Mr. Policeman~~ (HUN BL)

7. Az utolsó látogatás 1/2

-pár héttel később-

Fernando:

2 hét telt el azóta, amióta megtörtént a dolog. Joshua azóta se lépett ki a házamból, és ahogy láttam Roberto se nagyon mozdult meg a cellájában. Nem jó így látni az embert. Muszáj valamit kitalálnom mielőtt túl késő lenne. Hamarosan jön Roberto tárgyalása, szóval nem szabad késlekednem. De egyedül nem fog menni...

Joshua:

Azóta nem léptem be  rendőrségre, amióta Robertoval volt a dolog. Még mindig nem hiszem el, hogy ezt tette. De egy részem azt súgja, hogy nem kellene haragudnom rá, hiszen nem szándékosan csinálta, és megvígasztalt amikor elmeséltem neki a történteket Fernandoval. Elegem van már ebből. Miért csak a rossz dolgok tudnak velem megtörténni?

Robertonak hamarosan lesz a tárgyalása...talán meg kéne még utoljára látogatnom? Lehet azt kéne, nagyon durva voltam vele...de csak egy elbúcsúzás és semmi más! Ez lesz az utolsó, hogy szóba állok vele.

-eközben Fernando-

Nekem itt valami nagyon furcsa. Valamiért olyan érzésem van, hogy Roberto ártatlan. De vajon miért? El kell mennem hozzá és beszélnem vele. Nem tudom milyen paszban van, de valahogy szóra kell majd bírjam.

-Roberto...

-Jos-
Ohh, csak te vagy az...Miért jöttél ide? Nem Joshua-val kéne lenned?

-Beszélni szeretnék veled Roberto. Bemehetek?

-Felőlem. Nekem már úgyis mindegy.-válaszolta.

-Szóval...látom nem vagy a legjobban...-mondtam, miközben leültem mellé.

-Kérlek, ne is folytasd...Ott voltál amikor történt ez az egész. Ha most elkezded azt mondani, hogy te is benne vagy ebben a dologban akkor beverem a képed!

-Jaj, nem, nem, dehogy! Nem ezért jöttem!-nyugtattam.

-Akkor...?-kérdezte miközben felém fordult.

-Jézusom Roberto...a szemed...teljesen piros...Látom nem aludtál napok óta...

-Hogy bírnék azzal a tudattal aludni, hogy akit a legjobban szeretek sose akar többet látni engem...? Te se lennél máshogy az én helyemben. Szóval...miről akartál beszélni?-törölte el a könnyeit.

-Roberto...ártatlan vagy?-kérdeztem komoly hangon.

-Ezt, hogy érted? Ha ártatlan lennék akkor most nem itt ülnénk.

-Őszintén. Ártatlan vagy, Roberto Cooper?

-Elmesélek neked valamit, Fernando...

-Rendben. De mit?

-Tudod, mielőtt elkaptatok, elég sok dolog történt előtte. Nem voltam eléggé a legjobb anyagi helyzetben. Sok helyen vállaltam munkát, de nem nagyon kerestem sokat, a barátaimnál laktam sok ideig. Egyik nap belebotlottam pár emberbe akik jó ajánlatot tettek. Beleegyeztem, mert kellett a pénz. Cserébe...

-Cserébe mi?-szóltam közbe.

-Nekem kellett elvinnem a balhékat. Tehát csak csalinak használtak. Minden rablás, minden bűncselekmény amiért köröztek az mind miattuk van. Ők kezdték el mindig a balhét, azután ők mindig elmenekültek, én meg úgymond helyet cseréltem velük. Szerencsére nem kaptak el sose...addig...

-De várjunk...ez azt jelenti, hogy...

-Igen, ugyanígy volt amikor elkaptatok. Az egyik bandatag bement a házba, én pedig az egyik ablakban vártam rá. Amikor a szobában azt hittétek, hogy a széfet próbáltam kinyitni, az már eleve üres volt. Csak úgy tettem, mintha ki akartam volna nyitni. Viszont elegem lett. Már nem bírtam tovább, hogy csak kihasználnak, nem is így akartam az életemet leélni. Azt gondoltam, hogyha csendben leszek akkor mindennek vége lesz. És akkor...megláttam Joshua-t. Egyszerűen nem bírtam magammal és muszáj voltam neki megmutatni mit érzek. De ezzel nagyon elrontottam mindent. Manipuláltam az érzéseidet és ezzel túl messzire mentem. Te nem akartad ezt tenni Joshua-val, viszont én sem gondoltam, hogy ennyire hatással leszek rád. Tőled is bocsánatot kérek amiért ezt a zűrt okoztam...