Csak egy bejegyzés volt

46

Eunseo
Feladtam, igaza volt Jiának egy lúzer vagyok akit senki se szeret. Már nem bírom ezt.... csak egy kis nyugalmat akarok az életemben. És talán ezt úgy kapható meg ha itt hagyom ezt a világot. Mindenkinek jobb lenne. Áhhhh....... Eunseo te nem vagy ilyen, nem hagyhatom itt a családomat a barátaimat illetve.... Felixet. Nem tagadta le, ezek szerint Jia igazat mondott.....ez darabokra törte a szívemet.

Ki töröltem minden fiókomat hogy senki, de senki ne tudjon engem keresni. Anyáék alszanak, így gondoltam el megyek sétálni, hátha kicsit le nyugszok a Jiával való veszekedés után.

Nyugodtan sétáltam Szöul sötét utcáin amikor is megszólalt a telefonom. Hyunjin volt az.

-,, Eunseoo hála az égnek hogy fel vetted, Seungmin nagyon aggódik érted"-hadarta el gyorsan mire én akaratlanul is be könnyeztem. Legalább a bátyám ki fogott egy olyan fiút aki szereti, és vigyáz rá.

-,,Hyunjin mond meg neki hogy... Szeretem és....hogy.... sajnálom. - mondtam majd válaszát meg sem várva raktam le a telefont.

Sajnálom hogy nem vagyok tökéletes. Sajnálom hogy nem vagyok olyan szép, okos, kedves és őszinte mint az osztály társaim. Felix megérdemli hogy egy olyan lánnyal legyen együtt akit ő is szeret, aki szép, okos törödő, kedves,nincs betegsége, egy olyan lányt, aki nem én vagyok.

Elő vettem a zsebemben lévő pengét, vettem egy mély levegőt és hutan egy csíkot a csuklómon majd még egyet és még egyet. Éreztem, mintha a szememre valamiféle súly nehezkedne szépen lassan. Tudtam,hogy innen már nincs vissza út.

Hirtelen két kéz fonódott testem köré, felnéztem arra, aki talán utoljára láthat.

-Eunseoo kérlek ne ne ne! - sírt fel Felix ahogy simogatta oldalam és el szorította a sebem.

-Kérlek könyörgöm ne hogy meg merj halni vagy utánad megyek! - sírt miközben egyre jobban ölelt.

-cs-csak t-tarts ki egy kicsit,sajnálom.-mondta miközben arcomat simogatta.

-n-ne s-s-sajnálj semmit.-mondtam miközben hallottam az egyre csak közeledő mentő autót.

-minden rendben lesz!Oké?-kérdezte miközben be raktak engem a mentőbe.A korházig tartó út,mintha egy év tized lett volna,de Felix még mindig fogta a kezem.

,,Másnap reggel"
Egy fehér fertőtlenítő szagú szobában ébredtem fel. Lassan nyitogadtam szemeim keresve valami ismerős arcot de nem nagyon találtam.

-Kim kisasszony, haza mehet.-jött be az ajtón az orvos.

-köszönöm, viszlát. - mondtam majd össze pakoltam és mentem is el erről a pokoli helyről.

-Hála az égnek szivem.-futott oda hozzám anya amikor be értem a lakásba.

-Eunseoo!-kiáltott mindkét bátyám majd megöleltek,nálam itt szakadt el a cérna,el kezdtem sírni.

-kérlek soha de soha többé ne csináld ilyet.-mondta Seungmin,majd megpuszilta a homlokom.

-héé ne sírj.itt vagyunk,már nincs baj.-mondta jeongin miközben le törölte a legördülő könny cseppet.

-jól vagy?-jött oda hyunjin.Ez meg itt van.

-ühüm.-mondtam mosolyogva mire ki tárta karjait,először azt hittem seungminnek de mint kiderült engem akart megölelni így oda mentem és megöleltem.

-minseo??-kérdeztem meg mikor el engedtem hyunt.

-amíg nem voltál mindig be járkált hozott neked nasikat és folyamatosan sírt.-mondta jeongin szomorúan.