Szemeid gyönyöre [RusAme]

26.rész

Megérkezdtünk, végre!

Majd sarkon fordulok, zsebre rakom a kezem majd elindulok az ajtó felé. Lengyel kicsit megszeppenve állt ott. Én csak vissza mentem a kabinba csendben, hallgatva Amerika és Russia beszélgetését. Majd ez a Polandos eset elterelte a figyelmem. Mi változott, és miért? Régen annyira felszabadultan ölelt meg. Most meg mintha valami vissza tántorítaná őt. Csak tudnám mi és miért!

Ukrajna szemszöge

- Belarus te hallotad hogy mi lesz a vacsora?
- Vacsora? Nem, csak azt tudom hogy fél óra és átszállunk egy buszra, utána az elvisz minket az erdőhöz! Miért te tudod mit fogunk enni?
- Nem, csak azt hittem hogy te esetleg tudod!
- Én csak annyit tudok, hogy sok választék lesz! - mondja Kanada eltéve a vizét amiből az imént ivott, majd folytatja.
- Lesz sült krumpli meg meleg szendvics na meg ki ne hagyjam a palacsintát! Ezeken kívül hallottam hogy lesz pizza, ha valaki rántottát akar enni az is megoldható! - sorolja nézve a telefonját.
- Ezt onnan olvasod? - kérdi Japán felhúzott szemöldökkel, felemelve a fejét miközben irkált valamit a füzetébe.
- EU vagy Asean-tol hallottam, megkérdeztem még az állomáson hogy milyen ételek lesznek. Aztán oda adott egy ilyen menü lapot én lefotóztam, és hát igen így van meg! - vakarja a tarkóját mesélve.
- Áhh oké értem! - mondja Belarus vállat rándítva.

Poland szemszöge

Jaj na végre megérkeztünk! Annyi buszon és vonaton ülés után!
- Erre vártunk már hetek óta! - veszi ki a számból Magyar a szót.
- Pontosan, na pakoljunk ki a buszból!
- Amerika ott a táskád! - segít Russia Amerikának majd elindulnak a csomagjaikért. Mikor megpillantottam egy kupac között a táskámat amit éppen a buszból pakoltak ki, egyből oda siettem. Amire oda értem már szinte egy táska hegy volt ott. Próbáltam kikotorászni a táskám a bőröndök és hátizsákok közül, de hiába meg se moccantak a nehéz tömött zsákok.
- Segítsek? - kérdi Magyar mellém lépve hátán az ő holmijaival.
- Mindjárt meg lesz! - fordulok vissza a táska kupachoz. Italy lazán kihúzta a sajátját majd elsétált. Én meg csak csodálkoztam vajon hogyan csinálhatta ezt.
- Lengyel hadd segítsek!
- Jó rendben. - adom be a derekam. Majd pikk-pakk kihúzza a táskám épségben.
- Köszi Magyar! Sokat segítesz nekem, hálás vagyok érte! - bólint majd vállára veszi a táskám, meg a sajátját a kezébe kapja és elindul. Én csak állok egy darabig értetlenül utána bámulva.
- Hé Magyar! A cuccomat ellopod vagy mi? - kuncogom el magam utána sietve.
- Jaj dehogy, nem vagyok orosz hogy majd ellopom a tankod! - viccelődik én meg csak fogom a fejem.
- Elbírom a táskámat nem kell vinned! - ellenkezek tovább.
- Csak a gyülekezőig elviszem rendben?
- Jó oké, de miért segítesz nekem ennyit? - kérdem meg, majd komollyá válik a tekintete. Megtorpanni akart, de tudta ha megáll akkor én elveszem tőle a táskám. Szóval gyorsabb tempóval kezdett sétálni, a többiek felé.
- Mert barátok vagyunk, számíthatsz rám! - zárja le ennyivel.
- Hát ez igaz, köszönöm hogy segítesz nekem, lekötelezel! - mosolygok rá, majd meg is érkezünk oda ahol várnak ránk. EU, Asean és NATO a másik tanárunk megszámoltak minket majd elmondták a részleteket, keressük meg a csomagjainkat stb-stb. Mikor ez megvolt akkor végre megkaptuk a szoba kulcsot 2 kulcsot kaptunk. Megegyeztünk abban Russiaékkal hogy egyik kulcs az ővéké másik a mienk, így nem kell majd folyamatosan egy emberre rábízni a kulcsot. Ha netán Magyar elhagyná akkor majd Amerikáéknál lesz a pót kulcs! Elsétáltunk a szobákig mind a 4-en ahogy mindenki tette. Magyar betette a kulcsot a zárba elforgatta azt, majd kinyitotta. Beléptünk, tátva maradt a szánk. Szép rendezett tiszta szoba, ami nem sokáig lesz így úgy érzem. És lám emeletes ágyakat kaptunk! A szobába volt egy kis szőnyeg is, na meg hűtő és minden amit eltudtunk képzelni, kellemes idő volt a szobában se nem hideg, se nem meleg, pont jó. Kipakoltunk majd eldöntöttük ki hol aludjon. Meg eggyeztünk abban hogy Magyar alul alszik én meg majd fent fogok aludni. Kényelmes takarókat kaptunk, én azért a szerencse kedvéért hoztam magammal plusz párnát.

Este

- Na jó éjt mindenkinek! - ásít egy nagyot Amerika.
- Jó éjt, akkor Amerika hol akarsz aludni?
- Nekem mindegy!
- Nekem is, szóval válasz!
- Jó rendben, akkor alszok fent! Az úgyis tök jó buli lehet, na meg soha nem aludtam még emeletes ágyba! - kuncogja összeszedve a holmijait a földröl, majd feláll és a táskájába teszi a dolgait.
- Elmegyek fogat mosni! - jelenti ki Magyar, majd a fűrdöszoba felé veszi az irányt. Russia befeküdt az ágyába, Amerika szintén, felmászott majd elhelyezkedett ő is.
- Amugy fiúk, tudjátok mikor kell kelni? - kérdem felülve az ágyban fentről rájuk nézve.
- Foggalmam sincs, talán 9 az jó nem? - vonja meg a vállát Russia.
- Nem akkor kelünk amikor te, elmegy az egész nap! - kuncog Amerika.
- Mi lenne ha kelnénk 8-kor? - teszem fel az ötletem.
- Rendben az jó lesz!
- Akkor jó éjt! - zárom le a telefonom, majd magam mellé rakom, amin az ébresztőt állítottam be. Majd elnyomott az álom egy idő után.

Magyar szemszöge

- Na kész is vagyok! - lépek ki a fűrdöböl ásítozva.
- He, Alszotok? Na mindegy én is megyek aludni inkább. Most nem leszek olyan köcsög hogy csárdást járjak itt a szoba közepén. - vigyorodok el, majd szó szerint bedőlök az ágyba, egyből elaludtam mint akit kupán vágtak.

***

- Jó reggelt! - nyit be Belarus, vagyis inkább ront be az ajtón. Olyan hatalmas vigyorral az arcán mint aki 5-öst kapott egy dolgozatra amire nem tanult.
- Mi van má'? - kérdem majdnem kifordulva az ágyból.
- Keljetek fel, hipp-hopp! - azzal a lendülettel megfogtam a párnát majd felé hajítottam azt agresszívan.
- Magyar! - csapja be az ajtót Belarus maga után, hogy ne találjam el a párnával. Majd arra leszek figyelmes hogy nevetést hallok a túloldalon. Russia a fejét fogva röhög, Amerika meg kihajolva fentről.
- Jó na! Nem jó ötlet engem felkelteni! - majd magamra húzom a takarót eltakarva a szemem hogy ne zavarja az ablakon ezerrel bejövő napfény.
- Tényleg fel kéne kelni amugy! Reggelizünk, nézzük meg milyen ételeket szolgálnak fel nekünk! - mondja vidáman Amerika kipattanva az ágyából.
- Benne vagyok!
- Én alszok! - húzom magamra a takarót.
- Poland te benne vagy? - kérdi Amerika, nem jött válasz, néma csend lett.
- Poland? - kérdi Russia.
- Lehet alszik még, ahogy egy normális ország tenné! - mondom durcásan még mindig amiért felkeltettek.
- Nem, nem nincs az ágyában! - megy oda Russia felhúzva Polska takaróját.
- Hogy miiii van? - kerekedik ki a szemem, elhúzva a szót.
- Ahogy hallod, nincs az ágyában! - lerántom magamról a takarót, majd én is felkukkantok Lengyel ágyához, összeráncolt szemöldökkel néztem az üres ágyat.
- Már lehet kiment! - vetem fel az ötletem.
- Jaja, na készüljünk össze mi is!

Poland szemszöge

- Örülök hogy már végre rendszeresen beszélgettek Kanadával!
- Köszi, de nélküled nem jött volna össze mind ez! - mosolyodik el.
- Jaj ugyan, csak segítettem egy csöppet! - kuncogom el magam, majd beleszürcsölök a narancs levembe.
- Finom ez a toast!
- Igen, Amerika ha meglátja fogadjunk hogy le fogja támadni a toast-os tányért! - kuncogom el magam bele harapva a szendvicsembe.
- Képzeld mikor Canada pakolt ki megpillantottam azt a kitűzőt amit még tőlem kapott nagyon régen!
- Wáo, ez jó, ez is bizonyítja hogy mennyire fontos vagy a számára! - mosolygok rá kedvesen, majd ő elpirul és megölel fülig érő mosollyal.

Magyar szemszöge

- Remélem lesz zsíros kenyér, mert ha nem akkor reklamálni fogok! - mondom közben igazgatom a frizurámat, amit mint mindig elaludtam.
- Hungary annyi bajod van neked! - forgatja meg a szemét Amerika.
- Na ha kinyitjuk ezt az ajtót elméletileg itt lesznek a többiek meg a finomságok! - majd helyeselve bólogatni kezd Amerika. Russia a kilincs felé nyul lenyomja majd belépünk az ajtón. Ők tovább mentek, de én megtorpantam, nekem valami nem volt okés. Valami szúrta a szemem, nagyon. Megpillantom Lengyelt, mellette Ukrajnát aki elpirulva ölelgette. Ez mégis mit jelentsen? Csak nem Ukraina. Nem, nem az nem lehet! Hiszen Ukraina mondta hogy Kanadát szereti! De akkor miért öleli elpirulva Lengyelt? Na jó mindegy, inkább keresek magamnak valami harapni valót.
- TOAST! - hallom Amerika boldog felkiáltását. Én csak bámulva magam elé leültem és az üres, tiszta tányért bámultam. Bennem a kérdések meg csak gyülekeztek, de válaszokat nem kaptam rá.. Mindenki evett és vígan társalogtak, kivéve engem. Némán magam elé vettem egy kis szóda vizet és azt kortyolgattam, mellé ettem egy sima vajas és pulyka mell sonkás szendvicset. Szeretem az ízét, de most nem tudtam sehova se tenni ezt az Ukrajnás ügyet.

( 1325 szó)