Mr. Policeman~~ (HUN BL)

2. Kihallgatás...extrákkal

Joshua:

Elkaptuk a tolvajt és bevittük a kihallgató szobába. Azt gondoltuk, hogy könnyen beszélni fog, de hát rosszul hittük. Kb. másfél órája itt vagyunk és 4 társam is megpróbálta őt szóra bírni. Láttam, hogy egy csomószor engem néz, már nem bírtam tovább. Mit akar tőlem?

Tolvaj:

Hiába próbálkoznak, nem fognak beszédre kényszeríteni. Látszik, hogy nem túl tapasztaltak ebben a témában. Csak arra a jóképű srácra tudok gondolni...

-Kapitány. Hadd próbáljam meg én szóra bírni-közöltem, megszakítva a csendet.

-Rendben, bízok önben Joshua.

Joshua:

Már ahogy beléptem a szobába kirázott a hideg tőle. Az a tekintet amivel nézett leírhatatlanul kellemetlen volt.

-Beszélj. Ki vagy te és hol vannak az emberek holmijai?

Tolvaj:

Csak a szemébe tudtam nézni ahogy bejött a szobába. A szívem hevesen dobogott. A gyönyörű kék szemei, a göndör gesztenyebarna haja...meg fogom magamnak szerezni bármi áron...az enyém lesz...

-Csak akkor vagyok hajlandó beszélni, hogyha a többi ember elmegy-válaszolt monoton hangon.

Joshua:

Ránéztem a kapitányra aki bólintott és a társaimmal elvonult.

-Szóval, ki vagy te?-kérdeztem komolyabb hangon.

-Először te mesélj magadról-mondta vigyorogva.

-Nincs kedvem ilyen hülyeségekhez! Mondd meg hogy ki vagy te és, hogy hol vannak az értékek amiket az emberektől loptál!

-Haaj, veled nem lehet jól szórakozni. Jól van, beszélek. Egy feltétellel.

-Mi lenne az?

Felállt a székéből és közelebb hajolt miközben a pólómat szorítva maga fele rántott. Nagyon közel volt hozzám. Éreztem a lélegzetét a nyakamon. Egyenesen a szembe nézett, valami furcsa érzést keltett bennem. Próbáltam elvenni a kezét de túl erősen szorított én meg túl fáradt voltam.

-Ha elvisztek a fogdába azon a napon este gyere be, mert váltani szeretnék veled néhány szót.

-Mit gondolsz?! Nem fenyegethetsz meg!

-Ha nincs alku, nincs beszéd.

- *sóhajt* Jól van, áll az alku.

-De senkinek ne szólj erről!

-Jó, legyen. Szóval akkor ki vagy te és hol van az emberek cucca?

-Lehet, hogy ismerősen cseng a nevem. A nevem Roberto Cooper...

-R-Roberto Cooper...? Az országosan körözött bűnöző?!

-Tudom, most azt gondolod hogy egy bűnöző akit az országban köröznek hogy kaptak el ilyen könnyen a rendőrök. Egy ideje már figyellek titeket.

J:

Figyel minket? Hogyan és mikor? Miért?

-Igen, mindent tudok rólatok. Hogy mikor keltek fel reggel, mikor mentek munkába, mi a kedvenc ételetek, miről beszélgettek a többiekkel. Minden titkotokat tudom.

-Hogyan-

-Megvannak a módszereim-szakított félbe. Nem vontam bele több embert, szólóban könnyebben dolgozom.

-Ha ilyen profi vagy akkor miért nem menekültél el?

-Mert megláttalak téged-mondta miközben méregetett.

Joshua:

Egy pillanatra megállt bennem a lélegzet. Miattam nem szökött el? Ez meg mit jelenthet? Remélem nem az amire gondolok...

Hirtelen felállt megint a székéből és felmászott az asztalra. Azt hittem, hogy bántani akar, de az asztalon térdelt előttem és megint közel húzott magához.

-Ne próbálj meg ellenkezni, az enyém leszel, bármi áron...-suttogta a fülembe.

Joshua:

Lefagytam. Nem tudtam hogy reagáljak. Az övé leszek? Csak a holttestemen keresztül!

Hallottuk, hogy jönnek vissza a többiek. Gyorsan visszaült a helyére én meg némán és döbbenten néztem magam elé.

-A-azt még nem mondtad el, hogy hol van a lopott holmi. Az is benne volt az alkuban.

-Ja igen. A fő út mellett van egy régi tanya és az istálló egyik léce alatt van a holmi.

Roberto:

Mikor odahajoltam hozzá láttam rajta, hogy zavarban van. Ez kezd izgalmas lenni...

Joshua:

Végre visszajöttek a többiek és elvezették Robertot. Visszanézett és rám kacsintott. Amióta felbukkant olyan furcsa érzés kavarog bennem, de biztos csak túlreagálom. Elmondtam a kapitánynak az információkat és elmentünk megkeresni az ellopott értékeket. Szerencsére mindent megtaláltunk, de egész végig csak az alkura tudtam gondolni...Vajon mit akarhat....?