Szemeid gyönyöre [RusAme]

33.rész

- Nem mered, rendben büntető feladatot kapsz de az durvább lesz! Igaz, mondták hogy ha valaki nem csinál meg valamit akkor bűntetőt kap onnan meg már nincs vissza út. Azt kötelező megcsinálni. Sajnos még a játék elején bele eggyeztem..
Mit tegyek?.

Russia szemszöge

A fenébe már! Ame nagyon nyugtalan. Mi a francért kell nekünk ilyeneket adni? Majd ha én következek ezt visszakapják!
- Ame, csináljuk meg. A végén még valami sokkal rosszabbat kapunk! - sugom oda neki, amit egy nagy sóhajjal meg bólintással egyezett bele.
- Hol az a szekrény? - állok fel.
- Gyertek! - majd Japán és Italy elhúzott miket egy másik szobába.
- Nyugi nem hallgatózunk~!
- Idióta.. - mormolom az orrom alatt.
- Befelé! - lök be engem meg Amerikát a szekrénybe. Majd bezárta azt kulccsal.
- Mi a fene?! - akadok ki, ütve az ajtót öklömmel.
- Nyugi, ha letelik a 15 perc vissza jövök és kinyitom! - majd azzal elindultak és bezárták a szoba ajtót.
- Ame.. Jól vagy? - olyan szűkös volt a hely hogy Amerika szinte hozzám volt simulva.
- Sajnálom, nem tudok arrébb menni. - suttogja. Teljes sötétség volt odabenn.
- Semmi gond, nem a te hibád.
- Ah! Bakker! - kiált fel majd megugrik.
- Mi a baj?
- Azt hiszem.. Van egy pók itt.. Utálom a pókokat.! - mondja nyöszörögve.
- Gyere nem lesz semmi baj. - ölelem magamhoz a remegő országot. Némán ölelt engem szorosan, egy idő után elvesztette az egyensúlyát és rám esett. A teste az én testemre simult és az arca az én mellkasomon pihent. Szíve ezerrel vert, ahogy az enyém is, közben levegő után kapkodott.
- Jól vagy?
- Persze, bocsi! - majd feltálászkodik rólam.
- Nem lesz, semmi baj. Mindjárt letelik az a 15 perc és utána mehetünk ki! - rámosolyogtam volna bíztatóan, de mivel sötét volt ezért nem láthatta.
- Nem tudom most mit érezhetsz, de ne haragudj rám. - mondja a kisebbik suttogva.
- Ne kérj bocsánatot, ez csak egy játék! Legalább nem kell teljesítenünk a bűntető feladatot. Ki tudja mi lett volna az! - kuncogom el magam.
- Köszi Russ. - ölel át én meg vissza.
- Amugy amit éreztél az nem egy pók hanem valami kis por a sarokba, véletlenül hozzá értem az elöbb. - kuncogom, kicsit megnyugodott majd csak beszélgettünk. Egyszercsak egy kulcs zörgés hangra leszünk figyelmesek.
- Na helóka! - nyitja ki az ajtót Italy vigyorogva. Mikor kiléptünk mind a ketten hunyorogtunk a világosság miatt.
- Na menjünk vissza a többiekhez! - visszasétáltunk majd Japán elkezdett faggatni minket.
- Nem történt semmi! - jelentem ki helyet foglalva.
- Jó, jó. Akkor most Russia te mondj te valakinek!
- Japán! - szólok rá mosolyogva.
- Felelek!
- Ahhjj ne már. - forgatom meg a szemem.
-...

Magyar szemszöge

Feküdtem, csukott szemmel. Mikor felébredtem fájdalmat éreztem, meg fáradtságot és kisebb aggodalmat.
- Hol vagyok.?
- Hahó.? - kérdem újra, felülve az ágyon. A lábamba egy erős fájdalom belenyilalt, így nem erőltettem tovább magam. A telefonom egy kis asztalkán volt. Odanyúltam érte majd az osztályfőnököt kezdtem hívni.
- Uhm hallo? - szólok bele.
- Felébredtél?
- Igen, az imént!
- Rendben, maradj ott odamegyek! - majd lerakja. Miért jön értem? És miért vagyok most egyedül?

- Szervusz Magyar. - lép be EU a semmiből.
- Hol vagyok?
- A gyengélkedőn, Poland segített neked. Ő hívott fel. Emlékszel valamire?
- Most hogy így kérdi.. Homályos emlékek, fájdalom vér és Lengyel aggódó tekintete, ennyi. - mondom ki az igazságot, egy nagyot sóhajtva.
- Rendben, a méreg lehet az oka..
- Méreg? - nézek rá meglepetten.
- Igen az orvosok azt mondták hogy egy olyan növény vágta fel a lábad aminek mérge volt.
- Mi a hatása?
- Szédülés, émelygés talán még ájulást is okozhat ha megerőlteted magad. - néma csend lett én csak sóhajtok egy nagyot.
- És most mi lesz velem..?
- Megkérdeztem és visszajöhetsz a többiekhez. De ha akarod haza mehetsz és akkor apád nem fog aggódni miattad tovább.
- Ő tudja?
- Szóltam neki, azt mondta rád bízza és hívd majd fel. Ezt üzente.
- Rendben, akkor mikor mehetek vissza a többiekhez?
- Már most? - néz rám meglepetten.
- Igen. - bólintok, meg akarom köszönni Lengyelnek amit tett.
- Beszélj apukáddal, addig kimegyek.
- Rendben. - majd EU el is hagyta a szobát, én meg kikerestem apa számát és elkezdtem csörgetni.
- Szia apa. - köszönök, megköszörülve a torkom.
- ...

Beszéltünk egy darabig, mikor leraktam vissza hívtam kedves tanáromat.
- Felőlem mehetünk vissza! - mondom mosolyogva.
- Feltudsz állni?
- Nem hiszem.. Már attól szédülök hogy felültem az ágyban.
- Várj itt hívok valakit! - kilép az ajtón majd pár nővérrel tért vissza. Felraktak egy hord ágyra, elvittek EU kocsijához majd beszálltam.
- Köszönöm.. - nyögök ki ennyit, bekötve az övem.
- Gondoltam hogy majd nem tudsz lábra állni. Ezért hoztam kocsit! - pötyögött valamit a telefonján majd zsebre vágta és beizzította a verdát.

Nem volt hosszú az út, 5 perc se volt.
- Várj itt! - szól rám, majd kiszáll. Én addig elmerengtem a gondolataimban. Mennyi ideig lehettem távol..? Felkeltem és egyből minden felgyorsult, igaz én akartam most máris jönni.
- Szevasz! - kopogtat az ablakon Russia.
- Mi a fene?! - ugrok el, levegő után kapkodva. EU kinyitotta a kocsi ajtaját.
- Ennyire megilyedtél? - kérdi kuncogva.
- Hát épp gondolkoztam azt egyszercsak hop egy Russia az üvegnek ront!
- Jól van, bocsi!
- Amugy te miért jöttél le?
- Én foglak felvinni téged! Mivel nem tudsz lábra állni, engem kért meg EU hogy vigyelek fel!
- Oh oké akkor ezt hogy tervezed-? - nem bírtam befejezni a mondatot, Russia megfogott és felkapott. Egész egyszerűen.
- Russia! - szólok rá.
- Ne mozogj már annyit, elfoglak ejteni! - majd elindul én meg durcásan csendben nézelődtem. Aztán mikor Russ bevitt a szobába, meglepetten fogadott hogy senki sincs itt.
- Hol vannak a többiek?
- Felelsz vagy merszezünk. Japán meghívott az ő szobájukba! Az messze van, ha nem gond oda nem vinnélek el.
- Jaa oké, köszi hogy behoztál. - a mosolyom mostmár eltűnt rólam. Mégsem láthatom Lengyelt?..
- Visszamegyek, ha nem gond!
- Nem, nem dehogy! Menj nyugodtan. - majd már itt sem volt. Egyedül maradtam, mint a gyengélkedőn. Csak most azért barátságosabb helyen.

Poland szemszöge

- Visszaértem! - zárja be maga mögött az ajtót Russia.
- Hol voltál? - kérdi Német.
- Jaa csak EU elment Magyarért, de ő nem tud sétálni és kocsival hozta ide. Aztán meg engem kért meg hogy vigyem a szobájába.
- Hogy mi?! - állok fel hezitálás nélkül.
- Ott hagytad őt egyedül? - emelem meg a hangom, de csak mert nyugtalan voltam és aggódtam érte.
- Igen, mivel nem tudtam idehozni. - Russia nem látott engem még idegesnek. Nem haragszok rá, de mégis ez felelőtlenség!
- Én most-. Mennem kell! - viharzok ki az ajtón.
- Mensd meg a herceged! - hallom Japán hangját. Könnyekkel küszködve rohantam. Nem kellett volna, orra is buktam mikor már homályos lett a kép. Fájt a fejem, de remegő lábaimmal álltam fel és futottam tovább. Csak hadd láthassam Magyart.! Befordultam a kanyarban, már nem vagyok messze!

( 1044 szó )
2023.márc.27