Coincidence (Chishiya x reader)

A kezdet.

Mindannyian úgy döntünk, hogy szétválunk, és körülnézünk, hátha találunk még embereket.

Az első ösztönöm természetesen az volt, hogy megnézzem anyámat.

Rohantam a kórházba vezető úton, és amint odaérek, azonnal anyám szobájába megyek.

De nem volt ott semmi. Nem volt ott, és a holmija sem.

Túlságosan aggódtam anyámért, és észre sem vettem, hogy hogy senki sincs sehol a kórházban. Visszamentem a folyosóra és tovább keresgéltem. Megnézem a fürdőszobákat és a hátsó szobákban, de még mindig nem találtam sehol semmilyen életforrást.
A félelem és a zavarodottság kezd eltelni bennem, felhagyok a további keresgéléssel, és visszamegyek oda, ahol a többiek voltak.

Meglátom Arisut az út közepén állni, észrevesz engem és kiabál:

" - Találtál valamit?"

"Nem. Nem volt semmi." kiáltok vissza fáradtan.

Látom, hogy Karube jön jobbról. Arisu ugyanezt kérdezi és Karube ugyanazt a választ adja. Chota nem sokkal mögöttem, kifulladva a futástól, azt kiabálja:

"Nincs semmi és senki sincs a környéken."

"Még a mobiljaink sem működnek." -Arisu mondja nekünk.

Gyorsan előkapom a telefonomat a zsebemből, és rájövök, hogy igaza volt. Mi mindannyian összenéztünk, teljesen összezavarodva.

Órákig maradtunk ugyanott, most az úton ülve, és próbáltunk okokat találni arra, hogy miért tűnt el minden.

"Lehet, hogy ez egy evakuálási gyakorlat?"- Arisu kérdezi.

"Nem lett volna riadó, vagy akár riasztás?" - kérdezem, kétlem, hogy nem vettük volna észre, hogy evakuálás folyik.

"Egy esemény? Talán egy flashmob?" - kérdezi Chota.

"túl nagy a méret" - sóhajt Karube, és helyet változtat kényelmetlenül

"Ha csak mi négyen maradnánk itt..."- Arisu kissé elkomorulva kezdi mondani mosollyal az arcán.

Mindannyian elfordítjuk a fejünket, hogy ránézzünk. Csend van, és én már tudtam, hogy mit akar mondani. Megforgatom a szemem, ahogy a mosolya egyre szélesebb lesz:

"Ez nem is tűnik olyan rossznak".

"Micsoda?" Kérdezi Karube meglepődve.

"hogy találod ezt izgalmasnak?"- Arisu kuncogva kérdezi.

"Nem izgalmas"

"Oké, talán egy kicsit..."- Teszem hozzá pár másodperc után, felnézve Arisura.

Én és Arisu elnevetjük magunkat.

"Megőrültetek, srácok?" - mondja Karube olyan arckifejezéssel, ami azt mutatja, hogy nem ért velünk egyet.

Elcsendesedik.

Mindannyian csak ülünk és bámuljuk egymást, amikor Chota nevetni kezd.

"Igazad van. Szerintem ez egész jó."- Mondja Chota széles mosollyal az arcán. Én és Arisu ránézünk és együtt nevetünk. Karube még mindig nem érti a dolgot.

"nem kell munkába menned"- teszi hozzá Chota még mindig nevetve.

"Megőrültetek?" mondja Karube komoly hangon.
Chota pedig nem vesz róla tudomást:

"Senki sem haragudna ránk. És annyit ihatunk és ehetünk, amennyit csak akarunk, nem igaz?"

"Ez nagyon jól hangzik" - állapítom meg játékos hangon, és mindhárman röhögünk.

"Egész életedben szűz leszel" - mondja Karube Chotára nézve. Chota mosolya elhalványul. Nem akarom ezt.

Chota szemei rám és Arisura is pillantanak. Én vagyok az első, aki felnevet, Arisu és Chota utánam nevet. Karube aggódva néz ránk, amitől még jobban felnevetek, a felsőtestem a földre esik, ahogy nem tudom leplezni a nevetésemet. Arisu kapja Mp-t, aki torkaszakadtából üvöltözik. Chota nem sokkal utána követi azaz ugyanezt csinálja.

Felemelem a felsőtestemet a földről, és én is elkezdek felállni, de mielőtt sorra kerülhetnék, hogy szabadon kiabáljak, Karube félbeszakít.

"Hé!" - mondja bosszúsan, miközben odajön hármunkhoz.

Komoly tettét félredobva azt mondja:

"Hagyjátok abba a viccelődést, srácok!".

Miközben csoportosan átölel mindannyiunkat.
Egy erős fény ránt ki az ölelésből, miközben zavartan nézek a barátaimra. Mindannyian megfordulunk, a feszültség fokozódik, miközben azon tűnődünk, hogy mi lehet az, mi fog történni ezután.

A képernyőn meglepő szavak jelennek meg.

ÜDVÖZÖLJÜK A JÁTÉKOSOKAT. A JÁTÉK MINDJÁRT KEZDŐDIK.

Nem tudom levenni a szemem a képernyőről, miközben kíváncsian kérdezem:

"Játék? Mi folyik itt?"

A csend addig tart, amíg a korábban ott lévő szavak új utasítások váltják fel,

ERRE TALÁLHATÓ A JÁTÉK ARÉNA!

Azt írja egy hatalmas, jobbra mutató W nyíllal. Arisu rámutat egy épületre, amiből fények világítanak ki, mindannyiunkat arra késztetve, hogy odanézzünk.

"Ott vannak fények" - mutat rá Chota a nyilvánvalóra.

"Van ott valaki?"- Karube kérdezi, én meg ránézek.

"Nem tudom, menjünk, nézzük meg"- mondom, és máris elindulok felé. Visszanézek a barátaimra és látom, hogy nem követnek. Karube rám néz és bólint:

"Menjünk."- felém kocog.

"Menjetek." - Majd Arisu is megszólal.
_________________________________________

651 words