Nem akartam felkelni. A kialvatlanság annyira látszott rajtam, hogy egy kiló falvakolat sem tudná eltüntetni. Persze azért megpróbáltam. Felöltöztem sötétebb öltözékbe: sötétkék farmer, sötétzöld pulcsi. A sminkem natúr volt, nem akartam teljesen emós lenni.
A reggelit zombi-módban ettem meg. Sonkás-majonézes szendvics volt. Vagy nem tudom...
A suliba vezető utat rekord gyorsasággal tettem meg. A suli előtt ott állt Ricsi, Dave, Macu, Zsolti, Virág és Kinga. Szorongva odamentem hozzájuk.
Nem volt bátorságom megkérdezni, hogy hol és hogy van Cortez, a tekintetük mindent elárult.
-Hallottad? Cortez kórházba került! Deszkázás közben esett egy nagyot, és nagyon megsérült.- mondta Ricsi.- Tudod, mi a legfurább? Hogy amikor mentünk a kórházba, az út elején a te nevedet említette.- fordult felém.
-Tényleg?- kérdeztem torkomban dobogó szívvel.
-Aham. Legalábbis azt mondta: ,,Reni" de persze te nem voltál ott. Igaz?
Nem válaszoltam, csak ráztam a fejem. Nem tudtam a szemébe nézni. Nem tudtam semmit mondani.
Bementünk, és ma Máday sem talált semmit ami miatt ordíthatott volna. A sulirádió ma megállás nélkül a kedvenc dalait játszotta a szünetekben. Én meg mint egy holdkóros, úgy járkáltam az épületben. A tanárok kérdéseire tudtam a választ, de más kommunikációra nem voltam hajlandó. A duplairodalom nem kötött le. Matekon és törin lemaradtam. Francián sok szót hibásan írtam le vagy mondtam ki. De a többiek is így voltak ezzel. Senki nem tudott koncentrálni.
Suli után Ricsi feltette a nagy kérdést:
-Ki jön meglátogatni Cortezt?
Természetesen mindenki jönni akart, így tizenegyen indultunk el a kórházba.-Csak egy ember lehet bent egyszerre.- figyelmeztetett minket az orvos.
Ricsi után mindenki sorban bement Cortez termébe. Én voltam az utolsó.
Amint beléptem az ajtón, megcsapta az orromat a fertőtlenítőszer és a gyógyszerek jellegzetes szaga. Ránéztem Cortezre. Ott feküdt a kórházi ágyon, felkötve mindenféle gépekre, amik az életfunkciókat ellenőrzik.
Leültem az ágy melletti székre, és elsírtam magam.
-Annyira sajnálom! Az egész az én hibám!- csukladoztam.
Csak képzeltem vagy tényleg megmozdult?
-Miért kellett odamennem?! Ha nem nézel rám, nem akadsz meg, és akkor nem történik meg ez...
-Nem a te hibád.- mondta halk, erőtlen hangon.
-Ssh. Ne beszélj.- simítottam meg a homlokát.
-Ren, kelj fel!- rázogatta valaki a vállam.- Elaludtál.
Kinyitottam a szemem. Cortez kórházi ágyára hajtottam a fejem, miközben ő nem volt eszméleténél. Csak egy álom volt, hogy felébredt?
-Gyere, menjünk.
-Mennyi ideje alszok?
-Negyed óra?
-Köszi.
Cortez nélkül az osztály... nem is az osztály. Nélküle nincs semmi.
A kórházi látogatás után hazamentem. Ahogy mindenki más is. Senkinek nem volt kedve bandázni.
Hazamentem és megcsináltam a házit. Utánna meg újra felvettem a zombi-módot. Nem lehet Cortez nélkül simán élni, hiszen ő.... Cortez.
Este megint nem tudtam aludni. Sokáig forgolódtam, és amikor végre elnyomott az álom, mini-Cortezek suttogták a fülembe: ,,Ez az egész a te hibád!"
ESTÁS LEYENDO
Felejtsük el.... [SzJG f.f.]
FanficMi lenne ha Reni a 11.-es karácsonyi baki után Corteznek azt mondta volna, "felejtsük el!" És habár nem felejtenék el, tiszta lappal indulnának. De. Mindig van egy "de", ami megnehezíti a dolgokat. És a Szent Johanna Gimi sem kivétel, mert mi van, h...