Felejtsük el.... [SzJG f.f.]

Január 22 hétfő

Még mindig azon jár az agyam, amit Cortez mondott és tett. Miért tette? Miért azt tette? Miért...

Ma már jött a suliba Cortez is, szóval mindenki örült. Anya ma a szokottnál is korábban indult és vele én is, de ez nem zavart. Ma jön Cortez suliba! És Gondos helyett az új tanár is fog minket tanítani...

Gyorsan felöltöztem és natúr sminkeltem, majd megnéztem az időt: 6.13. Ha lehet, ma még inkább felrúgtam a napi rutint, és hamar megettem a szalonnás(?) rántottát pörkölt zöldséggel(?). Anyu elvitt a sulihoz, majd gyorsan továbbment. Én meg bementem az iskola épületébe 6.59kor. Nulladik óra. Ha lehet, még lúzerebb vagyok, mint voltam...

Gyorsan átvágtam az aulán, lépteim visszhangoztak a teremben és a folyosókon is. Szerencsére vagy szerencsétlenségemre senki nem volt még bent a suliban, csak a takarítók.

Bementem a termünkbe és lecuccoltam. Majd elővettem egy könyvet, és olvasni kezdtem. Nem tudom, mennyi idő telt el, csak az maradt meg bennem, hogy egy alumíniumgolyó pattan a tarkómnak. Ez kirángatott a regény világából, és megláttam, hogy a többiek engem néznek. Majd Cortez megindult felém. A többiek egy emberként kaltak levegő után, de ezt ő teljesen figyelmen kívül hagyta.

-Jól vagy?- kédezte.

-Jól. És te?

Elfintorodott, majd válaszolt.

-Jól. Nem jössz oda hozzánk?- kérdezte.

Nem tudtam, mit válaszoljak. Egyfelől akartam menni, másrészt viszont tudtam  hogy nem akarnak ott látni.

-Inkább kihagyom. Nem akarok teher lenni.- intettem a fejemmel a többiek felé.

-Nem vagy az.- válaszolta és enyhén félrebillentette a fejét.- Nekem nem. Gyere! Megígértem, hogy segítek.

-És meg is próbáltad.- mosolyodtam el, majd felálltam és odamentem a többiekhez Cortezzel együtt. Ők egy pillanatra megmerevedtek, majd elkezdtek beszélgetni. Látszott, hogy kényelmetlen nekik hogy itt vagyok, de ezt figyelmen kívül hagytam. Mire elkezdődött az óra, a szakadék köztem és a többiek között elkezdett bezárulni.

  Az első órák gyorsan elmentek, csak úgy szaladt az idő. Minden szünetben a többiekkel voltam, és beszélgettünk meg hülyültünk. És vártuk a kémiát...

-Ren, van kémia házid?- kérdezte Ricsi.

-Van, de nem kapod meg. Vagy az új tanárnál is stréber akarsz lenni?- kérdeztem mosolyogva.

-Jogos...- vigyorgott vissza.

Tűkön ülve vártuk a kémiát, amikor megszólalt az óra elejét jelző csengő. Amint az éles hang elhalkult, az igazgató lépett be a terembe, nyomában az új tanárral.

Az új tanár ránézésre nem lehetett sokkal idősebb nálunk, csak huszon egynéhány lehetett max. Valószínű, hogy most végzett az egyetemen. A haja szőke volt, szeme pedig smaragdzöld. Bizalmat sugárzott az arca, és nem tűnt vérszomjasnak mint Gondos. Inkább... nem is tudom. Úgy nézett ki, mint aki minden trükköt ismer és tudja, hogy mi is.

-Gyerekek, ez az úr itt- mutatott a tanárra- Dorgony Krisztián. Ő lesz az új kémiatanárotok. Viselkedjetek rendesen, különösen ti!- nézett a balhés négyesre. Ők persze ártatlanul néztek a felnőttekre, mint akik semmit nem csinálnak...

Az igazgatóúr elsétált, mi pedig magunkra maradtunk az új tanárunkkal. Nem biztos, hogy hallgatni fog rá az osztály. Dorgony mosolyogva körbepillantott az osztályunkon, ám az öröme nem tartott sokáig. Egy tizedmásodperc alatt váltott mosolygósból komorrá, pont akkor, amikor felénk nézett. Ez nem jelent jót.

-Nos, ezen az órán szerintem ismerkedjünk meg. Mindenki mondjon a periódusos rendszerből egy olyan anyagot, aminek a jele a keresztnevének első vagy első két betűje. Ki kezdi?- kérdezte Dorgony. Biztatóan ránkmosolygott, és a hasamban megmozdult valami, mint a klisés romantikus regényekben a szerelmes részeknél.

Az egész órán ismerkedtünk egymással. Vagyis inkább ő velünk. Mi csak a gyenge pontját  kerestük.... :) de szemmel láthatóan nem volt neki. Mázlista ő, szegény többiek...

Szerintem egész jól fog minket tanítani. Legalábbis a mai óra alapján. Szerencsére hamar véget ért a mai nap, és Ricsi Virággal elindult mekizni. Aztán hátranéztek, és egyszerre kérdezték:

-Reni, jössz?

-Hé, C! Meki?

Cortez rám nézett, mire én alig láthatóan megráztam a fejem. Féltem, hogy bármikor tönkremehet ez a gyönyörű nap.

-Inkább kihagyom, anyu itt van értem- mondtam.- De talán majd máskor- mosolyogtam.

-C?

-Menjetek csak kettesben!

Virág és Ricsi vállvonogatva elindultak a közeli meki irányába, hogy egy nagyon romantikus és aranyos gyorséttelmi ebédben legyen részük, és irigyelni kezdtem a barinőmet. Bárcsak valaki rám is úgy nézne, mint rá a raszta!

-Rendes volt tőled, hogy hagytad őket kettesben menni.

-Ez alap- vetett rám egy vidám pillantást.

-És most mit fogsz csinálni?- kérdeztem, mert nem úgy nézett ki, mint aki indulni akar haza.

-Megvárom veled az anyádat- mondta, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.

-Nem kell- jöttem zavarba rögtön.

-De én szeretném- nézett a szemembe. A szívem ezerrel kezdett verni, a szám kiszáradt, pislognom kellett, de nem bírtam elszakítani a tekintetem az övétől. A világ megállt körülöttünk, és lassan tűnt el a távolság köztünk. A tekintete mintha azt kérdezte volna, szabad?, egyre közeledtünk, míg le nem csökkent a köztünk lévő távolság pár centire. És ekkor megszólalt a duda egy, a suli előtt parkoló autóban. Zavartan szétrebbentünk, és a hangforrás irányába néztünk, ahonnan az anyám integetett.

-Ezt nem hiszem el!-integettem vissza.- mennem kell.

-Tudom.- mondta, majd megölelt és megpuszilta a homlokomat. Sokkos állapotban ültem be a kocsiba, ahol anyu rögtön letámadott.

-Mi volt ez?

-Az, amire két és fél évnél tovább kell várnom- néztem rá szúrósan.

A hazavezető utat csendben tettük meg, és utána rögtön felmentem a szobámba, hogy ki se kelljen jönnöm. A gépemen felléptem msn-re, ahol egy új üzenet volt.

Máskor befejezzük