Mr. Policeman~~ (HUN BL)

4. Gyanús...

-pár nappal később-

Joshua:

Még mindig nem tudom kiverni a fejemből ami napokkal ezelőtt történt. Túlságosan sok ez nekem. Sok furcsa dolog történt már a munkám alatt, de ilyen még sosem. Ha ez így megy tovább, lehet, hogy felmondok és keresek valami másik állást. Viszont nem akarom cserben hagyni Fernando kapitányt. Nem tudom mit tegyek...Mondjam el valakinek ezt a dolgot...?  Nem, azt semmiképpen...abból nagyon nagy gáz lenne...tudom, hogy Roberto bűnöző és megérdemelné, de akkor is...ő is csak egy ember...Valamit ki kell találnom...

Újból elindultam munkába, de még mindig kavarognak bennem a gondolatok. Lehet beszélnem kéne Robertoval, persze a cellán kívül, de nem akarom, hogy bárki is gyanút fogjon. Most inkább megpróbálok a munkára koncentrálni, és nem gyanúsan viselkedni. Persze a lábaim még mindig nagyon fájnak...majd azt mondom, hogy azért maradtam otthon. Csak elhiszi a kapitány.

-Jó reggelt.-köszöntem fáradt hanggal.

-Ó, Joshua főhadnagy! Örülök, hogy újra láthatom! Történt valami, hogy ilyen sokáig nem jött dolgozni? Nem nagyon hallottunk felőle napokig.-kérdezte kíváncsian a kapitány.

-Ja, semmi komoly. Csak pár napja elestem a lépcsőn és pihentetnem kellett a lábam.

-Értem, de akkor miért nem hívott, hogyha ez volt a gond? Segítettem volna bármilyen dologban és maga csak pihent volna.

-Köszönöm, de a testvéremet, Alejandrot egyből felhívtam, amikor megtörtént a baleset.-magyarázkodtam.

-Akkor már minden világos. Örülök, hogy újra közöttünk van!-mosolygott Fernando kapitány.
Van kedve esetleg meginni egy kávét? Fáradtnak tűnik.

-Jól esne. Ma reggel úgyis kihagytam.

Joshua:

Huh...ez meleg helyzet volt. Remélem, hogy nem viselkedtem gyanúsan. Ha kiderülne ez az egész el sem tudom képzelni mi történne...Egy kávé most jól fog jönni, legalább kicsit jobban fogom érezni magam.

Fernando:

Olyan jó látni végre Joshua-t. Már nagyon hiányzott a jelenléte. Valami viszont még mindig nem stimmel. Olyan furcsa volt amikor beszélt hozzám, mintha nem is az a Joshua lett volna akit ismerek. Itt szerintem valami van a háttérben, ki kell derítenem, hogy mi az.

-órákkal később-

Joshua:

Ennek a napnak is vége lett. Sok dolgom nem volt szerencsére, de elég fárasztó volt. Most már végre otthon lehetek és pihenhetek. A lábaim még mindig nagyon fájnak, de már nem annyira szerencsére. Remélem lassan el fog múlni. Át kell gondoljam az életem. Hogyan keveredtem ebbe bele...?

Fernando:

Egyre gyanúsabb nekem Joshua viselkedése. Valami itt nem stimmel. Azóta ilyen amióta elkaptuk azt a bűnözőt. Van egy olyan érzésem, hogy ebben Roberto keze van. Muszáj bemennem és beszélnem vele a kihallgatószobában. Mindenre fel kell készüljek, nem tudom, hogy mire számíthatok.

Fernando elment a fogdához, és látta, hogy Roberto éppen valamit matat...Roberto viszont nem vette észre, hogy Fernando a cella ajtajában áll. Fogta magát és elkezdett dörömbólni az ajtón.

-ROBERTO COOPER!-kiabált a kapitány.

Roberto megfordult és egy Barbie baba volt a kezében, amit éppen fésült.

-Oh, kapitány. Micsoda meglepetés.-vigyorgott gúnyosan Roberto.

-Beszélnem kell önnel, Roberto.

-Jól van, beszélgessünk. Jöjjön be és üljön le. Nem harapok.

-Meghülyültél? A kihallgatószobába megyünk.

Megbilincselte Roberto kezét és elvezette a szobába. Leültek és Fernando belekezdett.

-Szóval, ismeri Joshua hadnagyot, ugye?

-Joshua? Joshua...ja az a göndör hajú fiúcska? Hát persze, hogy ismerem.-válaszolt Roberto.

-Pár nappal ezelőtt elkezdett gyanúsan viselkedni és azt mondta, hogy a lábát is fájlalja. Ugye nem tett vele semmit?! Ha igen akkor azonnal börtönbe csukatom és élete végéig ott fog rohadni!

-Én, dehogy. Hiszen én a cellában tartózkodok napok óta, egy ujjal sem tudnék hozzáérni, kivéve ha...ő jön be a cellába.-válaszolta Roberto mély hangon.

-Ezt hogy érti....?-hűlt meg a vér Fernando kapitányban.

-Mondjuk úgy, hogy alkut kötöttem vele amíg az első kihallgatásom volt.-vigyorodott el.

-Milyen alku?!

-Hol is kezdjem, először is, amikor megláttam Joshua-t egyből éreztem valami fellángolást. Szóval, azt mondtam neki, hogyha eljön hozzám, akkor nem történik vele semmi baj. Mondjuk úgy, hogy...magamévá tettem.

-Undorító szemétláda! Hogy gondoltad ezt?! Tudod, hogy emiatt rohadt nagy szarban leszel!-förmedt rá Fernando.

-Jaj már megint ez a börtön dolog. Tudom mi áll emögött. Olyan jól ismered Joshua-t, hogy már te is érzel valamit iránta. Ne tagadd, látom a szemeiden, ahogy beszélsz, ahogy nézél rá. Ismerd be, hogy te is magadnak akarod.

-Én...-

-De...ez nem fog olyan könnyen menni. Én már megtettem az első lépést és biztosan az enyém lesz. Add fel, ő már az enyém lesz.-szakította félbe Roberto.

-Csak a holttestemen keresztül! Nem fogom hagyni, hogy egy körözött bűnöző szerezze meg!

Roberto előre hajolt az asztalnál és belemászott Fernando aurájába.

-Akkor, győzzön a jobbik.-suttogta Roberto.

-Jól van, Roberto.-válaszolt Fernando monoton hangon.

Fernando visszakísérte a bűnözőt a cellájába és hazament. Útközben próbálta feldolgozni a nemrég történteket.

Fernando:

Nem fogom hagyni, hogy az a bűnöző nyerje meg Joshua-t. Mindent meg fogok tenni, hogy az enyém legyen.

Roberto:

Azt hiszi, hogy csak azért mert ő a kapitány akkor mindent megszerezhet magának. Pff...csak azt hiszi. Megvannak a módszereim. Csak várja ki...

-másnap reggel-

Fernando:

Egy újabb nap. Tűkön ülve vártam, hogy megérkezzen Joshua. Már azt hittem, hogy ma sem fog bejönni. És akkor megláttam...

-Joshua! Bejönne kérem az irodámba? Beszélnem kell önnel!

-Persze! Máris megyek!-válaszolt Joshua.

Joshua bement az irodába. Fernando pedig lassan becsukta az ajtó és bezárta kulcsra. Joshua ezt viszont észrevette és gyanakodni kezdett.

-Fernando kapitány...mit akar tőlem...