Mr. Policeman~~ (HUN BL)

1. Egy normális nap...vagy mégsem?

Joshua:

Úgy kezdődött ez a nap is ahogy minden átlagos napom. Felkeltem, lefürödtem, főztem egy kávét és elautóztam a munkahelyemre, a rendőrségre. Érdekesnek hangozhat, hogy egy rendőr vagyok és mennyi izgalmas dolog történik a munkám alatt, de sajnos nem. A világ egyik legunalmasabb városában lakok, ahol soha semmi se történik. Szó szerint semmi. Azt sem értem, hogy miért van akkor itt rendőrség egyáltalán... Hát akkor kezdődjön egy újabb unalmas munkanapom...

-Jó reggelt Fernando kapitány!

-Szép jó reggelt Joshua főhadnagy! Készen áll a mai napra?

-Igen, készen állok arra, hogy ma is egész nap csak itt üljünk és csak várjuk, hogy történjen valami-válaszoltam gúnyos hangsúllyal.

-Maga meg miről beszél? Agatha nem tájékoztatta arról, hogy ma egy tolvajt fogunk megfigyelni?

-Tessék? Nekem egy szóval nem említett erről senki semmit!

-AGATHA! kiabálta hangosan a kapitány. MEGMONDTAM ÖNNEK, HOGY KÉZBESÍTSE AZ ÜZENETET JOSHUA HADNAGYNAK!

-E-elnézést Fernando kapitány, többet nem fordul elő!

-Visszatérve az előző mondatomra, tegnap éjjel kaptunk egy hívást, hogy a város nyugati részén több házat is kirabolt valaki. A szemtanúk szerint egy férfi volt, de az arcát sajnos senki nem tudta azonosítani, mert símaszkot viselt. Egy tapasztalt bűnözővel nézünk szembe, szóval mindenkinek mindent bele kell majd adnia, hogy elkapjuk! Este elmegyünk a városnak arra a részére, kiürítjük és lesben fogjuk figyelni, hogy mikor fog felbukkanni.

-Értettük uram!-válaszoltak a többiek.

Joshua:

Örülök annak, hogy végre történik valami, és nem kell újból karba tett kézzel várakoznunk. Tapasztalt bűnöző, mi? Ez mindennek mondható csak nem annak! Bárki ki tud rabolni több házat ha jól taktikázik! Ez a bűnözés legalja! Ennél jobbakat is láttam a TV-ben. Majd meglátjuk, hogy ki nevet a végén! Úgy elkapjuk mint a sicc és mehet rohadni a börtönbe!

-pár órával később-

Megérkeztünk oda, ahol történt a rablás és elvezettük az embereket a biztonság kedvéért. Mindenki elfoglalta a helyét és már csak arra várunk, hogy mikor és hol bukkan fel az a bizonyos tolvaj.

-Mindenki elfoglalta a kijelölt helyét?-kérdezte Fernando kapitány.

-Igen! Mindenki a helyén van és várjuk a parancsot!

-Rendben! Ha valaki bármilyen mozgást érzékel azonnal szóljon!

Csak vártunk és vártunk. Több mint 2 órája vagyunk itt, de eddig semmi nem történt. Kezdem azt hinni, hogy már rég lelépett. Nem! Egy bűnöző csak nem lehet ilyen hülye. Hiszen itt van egy csomó ház amit üresen talál. Csak bekapja a csalit.

-Valaki bármi furcsát nem látott, hallott?-kérdezte a kapitány.

-Semmi.

-Negatív.

-Még egy neszt sem hallottam mióta itt vagyunk.

-Nem értem, pedig biztosak voltunk benne, hogy itt fog lecsapni. Ön mit gondol Joshua? -fordult felém a kapitány.

-Nézze uram, én úgy látom, hogy a tolvaj elment. Nem hiszem, hogy újra felbukkanna, hacsak nem jött rá, hogy itt vagy-

A mondatomat félbeszakította egy hirtelen zaj ami a házak felől jött. Ahogy odatekintettem, láttam, hogy egy sötét alak be akar menni az egyik házba. Tudtam, hogy még ma előjön!

-Akik velem vannak azok jöjjenek velem a házhoz! A többiek legyenek készenlétben itt kint! Vigyázzatok! Nem tudjuk, hogy ki ez és van-e nála bármilyen fegyver!

Mivel én a kapitánnyal voltam nekem is a házhoz kellett mennem. Elővettük a fegyverünket és halkan bementünk a házba. Csend volt. Mintha nem járt volna itt senki. Ketté váltunk és pár emberrel felmentünk az emeletre.

-Álljatok meg!-suttogtam.
Mintha valami zajt hallottam volna!

Joshua:

Lassan elkezdtünk lopakodni az egyik szoba ajtaja fele. Ki volt nyitva, szóval tudtam hogy itt van bent. Intettem a többieknek és berontottunk a szobába.

Ahogy sejtettem! Próbálta kinyitni a széfet és azzal csapott ekkora lármát. Elküldtem az egyik társamat, hogy szóljon a kapitánynak, addig lefogtuk és megbilincseltük. Fegyver sem volt nála, mit gondolt?

-Kapitány! Elkaptuk!-kiabáltam az ajtón kifele.

-Szép munka! Vigyétek vissza a rendőrségre és vigyétek majd a kihallgató szobába.

Joshua:

Még pár szót váltottam Fernando kapitánnyal, de olyan érzésem volt, mintha a tolvaj folyamatosan engem nézne. Mindegy is, legalább elkaptuk és kihallgathatjuk. Valahonnan ismerős ez a srác, de biztos csak rosszul emlékszem.

Tolvaj:

Próbáltam kinyitni ezt a hülye széfet, de persze, hogy ügyetlennek kellett lennem. Ráadásul fegyvert sem hoztam magammal, most biztos azt gondolják, hogy milyen béna vagyok. Viszont ez a srác a rendőrkapitány mellett nem néz ki rosszul, ebből még talán lehet valami...