Mr. Policeman~~ (HUN BL)

9. Hol van Joshua...?

Nem , nem késtem 1 hónapot a résszel.

Jó olvasást!

-6 hónappal később-

Joshua:

Az újságírók hada végre elvonult. Eléggé fárasztó volt, hogy kb. minden nap csak jöttek és nem hagytak minket békén. Soha többé. Kellett az embereknek elmondani mindenkinek. Ne legyél hülye! Hiszen ha nem jönnek akkor Robertot még mindig köröznék. Jó...ennek az egynek örülök.

Roberto kiképzése is nagyon jól sikerült. Ki hitte volna, hogy ilyen gyorsan elsajátít mindent? Ki lett nevezve hadnagynak, szóval...azóta kicsit sokat használom azt, hogy Roberto hadnagy...

(if you know you know)

Az a banda viszont nem került elő akik csinálták a balhékat, emiatt nyugtalan vagyok. Furcsa, hogy azóta nem hallottunk felőlük semmit. Remélem nem készülnek semmire...amíg Robertonak nem esik baja, addig nem teszek velük semmi erőszakosat.

A mai most szerencsére egy átlagos nap. Ma kicsit később indultam el, mert még el kellett intéznem pár dolgot. A többiek már rég ott vannak, de nem hívtak semmiért. Remélem, hogy kivételesen ez egy laza nap marad. Nem nagyon van kedvem ugrálni...a tegnap miatt.

Roberto:

Végre egy light-os nap. Az utóbbi hétben teljesen el voltunk foglalva ügyekkel. Ez elmúlt fél év nyugisan telt, viszont a banda nem került elő. Eléggé nyugtalan vagyok, nagyon óvatosnak kell lennem, Joshua-ra is vigyáznom kell. Nem érdekel, hogyha megkínoznak vagy valami, az a legfontosabb, hogy Joshua-nak ne essen semmi baja.

Szerencsére azóta már nem köröznek, ami nagyon nagy öröm. Legalább annak vége van. De az az újságíró had ami letámadott minket az elmúlt időben, az valami borzasztó volt.

Még mindig nem érkezett meg, 10 perccel ezelőtt azt írta, hogy mindjárt itt van, szerintem felhívom.

-Szia Roberto, mi a baj?

-Hol vagy már? Azt mondtad mindjárt itt vagy.

-Már itt vagyok a sarkon. Nyugodj meg, mindjárt ott vagyok. Úgy viselkedsz mintha évek óta nem láttál volna.

-Joshua-

-Ha viselkedsz, este akár lehetne valami, Roberto hadnagy~.-leraktam a telefont.

Joshua:

Hát, ezt nem gondoltam át eléggé. Este biztos, hogy le fog teperni. Hogy van mindig kedve hozzá? Még én beszélek? Sokszor én vagyok az aki produkálja. Emlékszem még azt gondoltam, hogy munka közben nem fog rákezdeni. Persze, hogy rosszul hittem. Sokszor amikor a többiek elmentem ebédelni...a cellában is...egyszer Fernando irodájában is voltunk, de szerencsére nem tudta meg. Akkor már halottak lennénk.

Megérkeztem végre. Már láttam, hogy Roberto megindult kifele. Kijött és adott egy puszit.

-Hol voltál eddig?-kérdezte.

-Mondtam, hogy még van pár elintézni valóm. Itt vagyok épségben. Nem kell aggódnod. Egy képzett emberrel állsz szemben.

-Tudom...de akkor is. Nem bocsátanám meg magamnak ha valami bajod esne.-ölelt át.

-Menjetek szobára.-szólalt meg egy ismerős hang.

-Oh, Fernando. Te is itt vagy?-lepődtem meg.

-Persze, hol lennék? Nem kaptunk semmilyen hívást?

-Nem. Eddig még semmi nem volt.-válaszolt Roberto.

-Hát akkor ez a nap nem lesz valami izgalmas.-ment be Fernando az ajtón.