Felejtsük el.... [SzJG f.f.]

Január 8 hétfő

A szünet ennyire szörnyű még sosem volt. Állandóan Cortezen gondolkoztam, hol van, mit csinál, mit gondol a levélről, mit érez irántam...

A suli első napja maga volt a megváltás. A szürke, egyforma és unalmas szünetnapok egybemosódtak és ugyanúgy teltek.

Zombiként jártam a házat, a szilveszteri osztálybulira sem mentem el. Még anya főztjét is megettem.

A többiek már a suli előtt vártak.

-Ren, tudod, hogy bírlak.- kezdte Ricsi.

-Kémia. Matek. Fizika.- adtam oda sorban a füzeteimet. A fiúk meg mint a jó tanulók, lemásolták.

Nem mertem Cortez szemébe nézni. A levelet még mindig nem felejtettem el, és gyanítom, ő sem. Amikor már csak tíz perc volt hátra becsöngőig, bementem. Kinga pedig azonnal odajött hozzám.

-Na, Renáta, mi van?- kérdezte.

-Próbálom túltenni magam. Eddig még nem bőgtem el magam. És nem néztem rá. Kerülöm. Ennyi.

-Gratulálok. Talán mégsem vagy annyira reménytelen.- mosolyodott el.

Én is elmosolyodtam, majd leültem a helyemre.

Lassan Cortez is bejött, majd leült mögém. Nem gordultam hátra. Tudtam, ha megteszem, akkor hiába nem akarok sírni, el fogok kezdeni. Virág és Kinga aggódó pillantásokat küldtek felém, hogy így adják tudtomra, nem vagyok egyedül.

Elkezdődött az első óra, és Kardos belépett a terembe.

-Antai-Kelemen a táblához, a többiek kinyitják a szöveggyűjteményt.- mondta ki a bűvös mondatot, ami után kilenc ember nyugodtan felsóhajtott. Cortez azért nem, mert ő felelt, rajta kívül meg még én és Kinga nem mutattunk érzelmeket.

-Shakespeare. Rómeó és Júlia.- mondta a felelés témáját.

-De Tanárúr! Azt már vettük!- kiabálta be Zsolti

-Akkor biztos, te is tudod. Antai-Kelemen után te is felelsz.- mondta ,,ördögi" mosollyal.

Cortez sokáig szerencsétlenkedett a táblánál, mire Kardos megadta neki az egyest. Zsoltinak ugyanúgy.

A nap hátralévő része simán ment, és csak annyira borítottuk ki a tanárokat, amennyire szoktuk. :)

Suli kiviharzottam a suliból, annyit mondtam csak, hogy "sziasztok".

-Várj, Reni.- szólt utánnam Cortez. Egy pillanatig haboztam, mjad megfordultam tisztes távolságra tőle.

-Mit akarsz?- kérdeztem.

-Jól vagy? Mert mostanában furán viselkedsz...- kezdett bele bátortalanul.

-Persze. Semmi baj nincs.- erőltettem magamra egy mosolyfélét.- Szia!

-Szia..

Elindultam. Öt perc alatt hazafutottam, és bevágtam a szobám ajtaját. Nem értettem Cortez viselkedését. Már megint...