élet vagy halál

193 17 2
                                    


Sötét sikátorokon haladunk végig, amíg nem találunk egy épületet, amely minden máshoz képest olyan világos volt, hogy kissé hátborzongatónak és vázlatosnak érzem magam tőle.

"GM épület."-Olvasom ki a feliratot az épület tetején.

Besétálunk és találtunk egy táblát, ami hasonlított a hirdetőtáblára, amit először láttunk.

A JÁTÉK ARÉNA ERRE VAN.

Arisu mindannyiunkat végignéz, megáll mellettem és bólint, azt mondja, hogy menjünk tovább.

Befordulunk a sarkon és meglátunk egy liftet, elindulunk felé, észreveszem, hogy egy lézerfajta határ felvillan a perifériámon. Ez összezavar engem, de úgy döntök, hogy megvonom a vállam, valószínűleg csak elképzelem magamnak.

Mindannyian megállunk egy asztalnál, amelyen egy csomó telefon van. Az alatta lévő felirat szerint

FEJÉNKÉNT 1

Mindannyian egymásra nézünk, szememben félelem fenyeget a furcsa helyzet miatt. Arisu felveszi az egyik telefont, utána Karube, majd én, aztán Chota. Lenézek, hogy megvizsgáljam a telefont, amint bekapcsolom egy töltőképernyő, felugrik, amiben az áll, hogy:

ARCFELISMERÉS FOLYAMATBAN, KÉRJÜK, VÁRJON EGY PERCET

"Van arcfelismerés" - magyarázza Chota, kihúzva engem a gondolataimból

"Használhatjuk ezeket a telefonokat?" - kérdezi Karube nagy szemekkel.

Gorsan lenézek a telefonra, és próbálom megtalálni a módját, hogy rákeressek az internetre,  és hogy megpróbálhassam megkeresni, mi folyik itt.

"Nincs térerő" - magyarázza Arisu.
Sóhajtok:

"Talán próbálj meg telefonálni"- kérdezem.

"Ezzel nem tudunk telefonálni."-mondja Chota csalódottan.

Arisu ismét felsóhajt, de ezúttal hangosabban, mint korábban. Majd a telefon beszélni kezd, egy robot hangú nő mondja:

"Kérem. várják meg, amíg a játék elkezdődik."

2 perc múlva, a hang ismét azt mondja:

"7 perc maradt a regisztráció lezárásáig. Jelenleg négy résztvevő van"

"Mi ez?"-kérdezi Arisu.

"Egy játék" - jön a semmiből egy nő és azt mondja. Mindannyian felnézünk a nőre, meglepődve, hogy nem csak mi vagyunk itt, miután egész nap kerestük.

"Itt van egy ember" - kiált fel Chota.

"Hé! Nem tudod, hova ment mindenki?" -Karube védekezően mondja.

"Karube, légy kedves a nővel."- mondom neki.

Odasétál , ahol mi vagyunk, és észreveszem, hogy a lézerek újra felvillannak. Odamegy Chotához, kikapja a zsebéből az igazolványát, és azon keresztül az ajtó felé megy. Egy lézersugár jön ki a mennyezetről és lecsapja a földre.

"Szóval erre valók a lézerek..."- mondom a kíváncsiságomra végre választ kapok. A barátaim zavartan néznek rám

"Mi volt ez az előbb?" Karube még mindig zavartan kérdezi.

"Egy lézer, hát nem nyilvánvaló?" - állapítom meg játékosan.

"Ha egyszer átlépted a határt, soha többé nem térhetsz vissza" - mondta a nő.

"Nincs más választásod, mint részt venni a játékban".-Arisu odasétál, és nagyon közel megy a határhoz, szerintem túl közel.

"Arisu!" Kiáltom, mire ő megáll, a vörös lézerek közvetlenül előtte vakítanak.

Coincidence (Chishiya x reader) Where stories live. Discover now