Mr. Policeman~~ (HUN BL)

5. Csapdába esve

Joshua:

Fernando kapitány lassan becsukta az ajtót. Ez nagyon nem tetszik nekem.

-Fernando kapitány...mit akar tőlem...?

-Joshua...már nem bírom titkolni...

-Mégis mi a fenéről beszél...?

Joshua:

Fernando kapitány lassan elkezdett közeledni hozzám...próbáltam hátrálni, de egyszer csak a falnál találtam magam. Lefagytam. Miért mindig velem történik minden?! Elegem van már ebből az egészből!

-Joshua. Szeretem teljes szívemből...nem tudok nélküle élni...annyi ideje el akartam már mondani, de nem mertem. Kérem ne mondja el senkinek ami most fog történni...

-Mégis mit akar-

Joshua:

Azzal a mozdulattal félbeszakított és megcsókolt. Nem tudtam elmenekülni, Fernando még Robertonál is erősebb. Nagyon erősen odaszorított a falhoz. Már nem kaptam levegőt se. Ezután rám nézett egy olyan tekintettel amit még sosem láttam tőle. Itt már kezdtem nagyon parázni.

-Hagyja abba azonnal! Ezt nem szabadna csinálnia! Azonnal engedjen el vagy rossz vége lesz. Sajnálom, de nem viszonzom az érzéseit, mert-

-Mert miért? Azért mert Robertoval Cooperrel van együtt?-szakított félbe újra.

-M-micsoda? Dehogy! Semmi sem történt köztem és Roberto között! Mit képzelt?!

-Tudom, hogy mi történt. Tegnap elbeszélgettem Robertoval és elmondott mindent. Nem fogom hagyni, hogy ő szerezzen meg. Nem egy bűnöző szerelmét érdemli meg. Sok esélye nem is lenne, mert a fogdában van. Ja és kérem többet ne menjen oda, ki tudja, hogy mi lesz a következő lépése!

-De ez akkor sem a megoldás! Én nem tudom barátként többnél szeretni! Most kérem engedjen el és hadd menjek haza!

-Ha nem tud úgy szeretni, akkor majd teszek róla, hogy igen...

Joshua:

Fogta és letepert az asztalra. Lefogta a kezeimet és elkezdte az ingemet kigombolni. Olyan mániákus tekintettel szemlélte végig a hasamat, hogy azt nem lehet leírni.

-Hmm...nem is rossz főhadnagy...

Ezután megpróbálta a nadrágomat lehúzni. Na itt már próbáltam szabadulni, de nagyon erősen leszorított. Ordítani tudtam volna, ha nem fogja be a számat. Újból lepergett előttem az életem, nem akartam elhinni, hogy ez nem egy álom...de egyszer csak...

-Fernando kapitány! Odabent van?-szűrődött be egy hang kintről.

-Francba, pont ilyenkor kell valakinek jönnie.

Joshua:

Láttam, hogy elengedett és az ajtó felé megy. Gyorsan összeszedtem magam és megpróbáltam természetesen viselkedni. El sem hiszem, hogy megúsztam. Köszönöm Istenem!
Elindultam az irodából kifele miután Fernando kapitány befejezte a beszélgetést az egyik társammal. Azonban megragadta a karomat és magához húzott.

-Most megúsztad, de nehogy azt hidd, hogy legközelebb nem fog semmi sem történni.-suttogta.

Elengedett és bezárta az ajtót. Sarkon fordultam és hazasiettem. Roberto elmondta neki múltkorit? Este el kell mennem és beszélnem kell vele. Talán most tudok vele normálisan kommunikálni...

Fernando:

Nem igaz, hogy valakinek éppen a legjobbkor kellett megzavarnia. Akkor sem fogom hagyni, hogy Robertoé legyen. Csak várj Joshua...a legváratlanabbkor fogok lecsapni rád...