Szemeid gyönyöre [RusAme]

9.rész

Amerika szülinapja

- Nincs mit! - majd boldogan felmentem a szobámba és játszottam a gépemen 1-2 órát majd Canadát kezdtem nyaggatni hogy hol volt meg stb. Erre ennyit válaszolt csak.
- Csak a haverokkal uhm tudod! - csanusan leakart rázni de majd ugyis kiszedem belöle!

Amerika szemszöge

Ma van a szülinapom végre! Már annyira vártam ezt a napot, a szülinapom egy iskolai napon van sajnos, de szerencse csak 6 óránk van igy nem kell annyit bent szenvednem utána meg haza jövök és csinálok majd valami érdekeset. Felvettem egy fekete rövid ujju polót amire az volt ráirva hogy NATO, a szokásos napszemüvegem és egy laza kényelmes gatya meg egy mellény mert mégsincs annyira meleg, hogy rövid ujjú polóban flangáljak. El is indultam otthonrol, Canada ma nem várt meg szoval egyedül mentem a suliba. A buszt lekéstem pedig futottam utána és még hideg is volt "hurrá". 6 perc után jött is a busz. Canadaval és Ukrainával is találkoztam a buszmegálloba. Beszélgettünk pár random dologrol aztán jött is a busz. Sajnos a földrajz tanár a buszon volt szoval jó messze kellett menni töle. Canada oda akart köszönni de Ukraina lebeszélte rola mivel nagyon kínos lett volna! Beértünk a terembe és meghallottam hogy az elsö óra elmarad fhuu. Ezért siettem be? Na mind1, majd elütöm az idöt. Leültem majd elöcsaptam a telefonom irtam szokásosan anyának hogy beértem és nem ütött el semmi autó vagy ilyesmi. Anya otthonrol dolgozik, apa bejár dolgozni azt hiszem valami irodai munkát végez de foggalmam sincs. Én nem tudom mit akarok dolgozni, öszíntén foggalmam sincs! Még van idöm kitalálni de apa állandóan ezzel nyaggat! Most jut eszembe.. Ma van a szülinapom és még senki sem mondta egyszer sem hogy boldog születésnapot vagy akármi. Tudom hogy szinte nemrég érkezdtem csak kicsit rosszul esik. Hirtelen Russia zökkent ki engem a gondolataimbol
- Minden rendben? - teszi a kezét a vállamra.
- I-Igen!
- Nagyon elgondolkodtál, ugye nincs baj?
- megrázom a fejem majd felé mosolygok-
- Ma képzeld nincs elsö óra! Láttam a kiírást! - töröm meg a csendet.
- De jó! Akkor tovább aludhattam volna! - kuncogom el magam erre a mondatára.
- Oh, majdnem elfelejtettem! - majd az ölébe veszi a táskáját és elkezd kotorászni benne.
- Tessék! - majd felém nyujt egy borítékot.
- Huh? Ez micsoda?
- Egy levél, boldog születésnapot! - mondja mosolyogva majd átveszem a levelet és lerakom az asztalra és átölelem Russiát.
- Köszönöm!! - mondom boldogan szorítva öt.
- Sz-Szívesen!- - mondja kissé itt-ott megakadva, lesokkolva mivel nem számított az ölelésemre gondolom.
- Jaj bocsi Russ! Csak nagyon megörültem hogy te nem felejtetted el! - kuncogom.
- Oh értem. Amugy a borítékba egy kis pénzt raktam mivel nem annyira ismerlek még szoval nem tudtam mit vegyek neked. Bocsi!
- Ugyan! Ez tökéletes! - mosolyogva elrakom a borítékot a táskámba.
- Van kedved egyet sétálni az udvaron? - teszi fel a kérdést egy kis idö múlva.
- Persze, miért is ne! - kihuzom a székem majd kimegyünk együtt az udvarra.
-Itt nem is voltam még! Jó nagy ez a kosárpálya!
- Tényleg még nem láttad? Körbe vezesselek? persze ha akarod.
- Persze, kíváncsi vagyok! - majd elindultunk nagyon nagy ez a kert van egy ugymond felsö szintje ha lemegyünk egy lépcsön akkor egy focipálya és szembe vele egy kisudvar ahol van egy rész kb 3 paddal. Van egy füves rész is ami Russia szerint tavasszal meg nyáron nagyon szép amikor zöldel a fű és van meggyfa is meg dió fa!
-Nagyon tetszik a kert, sokkal nagyobb mint ami az elözö sulimba volt!
- Ennek örülök! - kuncog.
- Most mi legyen?
- Nem tudom mit szeretnél?
- Van még fél óránk asszem, itt maradjunk a friss levegön?
- Nekem megfelel!
- Rendben akkor üljünk le mondjuk.. Oda? - Russia oda mutat egy padhoz ami köböl volt már nagyon régi lehetett de nem baj.
- Oké! - majd elsétáltunk és leültünk a paddra.
- Szép a kilátás, rálátunk a városra!
- Igen sokszor jöttem ki ide amikor alsós voltam még néha Magyarral is meg a többiekkel. - meséli nosztalgikusan, hallva a hangján hogy szamarú, és ahogy a szemébe tekintek megpillantok valamit. Valami furcsát, mintha a hiány érzetet látnám a szívében. Csak nem tudom minek a hiányát. Ushánkája takarja a haját de ami pár tincs kilóg azt fujja a szél. Valamiért rossz látni öt szamarúnak mert ö egy jó ország. Nem ezt érdemelné hogy bűntudata legyen!
- Minden rendben? - megkérdem a kérdésem végre percek múlva.
- Igen. Csak hiányzik egy személy akit utálok mégis hiányzik.. - horgasztja le a fejét.
- Oh.. Sajnálom.
- Nem halt meg, csak elhagytam..
- Barátnöd? Ha szabad kérdeznem.
- Igen. Elhagytam már majdnem 1 éve.
- Sajnálom, remélem megtalálod az igazit. - majd a kezére teszem óvatosan a kezem bíztatóan majd felém néz először kérdően de utána elmosolyodik és megölel, mosolyogva.
- Köszönöm Amerika.. - majd mosolyogva bólintok és elveszem a kezem az övéröl. Csak nézzük némán a szép tájat, hallgatjuk a madarak csiripelését és az ahogyan a szellő a fák levelét rázza.

( 778 szó)