Az ázsia fiúk bája

Ahogy kezdődött...

Barátnőm története:

2 éve történt....Gyönyörű, napsütéses májusi nap volt, a madarak csiviteltek, mi pedig lelkendezve jártuk Dél-Korea fővárosát, Szöult. Pár napja érkeztünk a városba, azóta csak jártuk az utcákat, és vigyorogva sétáltunk el minden helyes koreai srác előtt. Ők persze kissé furcsán néztek vissza ránk, valószínűleg azért, mert a világosbarna és szőke hajunkkal, valamint kék szemeinkkel igencsak kilógtunk a fekete hajú, barna szemű koreai társadalomból.
   A barátnőm minden perccel egyre izgatottabb lett, hiszen egy valamiért utaztuk át a fél világot, és költöttük el az összes megtakarított pénzünket: azért, hogy ő végre élőben is láthassa a BTS egyik tagját, Jimint. Jimint, a srácot, akiért majdnem minden koreai, európai és amerikai tinilány oda meg vissza van. A srácot, aki megannyi jótettével belopta magát a fiatal nők szívébe. Igen, ő Jimin. Sokan utálják őt és a társait, szimplán azért, mert húzott szeműek vagy mert nem tetszik a stílusuk. De egyvalamit minden utálkozó elfelejt: hogy ők is csak emberek, és a szívűket-lelküket kiteszik azért, hogy a rajongóiknak egy-egy vidám és felejthetetlen pillanatot okozzanak.

Néhány órával később, hosszú gyaloglás, buszozás és vonatozás után végül megérkeztünk a koncert helyszínére, Szöul szívébe. A hatalmas stadion előtt több ezren várakoztak arra, hogy végre betódulhassanak és visítva ordíthassák szeretett bandájuk nevét. Természetesen a barátnőm is így gondolkozott, és félrelökve mindenkit közvetlenül a bejárat elé tolakodott. Én tőle lemaradva, a többi fan szúrós tekintetétől kissé megijedve futottam utána, majd megálltam mellette. - Ez most megkérdezhetem, hogy mire volt jó? - kérdeztem értetlenül, de látva a hatalmas vigyort az arcán azonnal megenyhültem és átöleltem. - Életed legjobb napja lesz, ugye tudod? - néztem mélyen a szemébe, ő pedig heves bólogatásba kezdett.
  
Néhány legalább 3 órának tűnő perc múlva végre megszólalt egy hangosbemondó, és vele együtt 20 biztonságiőr is megjelent, jelezve, hogy mehetünk. Azonnal berohatunk, és megkerestük a helyünket. A lehető legjobb helyet foglaltuk le, amikért bár dupla annyit fizettünk, de legalább az első sorból csodálhattuk( pontosítva csodálhatta az én drága barátnőm) Jimint és a többi szexi tagot.

Amíg én legalább ezer képet készítettem( tudatosítva, hogy erre költöttem el 1 misit ), addig a barátnőm elrohant a büfébe, hogy hozzon valami rágcsálnivalót, míg a koncert el nem kezdődik. Átvágott a sikítozó koreai lányok rengetegén, majd pár perc múlva a hatalmas választékkal ellátott büfé előtt találta magát. Be is állt a kígyózó sorba, és miközben várakozott, figyelmesen pásztázta a stadiont. Mindenhol fangörcsben ,,szendvedő" tinilányt és azok kétségbeesett szüleit látta, valamint a fényárban úszó színpadot, aminek épp a biztonsági felszereléseit vizsgálta néhány szakember.
   A hatalmas tömegben azonban azonnak kiszúrt valakit. Valakit, aki valahogy az öltözködését és a kinézetét tekintve igencsak kilógott a többiek közül. Először csak valami feltünésiviszketegségben szendvedő alaknak hitte, ám amint meglátta a mögötte sétáló három biztonságiőrt, azonnal rájött, hogy ki lehet az. Mivel háttal állt neki, nem tudta alaposabban szemügyre venni, de nem gondolkozott sokat, kiállt a sorból, és azonnal az érdekes öltözékű fiú elé ugrott. A három biztonságiőr pillanatok alatt megragadta a karját, és szigorúan pillantottak rá. - Kérem, távozzon! - utasította az egyik a barátnőmet, ám ő ledermedve bámulta a srácot. Ő volt az. Teljes valójában ott állt előtte...Jimin.
   Az énekes mosolyogva nézett a barátnőmre, aki óvatosan viszonozta a gesztust. Jimin erőteljesen ránézett a három testőrére, ezzel jelezve, hogy engedjék el őt. - Van kedved benézni a kulisszák mögé? - mutatott a színpad melletti hatalmas fekete ajtóra, majd ránézett a barátnőmre. Ő bizonytalanul bólintott, majd Jimin megfogta a kezét, és maga után húzta.
Átvágtak a csodálkozó népség előtt, mindenki irigykedve nézte az egyetlen lányt, aki Jimin kezét fogva eltűnik a függöny mögött.

A barátnőm megszeppenve állt meg a próbaterem közepén. A banda minden tagja Jiminen kívűl egy hófehér bársonykanapén üldögélt néhány chipses zacskó társaságában.
   Amint meglátták a barátnőm, mindannyian elcsendesedtek, és végignéztek rajta. Ő szégyenlősen toporgott egyik lábáról a másikra, és bár jól tudta, hogy életében ilyen alkalom csak egyszer adódik, és mindig is erről álmodott, de most, hogy ez valóban megtörtént, megijedt ettől a különleges helyzettől. - Na mivan Jimin, életedben először valóban behoztál egy csajszit ide a birodalmunkba?- mosolygott Suga megborzolva barátja haját. - Bár, mit ne mondjak, van ízlésed haver! - suttogta a fülébe, majd rám nézve elmosolyodott.
  - És hogy hívnak? - kérdezte Jhope a kanapéról feltápászkodva. - Soyeon . - próbált meg magabiztosan válaszolni a barátnőm, de nem igazán jött össze neki. - Akkor érezd magad otthon, kedves Soyeon! - mosolygott rá Jimin, majd kiöntött neki egy tálba egy kis chipset, és a kezébe nyomta. - Tessék, ez a kedvencem, hátha neked is fog ízleni. - mutatott a pizzás rágcsára a fiú, majd nagyot sóhajtva lehuppant a kanapéra.
  A barátnőm is leült pár centire arrébb, és elkezdte rágcsálni a chipset. - Na és, hogy hogy beengedtetek ide? - tette fel a kérdést, ami már percek óta ott motoszkált benne.
- Tudod- ült fel Jimin vele szemben- eddig az összes lány csak visítozott és ájuldozott, mikor megláttak. Tényleg aranyosak és becsülöm, hogy pénzt költenek arra, hogy minket láthassanak, de néha azért már egy picit fárasztóak. Te azonban, gondolkodás nélkül elém ugrottál, magabiztosan. Ez nagyon bejött, az őszintét megvallva. Na meg...- tarkóját idegesen tapogatta- igazán szép és különleges lánynak tartalak téged, és nagyon örülnék, ha jobban megismerhetnélek. - barna szemeivel bizakodva nézett a barátnőmre, aki minden bizonnyal legszivesebben elájult volna.
  - Én is nagyon örülnék, ha jobban megismerhetnélek. - nézett vissza rá csillogó szemekkel, bár még mindig alig hitte el, hogy ez valóban vele, itt és most történik.
   Jimin szemei mégjobban felragyogtak, majd elővett egy papírlapot, és ráfirkantott egy telefonszámot. - Ha valóban így gondolod, hívj fel!
Soyeon remegve vette át a kis lapocskát, majd a táskája mélyére rejtette.
  ,,Kérjük a BTS minden tagját, hogy kezdjenek el készülni a koncertre!"- hallatszott a hangosbemondóból. - Most mennem kell, de ha minden jól megy, úgyis találkozunk még. - mosolygott Jimin Soyeonra,  majd kissé bátortalanul átölelte. Egy pillanatra mélyen egymás szemébe néztek, majd a barátnőm elindult a fekete ajtó felé. A küszöbön még megfordult. - Köszönöm a chipset Jimin. Valóban nagyon finom volt. Sziasztok!