütötted be a fejed, szóval az biztos hogy nem hagyom hogy sétálj!
- Ahhjj te tudod.. - sóhajt egyet.

Ukrajna szemszöge

Fel-alá járkáltam idegeskedve. Belarusz nyugtatni próbált engem.
- Ukrajna nyugodj le nincs semmi baj!
- Nyugodjak le?! - förmedek rá.
- Nem rosszból értettem-! - mondaná, de én a képébe állok dühösen, amire egy szót sem bír kinyögni.
- Attól hogy azt mondod, hogy nyugodjak le nem leszek nyugodt! - emelem meg a hangom.
- Jól van, jól van tudom!
Nem szóltam már semmit csak otthagytam és egy fatövébe lekuporodtam. Russia miért hagytalak ott téged. Úgy sajnálom testvérem, hogy nem is figyeltem rád.. Fejemet hátra hajtottam rábírva a fa törzsére. Russia az akit apa még a legjobban kedvel, ha lehetne ezt így mondani. De ha ő nem talál vissza akkor az én hibám lesz és kapni fogok érte az biztos.
- Ukrajna? - hallok egy szelíd hangot mögüllem. Hátra fordultam a hang irányába, Kanada volt az.
- Igen?
- Csak tudom hogy Russia meg Amerika most elvesztek és aggódsz Russia miatt, én pedig Ame miatt.
- Annyira sajnálom hogy nem figyeltem eléggé!.
- Hé ez nem a te hibád. - ül le mellém majd megsimítja a vállam kedvesen.
- De-!
- Semmi de! - emeli fel az egyik kezét.
- Ne légy szigorú magadhoz, nem te tehetsz róla hogy lemaradtak. Tudom hogy fontos neked a testvéred Russia, de ne aggódj érte! Ismered és tudod jól hogy nem retten meg semmitől! Sikerülni fog nekik visszajutnia ide. Mellesleg nem egyedül van, Amerika ott van mellette és segítenek egymásnak! Biztos vagyok abban, hogy visszajutnak ide hozzánk épségben! - mosolyog rám bíztatóan.
- Köszönöm szépen Kanada, te adtál most nekem reményt!
- Ez semmiség én csak az igazat mondtam el. Amit elfelejtettél azért mert a legrosszabbakra gondoltál csak!

**********************************

Sziasztok! Tudom ez most egy eléggé rövid rész lett. Azért remélem tetszett és nem gond! Lehet eléggé összecsapott lett, próbáltam sietni az írással hogy minnél előbb legyen rész!

( 701 szó)