Mr. Policeman~~ (HUN BL)

3. Miről akar beszélni velem...?

Joshua:

Eljött az a nap amikor is meg kell látogatnom Robertot. Tudom, simán megtehetném azt, hogy nem látogatom meg, de képes arra, hogy kiszökik és meg fog keresni. Ki tudja mit csinálna velem...Szóval, megvárom az éjszakát és bemegyek hozzá. Na de először inkább a munkára koncentrálok.

-Jó reggelt kapitány!-köszöntem kissé fáradt hangon.

-Jó reggelt Joshua! Látom eléggé fáradt. Nem csoda, annyi minden történt az elmúlt napokban. Szép munkát végzett!-mosolygott Fernando kapitány.

-Köszönöm uram. Hát igen, kissé fáradtnak érzem magam, pedig ittam reggel kávét és vettem egy hűvös zuhanyt, de úgy látszik, hogy nem nagyon használt.-válaszoltam, miközben leültem a székembe.

-Most van egy kis szabad időnk, ismerek egy jó éttermet a városban. Van kedve elmenni?-kérdezte kedvesen a kapitány.

-Persze, miért is ne?

-Rendben, akkor be is indítom a kocsit!

Joshua:

Elindultunk az étteremhez. Jó volt kicsit kiszellőztetni a fejem a kocsiban. Furcsán kedves ma a kapitány, és mikor rátekintettem az autóban mindig mosolygott. Rég láttam már ilyen jó kedvűnek, biztos jó napja van.

Mikor megérkeztünk az étteremhez egy barátságos pincér fogadott minket. Leültünk az asztalhoz és mindketten rendeltünk. Nagyon szép volt az étterem környezete, olyan barátságos érzést keltett. Nem is értem, hogy eddig miért nem jártam itt.

-Szóval, Joshua...-szakította meg a csendet Fernando kapitány.

-Tessék?

-Mikor kihallgatta a tolvajt olyan furcsa volt az arckifejezése...mondott önnek valamit?-kérdezte gyanakvóan.

-Ja, nem nem, dehogy! Csak nagyon le voltam fagyva attól a tudattól, hogy ő Roberto Cooper, az országosan körözött bűnöző. Nem hittem volna, hogy mi leszünk azok akik valaha elkapják.

-Aha, értem...de ez akkor sem normális szerintem, hogy egy ilyen bűnözőt ilyen könnyen elkapnak. Maga szerint ez nem furcsa?

-Tudja, hogy egy bűnözőt egyszer úgyis elkapnak-válaszoltam.

-Igaza van. Az a legfontosabb, hogy elkaptuk és hamarosan börtönbe megy.

Joshua:

Végre kihozták az ételt. Olyan jól esett. Biztos, hogy majd vissza fogok ide járni.  Valami viszont nem stimmelt. Fernando kapitány egész végig olyan furcsán nézett, de inkább nem is foglalkoztam vele. Most már csak azon tudtam agyalni, hogy mi lesz majd este...

Fernando kapitány:

Olyan furcsán viselkedik amióta felbukkant ez a bűnöző, viszont nem tudtam róla levenni a szemem...Mi ez az érzés? Mintha valamit éreznék iránta. Nem! Mit gondolok! Ő az egyik legjobban teljesítő emberem...el fogom nyerni a szívét...bármi legyen. Először viszont ki kell derítenem, hogy mi ez a furcsa viselkedése.

-pár órával később-

Joshua:

Itt vagyok a rendőrség előtt. Vagy 5 perce itt állok. Fogalmam sincs, hogy mit akar. Vajon tényleg csak beszélni akar velem...vagy mi van ha bántani akar...? Itt van a fegyverem, szóval baj nem lehet.
Bementem és megkerestem a cella kulcsát. Elindultam felé és már hallottam, hogy dúdol.

-Már vártalak.-mondta miközben vigyorgott rám az ágyon.

-Megígértem.-válaszoltam miközben bementem hozzá.