Coincidence (Chishiya x reader)

a part

Én, Arisu és Usagi az éjszaka hátralévő részét sétával töltöttük, hogy találjunk egy helyet, ahol megszállhatunk. Kora reggel volt, amikor megálltunk egy kis sétányon a híd alatt, és néztük az előttünk elterülő óceánt.

A látvány elég békés volt ahhoz képest, hogy milyen világban voltunk.

Hallottam, hogy Arisu mond valamit Usaginak, de túlságosan beleéltem magam a saját kis világomba, hogy halljam, mit mondanak.

"A part?" -kérdezte Usagi, és kirángatott a kábulatból.

Rájuk néztem, most már érdekel a téma. A hely, amit Karube annyira ragaszkodott ahhoz, hogy megtaláljuk.

"Talán ott vannak azok, akik eltűntek!" -Javasolja Arisu az előttünk lévő korlátra támaszkodva.

"Lehet, hogy ez valamiféle evakuációs menedékhely?" -Kérdezi Usagi.

"Nem tudom."

"Még ha nem is az, akkor is kaphatunk esetleg válaszokat" - mondom nekik,

"hogy megértsük, hol vagyunk és hogyan kerültünk ide." -Arisu bólintva néz rám:

"Biztos vagyok benne, hogy ott választ fogunk találni".

"Szeretnék hinni abban, amit Karube mondott... Mindenkit megbosszulok, abbahagyom ennek a játéknak az agytrösztjét, és visszaállítom a világot a régi kerékvágásba." - mondja Arisu, miközben az előtte elterülő gyönyörű kilátást nézi.

Ránk néz, majd magabiztos hangon kijelenti:

"Élni fogok. Ehhez el kell mennem a partra."

"Nem leszel egyedül." -Mondom neki, és bizakodó mosolyt küldök neki.

Találtunk pár biciklit a közelben, és magunkkal vittük őket, hogy elinduljunk a part keresésére. Én a saját biciklimre ültem, míg Arisu és Usagi a másikra. Megjegyeztem a fejemben, hogy aranyosak lesznek együtt. Magamban kuncogtam, ha erre gondoltam... Randizás? Ebben a világban ez lehetetlennek tűnik. Gondolataim visszamentek Zeizanra a buszos játékról, és arra, amit mondott nekünk:

"A barátok jelentik a különbséget a győzelem és a vereség között". -Talán ez vonatkozik kapcsolatokra is.

Úgy döntök, hogy nem gondolok tovább erre, és inkább arra koncentrálok, hogy ne essek le a bicikliről, amin pedálozok. Fájó testem miatt a bicikli imbolyog, ahogy a lábam önkéntelenül megáll véletlenszerű pillanatokban.

Nem tehetek róla, de békésnek érzem magam, a gyönyörű égbolt miatt nehezen tudok a rossz dolgokra koncentrálni. A friss levegőtől lobog a hajam, ahogy a hídon biciklizem, egy aprócska részem rosszul érzi magát, hogy valószínűleg nem sokan vannak, akik élvezhetik az ilyen dolgokat.
Végül egy strandon vertünk sátrat, nem a parton, hanem egy strandon. Néhány napig ott maradtunk, hogy információkat gyűjtsünk.

Napokig kerestük a partot, játéktermekbe jártunk, és megkérdeztük az embereket, hogy tudnak-e róla valamit. Valójában sosem regisztráltunk a játékokra, szerencsére mindannyian elég okosak voltunk ahhoz, hogy ne menjünk át a lézerhatáron, így nem ragadtunk bele a részvételbe.

A napok azonban visszaszámláltak, a naptól, amikor a vízumunkat megszereztük.

Nekem pár nappal több időm volt, mint nekik, mert a játék miatt amit Chishiya-val játszottam.

Chishiya? Vajon jól van-e?

Érzem, hogy az arcom egy kicsit felforrósodik. Bár nem tudom miért. Szerencsére az éjszaka elég hűvös volt ahhoz, hogy lecsillapodjak, mielőtt bárki meglátja, nem akarom őket aggasztani.