Szemeid gyönyöre [RusAme]

43. rész

Új érzés.. Mi lehet ez?

- Szia Meri. - a 'Meri' szó hallatán valamiért vörös lett az arcom egy kicsit. Gyorsan elfordultam és gyors léptekkel haza siettem, nehogy észre vegye a bíborvörös pírt az arcomon. Nem tudtam miért pirultam el, furcsa volt..
de nem volt rossz érzés..

Amerika szemszöge

Az ébresztőm reggel nyolckor keltett. Teljesen felvoltam villanyozva, lehet a találkozótól? De nem értem miért vagyok ennyire izgatott. Na mindegy, reggel elkészültem Kanadával játszottunk a gépen, közben letudtam a reggelit is. Csomagoltam pár szendvicset hátha megéhezek amég távol leszek. Kanada megkérdezte hová megyek én meg csak annyit feleltem, hogy találkozok az egyik barátommal. Apa munkába van, Anya meg itthonról dolgozik és nem bánja ha nem csak otthon ülök és számítógépezek, szóval megengedte hogy elmenjek.
- 9:30 - nézek az órára. Kint hűvös volt ezért melegítő gatyát vettem fel és egy pulóvert. Megindultam tíz óra előtt hat perccel, hogy ne késsek el. Egész tízre már ott is voltam, ő még nem, volt ott ezért vártam. Két vagy három perc múlva már itt is volt.
- Sokáig vártál? Bocsi, hogy megvárattalak. - lihegett kicsit.
- Dehogy, semmi gond, amúgy nem sokat vártam szóval semmi gond. - mosolygok rá, megakadt a szemem az öltözetén. Pulóvert viselt arra rávett egy kabátot aminek a kapucniát felvette. Az arcát nem láttam csak a két pár kék íriszét. Olyan maszk szerűséghez tudnám hasonlítani ami rajta van. Amit a betörők szoktak felvenni. Ahogy én elemeztem őt addig észre se vettem hogy kínos csend telepedett ránk. Ő törte meg a csendet, ezzel én is kizökkentem a gondolatomból.
- Szóval.. Mihez lenne kedved?
- Ja hát umm.. - nem tudtam mit mondjak ezért a tekintetem a földre fordítottam.
- Menjünk mondjuk keresni egy kényelmes helyet? Egy faágán vagy fa alatt leülünk? - teszi fel az ötletet.
- Nekem megfelel. - nézek fel és bólintok.
- Akkor menjünk. - elindult én meg mentem mellette, követve őt.
- És... hogyan telt a reggeled? - kérdi, oltva a kínos csendet ahogy sétálunk.
- Jó volt, nyugodt, és már vártam hogy találkozzunk. - kisebb mosoly szökött az arcomra és kicsit elnéztem, mert kínosnak éreztem ezt bevallani. Attól is tartottam, hogy nehogy félre értse. De ő egy kisebb kuncogást elhagyva megszólalt.
- Ennek örülök. Én is vártam. - a második felét a mondatnak egy kis szünet után tette csak hozzá. Csendben sétáltunk egymás mellett, az idő szép és egész kellemes.

- Oh nézd, ez a hely megfelel? - mutat rá egy nagy fára ahol akörül nem volt senki. Még egészen csendes is a hely.
Bólintottam, majd kényelmesen helyet foglaltunk a puha pázsit fűvön. Némán ültünk egy darabig, majd megszólalt.

- Hé Meri, feszültnek tűnsz kicsit.. - felkaptam a fejem a hangjára. Aztán csak két pár csodás szemet pillantottam meg, amik rám voltak szegeződve.
- Én... - dadogom, elfordítva a tekinteteket tőle.
- Semmi baj csak elgondolkodtam, ennyi az egész. - mentegetőzött egy kínos kuncogást eleresztve.
- Nem tudom mi nyomaszthat téged, de ha szeretnél róla beszélni akkor én itt vagyok. - megfagytam, nem tudtam mit mondani. "Én itt vagyok neked" ismétlem magamba amit az imént mondott nekem
- Köszi, de csak a suliból van szó.. Semmi különös.
- Oh értem. - bólint egyet, most újra kínos csend telepedett ránk. Végül én törtem meg.
- Hoztam szendvicset ha kérsz..
- Tényleg? Hű, egyet elfogadnék, mert ma még nem ettem semmit hogy őszinte legyek.
- Persze csak nyugodtan. - majd elő is kotorásztam a táskámból egy szendvicset és felé nyújtottam. Amikor érte nyult, az ujjaink kicsit összeértek. Én felkaptam a fejem és ő is, látszott hogy nem szándékosan ért hozzám. Pár másodpercig hezitáltunk, de aztán végül elvette a szendvicset és elkezdte majszolni török ülésben. Az igazat megvallva, hogyis mondjam.. Aranyosnak látszott, mint egy kis gyerek aki zavarban van. Hirtelen felém fordította a tekintetét, elkapott volna hogy bámultam? Hát ez kínos.. Na most kéne valami jó hazugságot kitalálnom.
- Hé nézd, forró csokoládét árulnak ott! - mutatok egy kocsira aminél egy kisebb sor áll a meleg italért. Pont jól jött hogy körülbelül pár méterrel mögötte volt ez a bolt.
- Oh tényleg, vegyünk?
- Rendben, maradj itt és idehozom. - gyorsan felálltam, majd odasiettem hogy vegyek magunknak forró csokoládét.
Pár perc múlva visszaballagtam hozzá, felé nyújtottam a forró csokit. Mosolyogva elvette és megköszönte. Leültem majd beszélgetés közbe kortyoltunk belőle párat.

Éppen mondtam valamit, de váratlanul elkuncogta magát. Eldöntöttem a fejem egy kicsit az egyik oldalra, mert nem értettem miért kuncog most így hirtelen.
- A szádon van egy kis tejszínhab.
- Oh! - gyorsan a szám elé tartottam a már üres poharat azzal takarva magam, valamennyire.
Váratlanul és lágyan egyik kezével eltolta a poharat a kepemből, a másik kezét meg az állam alá tette, így megemelte azt óvatosan.
Még mindig az állam alatt volt a keze és a másikkal meg egy zsebkendővel letörölte a tejszínhabot az ajkamról.
Ledermedve és ragyogó szemekkel néztem az ő szemébe, talán még egy kis rés is volt a két ajkam közt, ahogy csodálkozva bámultam őt. Nem tudom mennyi ideig tartott ez az egész, de egyszerre tűnt egy örökké valóságnak, és egyszerre mintha hamar lett volna vége, túl hamar.. Elvette a kezét és elrakta azt a zsebkendőt.
Csak pislogni tudtam és azon járt az eszem, hogy miért tette ezt. Lehet ez egy jel? Nem tudom mi jár a fejemben. Talán belézúgtam? Nem az nem lehet! Hiszen tuti hogy a lányokat szereti amúgy is. Meg nem is tudom hogy hogyan néz ki. De a szemébe már beleszerettem..

Csendben ültünk és élveztük egymás társaságát, igen, csendben. Nem volt nyomasztó a csönd, sőt. Nézve az eget és mellette ülni, szinte egy lépésnyire, egészen jó érzés. Hozzá tudnék szokni. Melegség töltötte el a mellkason és a gyomromba egy furcsa érzést éreztem, vicces érzés? Van ilyen? Mostmár van, mert én pont így érzem magam.

*************************************

Sziasztok! Először is Boldog új évet kívánok mindenkinek így utólag és tényleg rettenetesen sajnálom, hogy nem raktam ki új részt. Sajnos nem bírtam magamat rávenni hogy írjak, valahogy nem volt kedvem vagy nem is tudom.. nem ígérem hogy hamarosan lesz új rész, mert ezzel a mostani résszel kicsit sem vagyok megelégedve, olyan össze-vissza van. Mondjuk igazából ez az egész könyv egy jó átírásra szorul.. Na mindegy ezzel nem akarok senkit untatni. Legyen csodás napotok/ estétek!

2024.01.03.
( 3:21 csak így ide írom az időt ¯\_(ツ)_/¯
995 szó)